Smaragd

4. fejezet

Tristan

Ahogy láttam csóktól felduzzadt száját, és hogy ez Jimmy miatt volt, egy furcsa nyilallást éreztem nagyon mélyen, de nem igazán tudtam mi ez, és miért. Sokkal jobban fájt, hogy csalódtam benne. Hazudott nekem. Sose volt rejtegetni válónk a másik előtt.
Mindig őszintén elmondtunk egymásnak mindent.
Megértettem volna őt. Ott tudtam volna lenni, és támogatni. Bár nem tudom min mehet keresztül ilyenkor az ember, de megpróbáltam volna akkor is. Nem vagyok egy homofób seggfej. Akkor miért???
Azt se tudom merre, csak megyek, amikor meghallom a hangját.
-Tristan! Várj!- nem izgat, ugyanúgy megyek tovább.
-Tristan! Állj már meg bazdmeg. Félre érted!- Erre megtorpanok, így lihegve utolér, és szembe fordulok vele.
-Félre? Mit lehet ezen Félre érteni?- Üvöltöm az arcába felvont szemöldökkel
-Éppen Jimmy gatyájában matattál, a szád piros és duzzadt volt a smárolástól, a hajad meg úgy néz ki még mindig, mintha vagy tízszer beletúrt volna. Axel mégis mi a faszom ez? Miért nem mondtad, hogy meleg vagy?
-Mert nem vagyok!- emeli fel a hangját ő is.
-Nem vagyok meleg. Biszex vagyok. Mind a két nemhez vonzódom.- Tárja szét a karjait.
-Nem mondtam, mert nekem is sok időbe telt míg fel tudtam dolgozni. Tudod te mennyi minden zajlik le ilyenkor az emberben? Hogy miért lettem ilyen? Miért pont én? Hogy mennyire elcseszett ez az egész? Kurvára nem, oké?!
Ha Connor nem lett volna, akkor lehet a mai napig nem tudtam volna letisztázni magamban. Ő segített átvészelni. Ő segített végig.
Connor? És akkor leesett. Az a faszfej Connor. Sosem volt szimpatikus. Egy igazi beképzelt gyökér volt mindig is. Mindenkinél jobbnak hiszi magát, lekezelő és flegma. Így vissza gondolva, viszont Axellel mindig feltűnően kedves volt. Emlékszem, egyszer egy doboz bonbonnal jelent meg nálunk. Pfff. Ki ilyen elbaszott, hogy egy szaros bonbont visz ajándékba?
Hihetetlen, hogy nem esett le mi folyik az orrom előtt.
Axel szavai tőrként fúródnak belém. Ő segített neki mindenben, ő volt mellette végig. Talán.. meg kell kérdeznem.
-Szeretted?- megrázom a fejem- Tudod mit, ne válaszolj, nem érdekel. Azt hiszed én nem lettem volna melletted? Nem segítettem volna bármiben? Szerinted elítéltelek volna?
Meg sem próbáltad ember!- üvöltök újra- Ennyire szar alaknak tartasz? Egy idegennek előbb tárod fel magad?
Két ujjam közé csípem az orrnyergem, és próbálok lenyugodni.
-Mióta?- póker arccal figyel.- Mióta tudod Axel?- még mindig semmi.
-A rohadt életbe, válaszolj már! Mióta tudod, hogy szereted ha seggbe kúrnak, vagy éppen fordítva?

Kezem ökölbe szorítva feszülök neki. Tudom, hogy messzire mentem. Ezt bizonyítják a szemében csillogó könnyek, amiket nem hagy lefolyni. A póker arcnak már nyoma sincs. Most csak meggyötörtséget látok, de nekem is fáj. Rohadtul.
- Nagyjából 3 éve- suttogja maga elé.
Egy ideig csak állunk egymással szemben, közben próbálom feldolgozni a hallottakat. Három éve. Három kibaszott éven keresztül titkolózott. Távolságra van szükségem azt hiszem.
-Szerintem most egy ideig engedjük el egymást. Nekem ez most nem megy, ne haragudj. Holnap át cuccolok Jaseminhez.
Ott hagytam. Hátra se nézek, csak minél előbb tűnhessek el innen, mielőtt olyat teszek, amit később megbánnék.
~~~
Az ágyamban ülve próbálok gondolkodni, de egyszerűen nem megy. Csak nézek ki a fejemből. Már be pakoltam egy kevés ruhát, meg a főbb tisztálkodási szereket egy sporttáskába. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan jó ötlet lenne Jaseminhez menni, elvégre néhány éjszakán kívül semmiféle kapcsolat nincs köztünk. (Most még a szexhez sincs kedvem, elhiszitek ezt?) Nem, ki kell találnom valami más megoldást.
Reggel felhívom Thomast, mert szerintem még a buliban van, de ha nem, akkor sem hiszem, hogy örülne neki éjjel kettőkor, hogy zargatom. Lefürdök és megpróbálok aludni. Holnap, vagyis ma délután edzés. Nem akarok okot adni Bristonnak, hogy megint szivasson minket.
~~~
Valami hangos puffanásra kelek fel, aztán hallom Axel hangját, ahogy épp káromkodik.
-A kurva életbe!- újabb puffanás.
-Baszdki! Shhh. Ne hangoskodj, még a végén fel keltjük azt a seggfejet. Ó bazdmeg, meg tennéd, hogy nem forogsz körbe-körbe? Ide fogok hányni.
Még én vagyok a seggfej?
Ki megyek a szobából és reménykedem benne, hogy nem valaki mással enyeleg, mert még ha nincs is bajom vele, nem szeretnék a szemtanúja lenni. Látom a bárszéket elterülve a földön, mellette a kis tálat, amibe a kulcsot meg a postát szoktuk tárolni. Beljebb lépve észre veszem Axelt, ahogy kidőlt a kanapén. A feje meg a mellkasa a garnitúrán, a többi része pedig a földön. Ezek szerint csak kurvára kiütötte magát. Ebből is látszik, hogy őt is megviselték a történtek, mert nagyon ritkán iszik ennyit, hogy még lefeküdni se tudjon rendesen. Óvatosan, nehogy felébresszem, fel pakolom a lógó végtagjait is a kanapéra, ami hozzá teszem rohadt nehéz, pedig nem vagyok egy gyenge pali. Halkan össze pakolok a földről, de akkorát horkant, hogy ez a szerencsétlen tál újra lezuhan. Egy pár pillanatig csak mozdulatlanul várok, de szerencsére nem kelt fel. Vissza megyek a szobámba és felhívom Thomit.
-Halló, miújság kapi?
-Szia. Szeretnék kérni egy szívességet. Van nálatok még üres szoba? -Ő is a campuson kívül lakik még másik két sráccal együtt egy társasházban. Négy szobás lakást bérelnek, úgyhogy ha jól megy a matek még pont beférek, de nem vagyok bunkó, így inkább megkérdezem.
-Persze, kinek?
-Öhm, nekem. Nem maradnék sokáig, max. két hét, de az a nagyon max.
Egy ideig csend van a másik oldalon. Már azt hittem le tette, de végül megszólal.
-Tristan, van ennek bármi köze Jimmyhez? Meg ahhoz ahogy elrohantál tegnap a buliról, Axel meg utánad, mint akit ágyúból lőttek ki?
-Össze kaptunk igen, de a többit nem az én tisztem elmondani. Most úgy érzem jobb ha kicsit külön válunk.
-Ahogy gondolod, de szerintem jobban tennétek ha megoldanátok a problémát, nem pedig el menekülnétek előle. Edzés után segítsek valamit elhozni?
-Nem kell köszi, már össze pakolva megyek.

****
Axel

Azok után amiket Tristan a fejemhez vágott, és ott hagyott, már nem érdekelt semmi. Fogtam magam és vissza mentem a buliba inni.
-Ne haragudj Axel!- Jó néhány tömény után (a nyolcadiknál már nem számoltam tovább) a konyhában ülünk, és bűnbánóan néz rám Jimmy.
-Miért haragudnék? Nem tettél semmit.
-De! Ha nem rángatlak föl magammal, akkor ezt a cirkuszt el tudtad volna kerülni.
Mint kiderült ő is jött utánunk, mert hibásnak érezte magát, de aztán jobbnak látta ha inkább csak tisztes távolból figyel.
-Hagyd ezt abba!- Modulok rá.
-Ha nem akartam volna föl menni, akkor nem mentem volna. Hogy minek jött utánam nem tudom, de valahol meg tudom érteni a reakcióját. Valószínű fordított esetben én sem tettem volna másképp, ha kiderül, hogy a legjobb barátom kamuzik nekem éveken keresztül. Ráadásul konkrét jelenettel találta szemben magát, ami valljuk be, csak rontott a helyzeten. Lehet jobb is így. Ha nem "bukunk" le, ki tudja lett-e volna merszem elmondani neki. Minél később jött volna rá, annál rosszabb lett volna a reakciója.
Lehúztam egymás után még vagy három felest, de úgy érzem ez nem elég, ezért magamhoz veszem az egész üveget.
Minek jött utánam? Felnőtt ember vagyok az istenért.
Ennyi pia nem elég. Kell egy kis whisky. Tisztán.
-Ha valóban olyan jó barátod lenne, akkor nem kéne neki idő, ahhoz hogy feldolgozza, vagy elfogadja- húzza el a száját. Érzem, hogy kezd fel menni bennem a pumpa, pedig pont azért iszom, hogy elnyomja az érzéseket. De valamiért úgy érzem muszály őt megvédenem, elvégre én hibáztam nagyobbat.
-Igenis az! Bármi gondom volt ő mellettem állt. Mikor anyám meghalt ő tartotta bennem a lelket. Minden szaron együtt verekedtük át magunkat. Ha engem kicsinek bántottak ő megvédett. Mindig ott volt. Mindenkinek kell egy kis idő Jimmy, ezt te tudod a legjobban.
Elgondolkodva tanulmányozta az arcomat.
-Szerelmes vagy belé igaz?Mióta?
Valahogy nem akarom hangosan kimondani a választ, ezért alaposan megvizsgálom a piás üveg címkéjét.
-Előttem fölösleges tagadnod. Ha kíváncsi vagy a véleményemre, ha nem, akkor is elmondom. Valószínű ő is többet érez irántad, csak még egyenlőre nem ismeri fel, vagy csak nem meri bevallani saját magának sem. Nem véletlenül jött utánad Axel. És nem véletlen az sem, hogy most távolságot akar. Idő kérdése, hidd el. Viszont most hívok neked egy ubert, mert egyre jobban kezdesz elázni.
Vállon veregetve engem, elmegy.