Smaragd

9. fejezet

‼️‼️🔞🔞🔞 Felnőtt tartalom 🔞🔞
Ha nem szeretnéd olvasni, lapozz.

Axel

Hogy lehet valaki ekkora seggfej?
Tény és való, hogy zavart, ahogy azt a lányt végigmérte, és nagyon úgy néztek ki, mint akik nyomban lezavarnak egy gyors menetet valahol. Jobb is lett volna, legalább túl tudtunk volna lendülni a kettőnk közt történteken, mielőtt még nagyobb hülyeséget csinálunk.
De mikor láttam, hogy mire készül, lépnem kellett, és nem a féltékenység miatt. Nem hagyom, hogy a szemem láttára lopják meg a barátaimat.
Jeremiah-val tényleg sokat beszélgettünk. Értelmes, intelligens fickó, és persze meleg. Nem tévedett nagyot Tristan, mert mindent bevetett, hogy felszedjen, számot is cseréltünk, de közöltem vele, hogy bármennyire jóképű, nem fog történni több a beszélgetésnél. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy cseréljünk számot, mert szeretne akkor is még találkozni, ha csak ennyi is lesz köztünk. Persze az egyetem és a foci mellett nem sok időm lesz pluszban még rá is, de mindennek meg kell hagyni az esélyt. Nem igaz? Néha egy kávé bele fog férni gondolom.

Ki kell mennem. Annyira pörögnek a fogaskerekek, hogy nem bírok a szobába megmaradni.
A társaság java része totál KO-ra itta magát, úgyhogy már mindenki kidőlt így hajnali háromkor.
Az ajtón kilépve igen érdekes látvány tárul elém. Tristan épp a lépcsőn rángatja föl, a hóna alá nyúlva Jake-ket. Nem tudom, hogy nevessek, vagy inkább aggódjak.
-Segítesz is, vagy csak állsz ott, és gyönyörködsz csodás testemben?
-Mi történt? - tartok felfelé a lépcsőn, figyelmen kívül hagyva beszólását.
-Nem tudom. Azt hittem elájult, de mikor elkezdtem pofozgatni, értetlenül motyogott. Ez az idióta jobban felöntött, mint kellett volna és szimpatikus volt a lépcső egy pihentető alváshoz. Dög nehéz.

Nagynehezen bevonszoltuk az ideiglenes szobájába, utána ott hagytam őket.
Csak forgolódom az ágyban, mikor halk kopogást hallok. Nem foglalkozom vele, de mikor már másodjára is próbálkozik hangosabban, oda morgok.
-Mi van?
-Bejöhetek?- hallom Tristan mély hangját. Sóhajtva kimászom, és ajtót nyitok, de nem áll ott senki.
-Másik ajtó- néz rám szórakozottan a fürdőből. Egy piros-fekete boxer van csak rajta, semmi más. Éppen hogy csak nem kezdek el nyáladzani.
Még mindig haragszol rá!!
Emlékeztetem magam.
-Mit akarsz?
-Bocsánatot kérni. Megint.
-Rendben, felejtsük el. Még valami? Szeretnék aludni.
-Nem fogsz ezzel lerázni.
-Tristan, annyiszor rágtunk be már a másikra, és sose csináltunk belőle ekkora felhajtást. Most sincs rá semmi szükség, de ha ragaszkodsz hozzá, majd délután folytathatod.
-Nem, Axel. Hallgass meg!
Fontos vagy nekem, ezt te is tudod, és nem akarom, hogy ilyen kis faszságok közénk álljanak. És azt hiszem, nem csak mint barátot tartalak fontosnak. -A szívem kihagy egy ütemet.
-Nézd fogalmam sincs, hogy mi ez. Nem tudok semmit, totál káosz van a fejemben- lemondóan fújtat egyet.
-Őszinte leszek. Rohadtul zavart, ahogy az a Jeremiah végig a nyakadban volt, ahogy az is, mikor Obeliszk újra képbe került. Még arra is ugrottam volna, mikor Isaac segíteni akart öltözni. Egyszerűen még a gondolatát sem tudom elviselni annak, hogy más is hozzád érhet úgy, vagy te érhetsz hozzá máshoz úgy, ahogyan én tettem. Legyen az férfi vagy nő.
Vonzódom hozzád, mint eddig még senkihez, és hidd el, hogy kurvára megijeszt.
Enyhén elnyílt szájjal, csodálkozva bámulok rá. Hallottam már hasonlót tőle, de betudtam az alkoholtól fűtött állapotának. De most tudom, hogy komolyan beszél, látom rajta.
Félek bármit is mondani, vagy tenni. Nem akarom, hogy rájöjjön mit érzek iránta. Valahogy érzem, hogy darabokra fog törni belül, és ha nem jól sülnek el a dolgok, az a barátságunkban is visszafordíthatatlan károkat fog okozni. Nem akarom kockára tenni. Nem tudom mit vár tőlem.
-Nyilván hiábavaló lenne tagadnom, hogy én is vonzódom hozzád. Mit akarsz? Mit vársz tőlem Tristan? Lehet, hogy egy ideiglenes zavar csak, amiért kiderült a legjobb barátodról ez-az. Igazi nő faló vagy. Imádod őket, ahogy ők is téged! Nem várhatod el..
-Ahogy te is az vagy- vág a szavamba. Kezd ideges lenni.
-Te is ugyanúgy falod őket, mégis jött valaki, aki raébresztett, hogy van benned más is. Velem ez miért ne történhetne meg? Miért ne akarhatnék többet tőled?- tárja szét a karjait.- Merthogy nekem ez nem elég Axel!
Tenyerembe hajtott arccal rogyok le az ágyra. Két felé húz a szívem. Mintha az egyik oldalon az ördög, másik oldalon a kisanygal ülne a vállamon. Jobbnál jobb, és rosszabbnál rosszabb gondolatok futnak át az agyamon. Csak a fejemet rázom, mást nem tudok tenni.
-Bele gondoltál, mi lesz ha rosszul sül el az egész? Tönkre tehet mindent Tristan! Feladnád a barátságunkat egy kis felderítő kalandért?
-Hoki játékos vagyok. És sportoló lévén, te is nagyon jól tudod, hogy ha akarunk valamit, azért keményen megküzdünk. Nem fogom feladni a barátságunkat. De mivan, ha sokkal többet tudunk majd kihozni egy kalandnál?- lép hozzám, és két oldalamon megtámasztja magát kezeivel. Hátrébb kell dőlnöm, hogy a szemébe tudjak nézni. Elszántság csillog benne. Tényleg ennyire akarja?
Márpedig, ha így van, tudom, hogy addig nem nyugszik, míg meg nem kapja amit akar.
-Axel, bízz bennem, kérlek!
-Gyerekkorunk óta bízom benned Tristan!
-Reméltem is. Szóval? Mit mondasz?
Megbabonáz a szája, ahogy ejti a szavakat, főleg hogy ilyen közel van. Közelebb hajolok, és mikor megbizonyosodom róla, hogy nem húzódik el, óvatosan megcsókolom.
Egyből viszonozza és nyelvét átdugja, amitől feléled bennem a vágy, elnyomva ezzel baljós gondolataimat.
Az óvatosból egyre hevesebb, tűzesebb csók lesz. Testével rám nehezedik és kemény farkát az enyémhez dörgöli. Mind a kettőnkből nyögés szakad fel.
-Tudod- morogja a fülembe, vágytól reszelős hangon- azóta arról a bilincsről fantáziálok, hogy megpörgetted az orrom előtt. Vedd elő.
-Felfogja sérteni a kezedet.
-Kibírok néhány karcolást- kacsint rám vigyorogva.
-Én szóltam.
Előkeresem, majd az ágyra dobom.
Ráülök a combjára, és lassan végig húzom boxere derekának mentén az újjam. Elindulok fölfelé. Izmai összerándulnak az érintesem alatt. Két csuklóját összefogom a feje fölött, és végig simítok nyelvemmel a száján. Ahogy meztelen teste összesimul az enyémmel, apró áramütések szaladnak végig rajtam. A farkam olyan kemény, hogy majd szét durran, de most ő az első.
Kezét a fejtámlához emelem, és oda láncolom a bilinccsel.
Fejét felemelve végig nyal a hasamon, mire élesen beszívom a levegőt.
-Ez most az én köröm bébi. Én irányítok- hangom olyan rekedt, hogy szinte már sérti a fülem.
-Az orgazmusod is az enyém- lököm vissza a párnára.
-Látom te is szeretsz irányítani az ágyban. Ez tetszik, de nem lesz mindig ilyen könnyű dolgod- mondja sokat sejtető mosollyal. Gondoltam, hogy ő is szeret dominálni.
-Mindjárt jövök, kell még valami.
Bizonytalanul néz rám.
-Ne aggódj, élvezni fogod!
A konyhában derékig kutatok a fagyasztóban egy kis jég után. Pohárba teszek pár kockát, majd szinte futva megyek vissza a szobába. Tristan csak kíváncsian figyel. Újra fölé mászom, fogaim közt a jégdarabbal, majd kínzó lassúsággal végig vezetem egész felső testén.  Ahogy a bimbójához érek, felszisszen, de közben élvezi is. Felhevült testétől gyorsan olvad, ezért egy újabbat veszek magamhoz  és a farkát célzom meg vele.
Makkján már ott gyöngyözik az előváladék, amit hüvelykemmel szét kenek, és csak gyönyörködöm benne.
-Ha nem kezdesz ezzel sürgősen valamit, már csak a puszta nézésedtől elfogok élvezni Axel!- szűri ki a fogai közt. A bilincs koppan a támlán, ahogy a kezét megrántja.
Hegyétől a golyójáig viszem föl-le a hideget. Vonaglik, vergődik, de nem tud szabadulni. Térdét felhúzza, csípőjét tekergetve próbálja magát a számba lökni, de nem engedem. Még nem.
-Axel, meg akarsz őrjíteni? - mormogja frusztráltan.
Még szép nagyfiú. Paraszt voltál, most bűnhődsz érte.
Még párszor így megyek körbe, aztán megadom neki amit akar.
A maradék jéggel a számban, együtt kapom be először csak a hegyét, majd szép lassan engedem egyre lejjebb a fejem.
-Baaaassszzzuusss!- Nyög nagyot.
Csípője ütemesen jár, miközben szívom, nyalom. Egyre erősebben pulzál a számban, és bevetem a kezemet is. Rámarkolok a tövére, majd mikor leeresztem a fejem, a kezemmel fölfelé rántok rajta, enyhén megszorítva. Mozgása egyre gyorsabb, a bilincs folyamatosan zörög, a légzése mind hangosabb és egyenetlenebb, és végül egy hatalmasat robban. Számmal végig vezetem az orgazmuson, majd az utolsó cseppig lenyelem.
Ködös tekintettel néz rám.
-Azt a rohadt!- zihálja, és csak nézünk egymás szemébe. Fantasztikus látványt nyújt, ahogy erős teste így ki van szolgáltatva és a gyönyör utó hullámaitol rázkodik, mégis olyan mint egy félisten, aki még így is képes uralni mindent és mindenkit.
Óvatosan a mellkasára ereszkedem és megcsókolom. Ahogy kezét emelni akarja, az újra megakad, mire némán nevetni kezdek.
Nem szívesen, de lemászom róla, nem akarom, hogy kárt okozzon benne az a hülyeség. Meg keresem a kulcsot, illetve csak keresném. Hova is raktam? Van egyáltalán?
-Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy annyira jól nézel így ki, ezért így kéne maradnod, míg haza nem indulunk?
-Mond, hogy adtak hozzá kulcsot!- néz rám rémülten.
Elég nehéz álló, lüktető pénisszel gondolkodni. Ha adtak is, fingom sincs hol van.
-Nagyon szívesen gyönyörködöm a majdnem pucér Axelben, de azért örülnék ha előkotornád azt a szart. Nézd meg talán a jelmezes zsákot, amiben elhoztad.
Tényleg! Ééés meg is van.
Mikor kiszabadítom a kezét, már látszanak körbe, végig a zúzódások. Finoman végig simítok rajtuk.
-

Ezt hogy fogod eltüntetni? Elég nyilvánvaló lesz a többieknek, hogy miként került oda.
-Nem tudom. Még jó,hogy már hideg van kint, ezért tudod, a hosszú pulcsik ápolnak és eltakarnak.
Vigyorog rám, majd maga alá fordít.
-Most én jövök. Nem hagyom kielégületlenül a partnereimet. Soha.