Smaragd

8. fejezet

Axel

Még az előtt osontam ki a szobából, hogy ő felkelt volna, ezzel megspórolva magunknak a reggeli kínos perceket.
Képtelen vagyok felfogni még mindig a történteket.
Gyors zuhany után felkapok egy melegítő nadrágot, meg egy vastag sötétkék pulcsit, amin a mezem száma, a 10-es szerepel.
Félve lépek be a konyhába, de örömmel konstatálom, hogy még senki nincs ébren. Nyomok egy espressot, és kiülök a teraszra. Elég hűvös van, de most kifejezetten jólesik, főleg a csend ami körülvesz.
Szeretem a városi életet, és a jókedvtől hangos társaságot, meg hát ugye mikor pályán vagyok a lelátóról a szurkolók egyöntetű hangját, a gyerekek izgatott "csatakiáltásait", viszont kell az embernek, hogy néha csak magában legyen, egyedül, teljes csöndben. Talán nyugdíjas koromra építtetek én is egy kis kunyhót az erdő közepére, mondjuk egy patak, vagy tó mellé, és csak élvezem amíg tudom.
Pár perccel később a szép álomvilágomból a teraszajtó tolódása ránt vissza, és megjelenik Tristan. Ennyit a lelki békéről.
-Jó reggelt- köszön álmosan.
-Szia.
Félek attól, ami most következik, de ahogy elnézem még ő sincs kész erre a beszélgetésre.
Leül mellém és mindketten csak nézünk ki a fejünkből.
-Nincs bajom a jelmezes bulikkal, de ma valahogy kihagynám.
Lemaradtam valamiről?
-Miért mi a terv mára?
-Thomas ismerősének pubja. Halloweeni party?
-Ezt mikor beszéltük meg?
-Melyik bolygón voltál vacsoránál? Még bólogattál is lelkesen, mikor felvetette a mai programot- néz rám furcsán.
-Ja, hogy az. Igen, rémlik- vakarom meg a tarkómat zavartan. Próbálom felidézni, de csak az az utáni képek villannak be folyamatosan. Tristan elneveti magát, és megpaskolja a combomat, majd ott is hagyja a kezét. Csak nézünk egymásra, látom a szemében, hogy ő is arra gondol, az arca pedig egyre közeledik felém.
Jó ötlet ez? Főleg, hogy bárki megláthatja. Persze beavattam a többieket, de nem hiszem, hogy Tristan készen állna nyilvánosan csókolózni egy pasival. Viszont elutasítani sem akarom. Vágyom arra a csókra. Az újabb ajtó nyitódás dönt helyettem, mi pedig úgy rebbenünk szét, mint a szerelmes tinik, akik félnek, hogy a szüleik rajta kapják őket.

****
Tristan

Mikor fölkeltem Axel már nem volt mellettem. Csalódottság és megkönnyebbülés egyvelege kavargott bennem.
Nem tudom miért pont most, miért pont ő, honnan jött bennem elő? Van egyáltalán bármi szabály erre, hogy mikor, miért és kivel? Szabályozható egyáltalán? Akkor is megtörtént volna, ha nem kapom rajta Jimmy-vel?
Csak úgy röpködnek fejemben a kérdések, viszont abban nagyon is biztos vagyok, hogy se szégyenérzet, se megbánás nincs bennem. Vajon ő hogyan érzi magát, mi lehet a fejében?
Biztos elmebajosnak néz.
Csinálok egy kávét magamnak, közben észre veszem az üvegajtón keresztül, ahogy kint ül, gondolataiba mélyedve. Egy ideig még nézem csendben, ahogy a bögrét a szájához emeli. Észre sem vettem az első csókunkig, milyen szép szája van. Nyaka erős, izmos, mégis valahogy...kecses. A hangja, ahogy tegnap felajzva a nevemet ejtette ki. A nyögésekről ne is beszéljünk, melyek egy újfajta bizsergést keltettek bennem. Ha jobban belegondolok, még soha nem tudott eddig ennyire felizgatni semmi, és senki.
Kilépek hozzá a teraszra. Először fel sem fogja szerintem, hogy engem lát, de ez hamar megváltozik, és félelem jelenik meg szemeiben. Nem akarom, hogy így érezzen, amikor a közelében vagyok. Vagy ha csak gondol rám.
-Jó reggelt- köszönök kissé még kásás hangon. Váltottunk pár szót, aztán ahogy a combjára tettem kezem, nem bírtam elvenni onnan. Szívem szerint felfelé simítottam volna rajta, de több mint valószínű, hogy jobban tettem, hogy nem tettem. Valami láthatatlan erő húz hozzá. Vajon eddig is jelen volt, csak nem vettem észre?
Már épp össze érne a szánk, mikor fel bukkan Hunter. Megtorpan, de úgy csinál, mint aki semmi érdekeset nem vett észre. Én mégis elkapom a pillanatot, ahogy a kávéjába mosolyog.
~~~
Legjobb találmány ez az egyberuha. Csak belebújok, és tadam, kész is. Egyszerű de nagyszerű, mégis kitűnik vele az ember.
Már mindenki a nappaliban van teljes felszereltségben, kivéve Axelt.
-Gyerünk már Sheriff! Segítsek felcsatolni a pisztolyod?- kiabál neki Isaac, amiért most nyakon vágnám.
-Rendőr, te barom!- lép elő Axel, a többiek pedig hangos füttyögésbe kezdenek. Ez inkább pornófilmbe illő jelmez. Nem az a megszokott kék ing. Vállánál levágva az ujja, de az anyaga megmaradt, ahogy nézem. Olyan szinten feszül felső testére, hogy ruhán keresztül is meglehet számolni hasán a kockákat. Nyakkendője kilazítva lóg a nyakában, a nadrágja pedig kiemeli az ágyékát, és minden lépésnél megfeszül fenekén, amit persze meg is nézek, mikor a konyhába megy. Igen, ez határozottan pornó ruha. A farkam egyből éledezni kezdett. Áruló.
Elég nehéz eldönteni, hogy kellemetlen, vagy inkább izgalmas ilyen reakciókat tapasztalni egy férfi közelében, amik eddig csak lányoknál fordultak elő.
Már a fülkében, mikor csak a nadrág volt fent a pisztolytartó övvel, elvesztettem a kontrollt, hát még így teljes felszerelésben. Eszméletlen dögös. Úgy tűnik a szexi rendőr csávókra is bukom.
-De még milyen rendőr, apukám. Még jó, hogy Connor nincs itt, különben nem sokáig maradna egyben ez a ruha.- Mondja elismerően Jake, mire ökölbe szorul a kezem, ő meg felmutatja neki középső ujját. Muszály volt felhozni Obeliszket?
-Kezdek irigykedni. A mi jelmezünkkel elbújhatunk melletted. El fogod vonni az összes csaj, figyelmét.
-Tristan, jobb ha engedelmes rabként viselkedsz, különben bilincsbe leszel verve.
Egyszer a képe lesz beverve Hunternek, akkor legalább el tűnik az idióta vigyora is.
-Igen izgató kellék tud lenni, úgyhogy nyugodtan ereszd csak ki a benned lakozó partiállatot. - Forgatja ujján a bilincset, szeme ravaszul villog. Oh, tényleg?
-Ezt vehetem ígéretnek? Biztos Úr.
Nem hozol zavarba szépfiú!
-Azt hiszem begerjedtem. Az gáz? - pislog nagyokat Isaac, mire kitör mindenkiből a röhögés.
-Most mivan? Tényleg izgató tud lenni!
- Na jolvan gyerekek, menjünk mielőtt felgyullad a ház.
~~~
Tele vannak a városok szórakozó helyekkel, mégis mindegyik tömve van. Moccanni alig lehet, hiába kétszintes.
A hely Thomas egyik régi ismerőséé, így protekcióval lett lefoglalva külön asztal nekünk.
Eddig fel sem tűnt, hogy hány srác csekkol le minket. Vagyis inkább Axelt. De ahogy körbe nézek, rengeteg stírölő szempárt látok az asztalunk felé kacsingatni. Honnan tudják egyáltalán, hogy kinél érdemes bepróbálkozni? Rengeteg olyan homofób ember van sajnos, aki késztetést érez, hogy megverje a melegeket. Nem félnek, hogy egyszer rossz férfihoz lépnek oda, aztán a kórházban végzik?
-Sziasztok- lép hozzánk egy középkorú tag, vigyorogva.
-Nick!- pattan fel Thomas a helyéről.
-Srácok, bemutatom nektek Nick Boltont. A családom nagyon jó barátja, és övé a hely. -Próbálja túl kiabálni a zenét.
-És ahogy látom, elhoztad az unokaöcsédet is.
-Igen. Ő itt Jeremiah.
Mindenkin végig nézett, és megakadt a szeme Axelen. Nekem meg rajta, mert rohadtul nem tetszik, hogy úgy néz rá, mint aki a vacsoráját méri fel éppen.
Sorban mutatkoztunk be egymásnak. Jeremiah kezét kicsit erősebben és tovább szorítottam a kelleténél, de ő csak nyugodtan mosolygott vissza öltönyében. Vajon ez jelmez akar lenni nála?
Seggfej.
~~~
Vannak azok az idegesítő bogarak, amik az ejszakádat megkeserítik nyáron. A szúnyogok. Ez az öltönyös is pont ilyen. Voltunk lent a tánctéren, mert Isaac lerángatott mindenkit, mondván hogy szórakozzunk is, ne csak ücsörögjünk. Persze ez úgy ment Axel után, mintha hozzá ragasztották volna. Bárhova ment is, vitte magával. Úgy csinálnak egész idő alatt, mintha más nem is létezne körülöttük, én meg forrongok magamban, de jelenetet nem rendezhetek. Elemi erővel tört rám a birtoklási vágy, pedig semmi sincs köztünk. Nem tehetek semmit.Nem vagyunk együtt.
Mégis... egyik csajnál sem érdekelt, hogy kavar-e mással. Meg van zavarodva a fejem, és rohadtul féltékeny vagyok.
Nincs jogod annak lenni Tristan!!
Egyszer csak, valaki az ölembe huppan. Először meglepődök, de ahogy végig nézek bomba testén, nem igazán zavar a dolog.
Fekete, feszülős bőrnadrág, feszülős, szintén fekete haspóló és macska fülek.
-Szeretem a rosszfiúkat. Mit követtél el?
Azon kívül, hogy le cummantottam a legjobb barátom, és még élveztem is, a hódoloját pedig megfolytanám szívem szerint, amiért valószínű már nem csak jelmezként viselném a rabruhát? Semmit!
-Ilyen vadmacskákat vadászok le éjszakánként- mérem végig szemtelenül.
-Szeretek vadászni, de azt még jobban élvezem, ha levadásznak- hajol a fülemhez, és beleharap. Azt a mindenit, igazi dög lehet az ágyban.
-Bocs cicám, de ő az én foglyom, és épp indulunk- konyul le a szája Axelnek, mintha tényleg elszomorítaná.
Megvetően felhorkantok, miután lemászott rólam a csaj.
-Hol hagytad Scooby Doot? Eddig fel sem tűnt nektek, hogy társaságban vagytok.
-Ha macskákat gyűjtenék, jobban tetszene? Egyébként megköszönnöd kéne, ugyanis, ahogy rád hajolt, azzal a lendülettel nyúlt a kabátzsebedbe is, te kretén.
O, hogy az a...rémülten fordulok hátra leellenőrizni a zsebeimet, de szerencsére nem hiányzik semmi. Baszki, ennél jobban résen szoktam lenni.
-Köszi. Azt hiszem engednem kell annak a bilincsnek.
Lépek hozzá közelebb, de ő csak hűvös arckifejezéssel hátrál.
-Az előbb annak a csajnak a bugyijába másztál be majdnem, most meg az én farkamat akarod? Felejtsd el haver.
Komolyan ő van kiakadva rám? Eddig azzal a bájgúnárral le sem akadtak egymásról, tudomást sem vettek a többiekről, rólam.
-Miért zavar ez téged? Féltékeny vagy?
-Nem! Nem a játékszered vagyok, akit, ha mással nem tudsz szórakozni, akkor veszel elő. A barátod vagyok, ezért szóltam- vágja hozzám még dühösebben, mire elkapom a karját és magamhoz rántom.
-Te nem lehetsz rám dühös! Egész este mással enyelegtél, és szartál a fejemre nagy ívben. Nem tehetek arról, hogy az ölembe pottyant. Egyetlen rohadt kérdésére válaszoltam csak!
-Most akkor melyikünk is a féltékeny? Ha nem engedsz el, esküszöm beverem a képed!
-Egy ideig így álltunk még, farkasszemet nézve egymással, végül nagy nehezen, de elengedtem.
Igaza van. A barátom. Én meg pöcsfej módjára, kivetítem rá a saját kétségbeesésemet. Mi van, ha ő nem is akar tőlem semmit? Mi van, ha éjszaka csak a szexuális vágynak engedett? Én sem szoktam egy éjszakánál többet akarni.
Az lennék? Az egyéjszakás kalandjainak egyike?
Bele túrok a hajamba, és a korlátba rúgok egyet.
-Hé, hé! Mit ártott neked az a korlát?
-Thomas, kérlek ne most!
-Nem csesztetlek, de láttam mennyire egymásnak feszültetek. Ha így folytatod, nekem kell betölteni a legjobb barát szerepét.
Az kéne még csak. Semmi bajom vele, elvégre mikor arról volt szó, ő ott volt, segített, és tudom, hogy bízhatok benne. Sőt, a csapattársaim közül mindenkire lehet számítani, és ez fordítva is így van. De Axelt senki nem tudja helyettesíteni.
Biztos vicces fejet vágok, mert nevetni kezd.
-Nyugi, ennyire nem lennék rossz.
Gyere bulizzunk. Élvezzük ki, mielőtt visszatérünk a mókuskerékbe.

Nincs már sok kedvem hozzá, de nem fogom elrontani a többiek hangulatát.