Smaragd

14. fejezet

Tristan
⚠️⚠️🔞🔞🔞⚠️⚠️

-Hát te miért pakolsz bőröndbe? - lép be a szobámba Axel.
-Neked is jó reggelt, szép napot, esetleg kérsz egy kávét? Segítsek valamiben?- válaszolok kicsit eltúlzott, gúnyos hangon.
-Jó reggelt. A kávét neked kéne kínálni, ugyanis ez a ti házatok, és nem segítek, amíg nem tudom minek pakolsz a bőröndödbe.
Már hajnalban fent voltam. Ami azt illeti nem is igazán aludtam. Miután meguntam a mennyezet bámulását, elkezdtem összecsomagolni a holmimat.
Nem igaz, hogy ő ilyen jól tudja kezelni a szexnélküliséget. Többször megindultam az ajtó felé éjjel, hogy átosonjak hozzá, mert már egy teljes hete a lopott csókokon kívül nem történt más köztünk, végül mindig visszafordultam. Amilyen szerencsénk volt mostanában, biztosan elkapott volna valaki a folyosón, és Axel szobája helyett, a konyhában kötöttem volna ki, tejet szürcsölgetve. Úgyhogy elég szar éjszakáim voltak.
-Tudod, megyünk Spa-ba. Valószínűleg te sem ruha nélkül jössz.
-De csak egy éjszakára megyünk, nem egy hétre.
-Nem baj, nemsokára úgyis megyünk haza- válaszolok valamivel ingerültebben a kelleténél.
-Az még négy nap Tristan!- tuti direkt csinálja.
Beszív, kifúj.
-Inkább menjél te is pakolni!
Morgom oda neki, mielőtt még teljesen elszáll a maradék türelmem is. Még egy ideig az ajtóból méreget, aztán kimegy.
~~~
-Van valami program beütemezve, vagy mindenki megy, amerre lát?- kérdezem anyáéktól.
-Nincsen betervezett program. Mi megyünk pancsolni, meg előtte még körbe nézünk. Nem kell végig mellettünk lennetek, ha erre gondoltok. Majd vacsinál találkozunk. Fél nyolctól lehet menni.
-Rendben, akkor mindenki menjen a maga dolgára szerintem. A kulcskártyákat azért megkapjuk?
-Persze, de nektek csak egy van. Fölösleges két külön szoba, ahogy ismerlek titeket.
-Nagyon aranyos, hogy ennyire figyelmes vagy, de már felnőttek vagyunk. Nekünk is kéne külön szféra, nem gondolod?- emelem fel egyik szemöldököm, Axel meg az oldalamba csíp, anélkül hogy bárki észrevenné. Nem mintha engem zavarna a közös tér.
-Ugyan fiacskám- legyint le anya, mintha valami hülyeséget mondtam volna- tudom, hogy amint lepakoltok, első dolgotok lesz megkeresni a bárt, és utána is mindenhova együtt mentek majd. Aztán valamelyikőtök szobájában trécseltek hajnalig. Akkor minek két külön szoba?- rántja meg a vállát, és ártatlan ábrázattal néz minket.
Végülis majdnem eltalálta a sorrendet. Az első dolgom az lesz, hogy végre magamévá teszem Axelt.
~~~
-Anyukád túl jól ismer minket- mondja a szekrény előtt állva, amibe épp a táskáját gyömöszöli be.
-Mondhatni, viszont most valamiben tévedett.
-Miben?- fordul felém érdeklődve, én pedig néhány lépéssel megszüntetem a köztünk lévő kis távolságot, megragadom a tarkójánál és mohón a szájára tapadok. Imádom a száját. Puha, finom, édes, csókolni való.
Villámgyorsasággal tépjük le egymásról a ruhadarabokat, majd még felfogni sincs időm mi következik, ő már előttem térdel, és úgy dolgozik rajtam, mint a kisangyal. Fejem hátra csuklik az élvezettől, ám mielőtt még idő előtt elsülnék, kihúzódom szájából és az ágyra lököm. Nekem ennél több kell. Benne akarok lenni. Előkapom a sikosítót és mélyen a szemébe nézve hatolok belé. Olyan szinten kívánom, mint nehéz búvár a friss levegőt. Nyers szenvedéllyel teszem a magamévá és élvezettel hallgatom, ahogy elnyílt ajkakkal nyögdécsel, és a nevemet sóhajtozza úgy, mintha ima volna.
Mind gyorsabb és gyorsabb tempót diktálok, rámarkol sajátjára, míg én a heréit masszírozom. Egy pillanatra sem eresztjük egymás tekintetét. Gerincemből elindul az a bizonyos nyomás, minden porcikámban érzem, és az eddig magunkba folytott szexuális feszültség úgy lövell ki belőlünk, akár a vulkán.
Percekig élvezünk, majd mint akiből az összes erőt kiszívták, elvégre így is van, mellé zuhanok.
A mellkasára hajtom fejemet, és nem tudom eldönteni, hogy a saját, vagy az ő szívverése ami a fülemben visszhangzik, de eszeveszett iramban dübörög. Talán mind a kettőnkét.
Minden egyes alkalommal, mikor szexelünk, mintha egy teljesen más univerzumba kerülnék.
Soha, de soha nem vetettem meg a szexet. Sőt, imádtam a szexet, de olyan érzés, mintha azok csak az előételek lettek volna, és az Axellel való együttlét lenne maga a kétfogásos főétel és a desszert együtt.
~~~
Miután letusoltunk, csak egy köntösben és fürdőnadrágban nekiindultunk.
Alig vártam, hogy a masszőr megérkezzen. Otthon nem nagyon van lehetőségünk és a sport mellett ez sokszor létszükséglet. Egy keleti származású ( ha ciki, ha nem, sosem tudtam megkülönböztetni, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak, legyen az japán, koreai, vagy kínai, akár mongol) hölgyemény dolgozott rajtam. Valami isteni volt, viszont csak álmosabb lettem tőle.
Ez már nagyon kijárt nekünk.
Masszíroztatás után megkerestük a bárt, de nem flancoltunk, csak két korsó sört kértünk.
Axel szemöldökét összehúzva, homlokráncolva törölgeti ujjával a párát a korsóról.
-Ide hallom, hogy pörögnek a fogaskerekek. Valami gond van?
Komótosan rám emeli szemeit, melyek visszatükrözik a bár fényeit. Már éppen elvesznék bennük, mikor megszólal.
-Azt mondtad kapcsolatban vagyunk, tehát egy párt alkotunk. Igaz?
-Igen- bólintok bizonytalanul, mert nem tudom hova akar kilyukadni.
-Nos, akkor egy idő után ezt mások előtt is fel kell majd vállalnunk, és nem vagyok abban biztos, hogy jó ötlet, elvégre nem tudhatjuk, hogy te hogyan reagálnád le, ha mindenki szeme láttára megfognám a kezedet, vagy megcsókolnálak. Nem volt még úgy igazán rendes kapcsolatban részed, nemhogy még rádaásul egy pasi a pasid. Így még a lányokból sem kapnál többet. Nem tudom mennyire lesz ez így jó neked, nekünk. De ha titokban tartjuk egy idő után az is tönkre tehet mindent, amúgy sincs már sok időnk együtt.
Hadarja el gyorsan egy szuszra, de kihallom belőle az aggodalmát, és a szomorúságot.
-Akkor hadd foglaljam össze- könyökölök a pultra és egy kicsit felé dőlök.- Tulajdonképpen te félsz attól, hogy esetleg kihátrálok, és elhagylak. No meg attól, hogy a távolság miatt, mikor elhagyjuk az egyetemet, már nem leszünk együtt. Így van?
-Röviden igen- bólint, és ettől a mozdulattól szemébe hullik néhány tincs. Finoman arrébb söpröm őket, és kezemet tovább vezetem arcán, egészen az álláig. Végig simítok hüvelykujjammal rajta párszor és ezzel kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.
-Most ebből nekem úgy jött le, hogy kettőnk közül leginkább te félsz ettől a kapcsolattól. De szeretném elűzni az aggodalmadat. Nem mentem volna bele, ha nem fogadnám el a velejárókat is.
Axel! Ismerem a barátainkat és a szüleinket is. Tudom, hogy egy szó nélkül elfogadják majd a helyzetet, de ha nem így lenne, őszintén, az sem érdekelne. Rajtad kívül nem érdekel senki más. Érted? Nekem egyedül te kellesz, rád van szükségem. Pont leszarom a csajokat is. Nem fogok megfutamodni. Amikor elmentünk a karácsonyi vásárra, ott is csak két dolog fogott vissza, pedig legszívesebben az egész világnak megmutattam volna, hogy hozzám tartozol. Szívem szerint nem is egyszer megcsókoltalak volna, és a kezedet végig az enyémbe zárva tartottam volna.
-Mi tartott vissza?- olyan halkan kérdezi, hogy ha nem a száját figyelném, meg sem hallanám.
-Nem akartam, hogy Liam és anyáék így tudják meg. Több tiszteletet érdemelnek. Másodszor meg nem akartalak téged kellemetlen helyzetbe hozni a barátod előtt. Nem tudtam, mennyit tud rólad, vagy akár rólunk.
Jut eszembe, valamit el kell mondjak. Követtelek titeket múltkor.
Sütöm le szemeimet, mert így utólag is vissza gondolva, borzasztó gáz még egy csajtól is, pasitól aztán végképp. Már akkor tudtam, hogy oltári nagy baromságot művelek, de mindenki csinál hülyeségeket, nemde?
-Én is elmondok neked valamit. Tudom!- kacsint egyet, majd elneveti magát. A kis szemét.
-Ne aggódj, valahol hízelgő- nevet fel újra.- Gyere Casanova, ne késsük le a vacsorát. Éhen halok.
~~~
Kitaláltam!
Pontosabban már egy ideje gondolkodtam rajta, de sose volt merszem megtenni.
Most, hogy tudom mennyi kétség kavarog Axelben, szeretném bizonyítani, megerősíteni, hogy valóban komolyan gondolom ami köztünk van. Így hát ma meg fog történni, amit néhány héttel ezelőttig sohasem gondoltam volna. Hacsak persze nem utasít vissza.
Egy törülközővel a derekamon kapaszkodom a mosdóba, hajamból még csöpög a víz, úgy méregetem magam a tükörben.
Szemem csillog, arcom kipirulva, pulzusom az egekben.
Félek, mégis egyfajta izgalom járja át egész lényem. Furcsa érzés.
Merengésemből a nagyon is jól ismert, szívemet megdobogtató, számomra kedves hang szakít ki.
-Jól vagy?
Tekintetem ráérősen végig vezetem rajta. Mezítláb, egy sima melegítő alsóban, karját összefonva, a fürdő ajtajának dőlve figyel kissé aggódó tekintettel.
Hogy lehet, hogy ennek az embernek még a lábfeje is ilyen rohadt szexi?
Teste színtiszta izom. Ez a póz csak még jobban kiemeli izmos karját.
Ha egy csirke jelmezt viselne, még akkor is összefutna a nyál a számban, mert még úgy is elképesztő dögös lenne.
A szüleimen kívül, csakis az ő szemében láttam mindig is azt a melegséget, ahogyan rám nézett, és ahogyan most is figyel. Kezdek belezavarodni saját gondolataimba. Ebből most nem azt akartam kihozni, hogy olyan anyáskodóan, vagy apáskodóan figyel mindig, hanem hogy ez a fajta melegség, ez a fajta szeretet csakis olyan személyek felé tudjuk közvetíteni, akiket teljes szívünkből, feltétel nélkül szeretünk. Erre pedig csak a szülők képesek, és az aki igaz szerelemmel szeret valakit. Azt hiszem. Lehetséges, hogy Axel...
Ne agyalj ennyit ember, még a végén idő előtt fogsz megbolondulni.
De nem megy.
Hogyan kaphattam őt meg? Annyira jó ember. Mindig mindenben mellettem volt, támogatott. Az összes faszságom elnézte, és továbbra is maradt velem.
Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek Ő kell.
Lehet ez mindig is így volt? Ezért nem tudtunk elszakadni egymástól soha? És nála ez vajon mikor fordult át? Mikortól lettem több számára puszta barátnál? Mióta tekint úgy rám, mint pasira?
-Tristan? Kezdek félni!
Újra szemeibe nézek, majd egy szó nélkül megindulok felé. Az arcomra lehet írva minden, és a tekintetem tudom, hogy merő elszántságomat, ami bennem tombol, tükrözi vissza, mert egy hatalmasat nyel és a konyak színű szemei most már, akár az éjszaka, olyan sötétre váltottak.
Szívdöglesztő arcára helyezem az egyik tenyerem, mire lehunyja szemét és egy reszketeg sóhajt enged ki a tüdejéből.
Megvárom míg újra rám néz, biztató mosolyt küldök felé. Lassan csókolom, nyelvemmel végig simítok telt ajkán, bebocsájtást kérek, és szinte azonnal meg is kapom. Ahogy nyelve az enyémhez ér beleborzongok egész testemmel.
Anélkül, hogy szétválnának ajkaink, terelem az ágy felé.
Ez most más.
Én tudom, és ő is érzi a köztünk lévő energia másfajta áramlását. Testünk ég a vágytól, remeg minden porcikánk, de valahogy sikerül visszafogni magunkat. Nincs hová, sem miért sietnünk.
Kezünkkel kényeztetjük egymást, aztán finoman lenyomom az ágyra.
Miután leült, a törülközőt egy mozdulattal lerántja rólam, így már semmi nem takarja a neki köszönhető erekciómat.
Nyelvét kidugva nedvesíti be száját, az én gyomrom pedig görcsbe ugrik a látványtól.
Az eddig érzett enyhe félelem helyét, teljes bizonyosság váltja fel.
Megfogom a combomat markolászó kezét és lassan hátra vezetem, ahol leginkább érezni akarom őt.
Tudom mikor esett le neki a szándékom, mert hirtelen egész teste megfeszült és döbbenve, mégis érdeklődve néz fel rám, és tanulmányozza arcomat.
-Valóban ezt szeretnéd?- kérdezi elhaló hangon.
Állát cirógatva bólintok, tudtára adva, hogy igenis ezt akarom.
Hirtelen mozdulattal a farkamra cuppan és egy erőset szív rajta, ezzel egy időben pedig egy ujját belém dugja.
Egy hangos nyögéssel díjazom, mire ő csak teli szájjal hümmög.
Torkának rezgése végig száguld rajtam és a csipőm magától kezd el mozogni. Fokozatosan tágít, majd mikor már úgy érzi, hogy eljött az ideje, feláll és az ágyra fektet. Elveszi az éjjeli szekrényről a már korábban is használatba vett kis tubust, közben újra és újra végigmérem, és abszolút semmi kétség nincs bennem.
Ujjaival addig ingerel, míg már a tűrőképességem határához nem érek. Térdével lábam közé helyezkedik miközben fölém tornyosul.
-Ha fáj, vagy meggondoltad magad, szólj és azonnal leállok- mondja komoly ábrázattal. Tudom hogy ideges, elvégre ennek már jelentősége van, de pont ez a lényeg.
-Nincs az az isten, hogy visszakozzak. Nem hirtelen felindulásból döntöttem így Axel!
Lágyan megcsókolom, ő pedig folytatja.
Csak a hegyét dugta be, de az érzékszerveim olyan szinten kiélesedtek, hogy úgy érzem az egész bennem van. Nyelveink külön táncukat járják egymással, kezével pedig folyamatosan dolgozik, simogat, masszíroz, hogy kevésbé legyen fájdalmas a bejutás. Centiről centire halad (hozzá teszem, nem kicsi bottal járkál), és meglepő módon, az enyhén égető érzést leszámítva, nagyon kellemes.
Mikor teljesen elmerült bennem, torkából mély morajlás szerű hang fakad, és homlokát az enyémnek dönti.
-Varázslatos- suttogja a számra.
Ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni.
Hátra húzódott, majd előre lökött, újra hátra, aztán előre. Ezt a ritmust jártuk, éreztem rajta mekkora önuralomra van szüksége, hogy ne veszítse el a fejét, de hiába ez az első ilyen alkalmam, nekem pontosan az az Axel kellett, aki nem tartja kontroll alatt a vágyait. Érezni, tapasztalni akartam az igazi, szenvedélyes Axelt, aki irányít. Aki dominál. Így hát beszálltam én is. Mikor ő hátra húzódott, én is. Ahogy előre lendült, csípőmet én is fölfelé lendítettem, ezzel olyan mélyre fogadva őt amennyire csak lehetett.
Jutalmul egy hangos nyögés volt a válasz.
Íriszeinket egymásba mélyesztve gyorsított és erősebben lökött, mire most én nyögtem fel.
Leírhatatlan ahogy a prosztatámnál megböki azt a kielégülést jelentő pontot. Testünk csillog az izzadságtól, ahogy hajszoljuk egymást. Megragadja csípőmet és még erősebben dönget, alsó ajkát fogam közé veszem és meghúzom.
Nyögések, morgások váltják egymást, állkapcsa megfeszül, nemsokkal később pedig tapasztalom, hogy egyre duzzadtabb lesz bennem. Az enyém is egyre jobban lüktet, majd mikor kétszer ráránt, már tudom, hogy csak pillanatok kérdése.
Hátam ívbe hajlik, fejem hátra a párnába süllyed.
-Axel!- szinte már kiabálom a nevét.
-A szemembe nézz! Látni akarlak, mikor elélvezel a farkamtól- szűri fogai között.
Abban a pillanatban, ahogy egymásra nézünk, együtt zuhanunk a magasságba és együtt szállunk alá.
Abszolút nem törődve a testemet beborító nedveimmel, rám nehezedik. Csöndben próbáljuk normalizálni a légzésünket, kisimítok egy nedves hajtincset izzadt homlokáról és megpuszilom, ő pedig csak mégjobban hozzám bújik.
Olyan érzés, mintha csak most találtam volna meg igazán a helyem, az otthonom a világban. Boldog vagyok. Rohadtul boldog.