Sweet Games

4.

Együtt dolgozni egy csapat nővel, semmiség. Lerázni a begerjedt, részeg nőket esténként, míg sört csapolok, gyerek játék.
Végig hallgatni, amíg Jessica az újdonsült csapattaggal beszéli ki, hogy a pasikra bukom, az felér egy kibaszott atombombával.
Még is honnan a picsából szedte ezt? Ha tudná milyen gondolataim vannak, mióta csak beszambázott az irodámba és bemutatkozott, kurvára nem gondolna ilyenekre.
-  Nem lehet meleg, Izzy! Te is láttad azt a testet...
Esküszöm valami megpattant akkor bennem. Még sosem éreztem ilyen késztetést arra, hogy bizonyítsam egy nőnek, mennyire vagyok férfi. Kedvem lett volna elkapni, felültetni a pultra és úgy elmerülni a combjai közt, hogy akkor megtudná mennyire szeretem a nőket.
Egy egész éve zajlik ez a folytonos belső vihar bennem. Ha csak meglátom, vagy meghallom a hangját forrok a dühtől. Irritál a hangja, a kedves mosolya, a haja illata, az a kibaszottul szexi segge. Meg az a fékezhetetlen szája... Csípős nyelve van a kis szöszinek, és ezt nem fél megmutatni. Meg velem szemben sem.
Istenem, néha nem tudom eldönteni, hogy beragasztanám, vagy inkább beletömném a farkam, csak, hogy elhallgasson.
És ez kurva nagy baj!
Erre most a nagy szájával azt híreszteli, hogy meleg vagyok. Én!
Hát az agyam eldobom tőle.

Dühös voltam rá. Feltett szándékom volt, hogy leordítom a fejét. Aztán valamilyen oknál fogva, kecses hátára omló haja, és a kerek popsija csak vonzott magához. Azt vettem eszre, hogy elindulok felé.
Jessica teste megmerevedett, mikor megköszörültem a torkom, és megérezte, hogy mögötte állok.

És ez volt a másik kurva nagy baj. A közelségem hatással volt rá. Tudom, láttam rajta, akárhányszor elkaptam a pillantását. Bár ez nem sokszor fordult elő. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elkerüljem őt. Még akkor is, ha kb minden második este együtt dolgoztunk a pult mögött.
Olyankor csak a vendégekre és a sörcsapolásra figyeltem. Ha hagyom, hogy egy kicsit is elidőzzenek a formás kis szőkén mellettem, biztos, hogy elbaszok valamit.

Mondjuk ez már megtörtént. Képes voltam ezt mondani neki... Még is mennyire tartom magam a szabályaimhoz, ha az első szempilla rebegtetésnél, hagyom előbújni a mélyen bennem lakozó pasit?
-   Szeretem a nőket. Főleg a csinos, titokzatos idegeneket, akik a semmiből elő bukkanak.

Nem vagyok normális!
Ennyi erővel azt is mondhattam volna, hogy ő tetszik nekem. Nem tudom mi ütött belém, egyre csak bizonyítani akartam neki. És mivel úgy nem tehettem, ahogy igazából akartam, maradt ez.
A másik hülyeség az volt, hogy megérintettem.
Nem bírtam ki. Olyan közel volt, fehér bőre csodálatos rózsaszín színben pompázott, zavarban volt. Apró szeplők borították az orrát, és néhol az arcát. Egy egészen aprót találtam az álla felett, és viszketett a tenyerem, hogy megérinthessem.
Bőre épp olyan lágy és selymes volt, mint ahogy képzeltem. Haja puha és állandóan rózsa illat lengte körül.
És már megint ez!

Rendbe kell hoznom magam, mert ez így nem mehet tovább. Nem hagyhatom, hogy ilyen gondolataim legyenek egy nő felé. A múlt hónapban elutaztam a havi egyszeri alkalmamra Knoxville-be. Csak úgy tudtam megbaszni a vöröst, hogy addig ittam, míg már teljesen elhomályosodott előttem a világ. Arra sem emlékszem, hogy egyáltalán elélvezett e. Másnap reggel egyedül ébredtem a motel szobában.

Kurvára elég volt ebből a picsogó szarjankóból, aki újra felakart éledni a hamvaiból. Nem vagyok egy kibaszott főnix, hogy ilyenek megtörténjenek.
Dean Anderson immunis az efféle baromságokra.
És ezt senki nem fogja megváltoztatni!

*****

Másnap este épp a nyitásra készülődtünk, mikor Isabelle és Jessica belépett az ajtón. Mindkettőn a piros felső, és egy farmer sort.
-   Reméltem, hogy nem gondolod meg magad. - jön oda hozzám az újonc. - Dean nagyon restellem, ami a minap történt, ezért szeretnék ma kezdeni. Tudom, hogy szombatban egyeztünk meg, de vállalom a mai hajtást is.
Határozott és magabiztos volt. Hát ha ünnepnapon akar dolgozni, nekem mindegy.
-   Elkél a segítség. Majd a szöszi eligazít. - bökök az említett szőkeségre, de még véletlenül sem nézek felé.
Tudom, hogy mit látnék.
Hosszú, napbarnított combjait, és a magasított derekú forró nacit. Miért is egyeztem bele a rövidnadrágba? Ja, hogy ne kelljen megsülniük... Légkondink van, ezt mondjuk át gondolhattam volna...
Jessica cicegve elballag mellettem és hátra vezeti Izzyt az öltözőkhöz. Egy egészen kis pillanatra odasandítok.
Na kurvára nem kellett volna. Formás feneke tökéletesen mutat, abban a kicseszett nadrágban. A szélei rojtosak, és a popsija partját simogatják, ahogy lépked.
Simogatnám én is, a kurva életbe!
Oké, hogy elhatárolódom bármiféle érzelem nyilvánítástól, vagy kimutatástól, de azért még is csak pasiból vagyok az ég szerelmére. Az Isten azért teremtette a rövid, farmer nadrágokat, hogy az ember fia, legeltethesse a szemét a sok napbarnított bőrön.
És a szöszinek kimondottan formás, izmos combjai voltak. A seggéről nem is beszélve. Időnként elgondolkodtam, hogy vajon eljár edzeni, vagy ez olyan istentől kapott ajándék.