Egy újabb tipikus péntek este a bárban. Minden ugyan úgy zajlott. Hétkor nyitottunk, ketten a pult mögött, Nick az asztalok körül. Emberek tértek be egy fáradt munka nap után, hogy végre lazíthassanak. Folyt a sör, a whisky, sorra hordtuk a nachost és a csipszet az asztalokhoz. Mint egy átlagos péntek. Ugyan olyannak kellett volna lennie, mint a többinek...
Még sem volt ugyan az. Semmi sem volt már ugyan az. Hogy miért?
Mert Jessica Henderson besétált hullámos szőke hajával, fekete bőrszoknyában, piros, mellig kigombolt blúzban, dugj meg csizmában és minden széthullott.Bár ha jobban belegondolok akkor kezdett szétszakadni bennem minden, mikor a minap láttam Sanchezzel flörtölni. Ahogy utána viselkedtem, az katasztrófális volt. Kiabáltam, számon kértem, féltékeny voltam, és nem sok kellett hozzá, hogy a falnak döntve dugjam meg.
Olyan volt, mintha kiszálltam volna a saját testemből. Nem voltam ura a mozdulataimnak, a szavaknak, amik kicsúsztak a számon, és a legrosszabb, hogy az érzéseimnek sem.
Pedig azt hittem, hogy már rég kiöltem magamból minden érzelmet. Úgy látszik ez a csípős szájú, kis szöszi a kivétel.Ordítani akartam, hogy ő az enyém. Hogy senki más nem érhet hozzá, csak is én. De hát ez kurvára nem volt igaz. Jessica nem volt az enyém, még csak távolról sem mondhattam volna ezt el róla. Még is erővel kellett vissza fogni magam, hogy ne ugorjak át a pulton, és üssem le Dom-ot, aki csak éppenhogy rámosolygott. De talán nem is ettől láttam vöröset... Inkább a szöszi csábos mosolyától, amit eddig még nem volt szerencsém látni. És ami a leginkabb zavart, hogy nem én lehettem az, akire így mosolygott.
Én csak a főnöke voltam, akit került. És a folyosón történt incidens után ez csak rosszabb lett. Nem beszélt hozzám, nem nézett rám, észre sem vette, hogy én is létezem. Ez kurvára felhúzta az agyam.
Ezért -mivel pasiból vagyok, így nyilván egy komplett idióta- mit csináltam? Hát én is kerültem. Ahelyett, hogy beszéltem volna vele a kirohanásom után, inkább ugyanúgy viselkedtem vele én is. Nem fogom én megtörni a jeget...
Gyerekes? Egy kicsit...Most meg beszambázik a báromba, mikor szabad napja van, és még rátesz egy lapáttal azzal, hogy olyan mértékig dughatóan néz ki, hogy menten a gatyámba élvezek tőle.
Valószínű ez folt az oka annak, hogy én mentem kikérni a rendelésüket. Megbabonázott a vörös rúzs, amit viselt. Elképesztően nézett ki abban a szűk blúzban. Az anyag feszült telt mellein, szinte hívogatott, hogy végre megfogja valaki. Én akartam a kezembe venni. Érezni a súlyát, ujjammal végig simítani a bimbóin, és élvezni, hogy mennyire kemények lesznek minden érintéstől.Persze a szöszi mit sem tudott az én mocskos gondolataimról. Ha tudná, hogy hányszor képzeltem el, hogy végig nyalok a cicije közt, miközben keményen megdugom, valószínű, hogy beperelne.
És ugyebár nem is Jessica lenne, ha nem fogadott volna jéghideg tekintettel, és rideg hanggal. Olyan volt, mintha megfagyott volna a levegő. Három szót bökött felém.
Három kicseszett szót.
- Két Cosmo-t kérünk!
Ennyi. Még csak felém sem pillantott. Én eközben le sem tudtam venni róla a szemem.
Megint egy szánalmas faszinak éreztem magam, aki nem tudja kontrolálni magát, és hagyja, hogy eluralkodjanak felette az érzelmei.
Ezért vissza vonulót fújtam. Hát, ha ő így, akkor én is!Nickre bíztam a rendeléseiket, és megpróbáltam a többi vendégre összpontosítani. De ahogy telt az este, egyre többször éreztem, hogy figyel.
A koktélok biztos megtették a hatásukat, mert a szöszi minduntalan rám pillantgatott.
Sokszor elkaptam a pillantását, szemünk egy másodpercre összetalálkozott, de szerintem ő észre sem vette.
Aztán egy vörös hajú nő, —aki legalább egy hónapja próbál megfűzni— leült az egyik székre a pulthoz, és már nem láttam rá a szöszire.
Ez segített újra koncentrálnom. A vörös nem fogta vissza magát. A pultra könyökölve próbálta magára vonni a figyelmemet. A mellei majd kiestek a felsőjéből, és bármennyire is tűnt szexinek, engem rohadtul untatott. Túl rámenős volt, egyáltalán nem fogta vissza magát. Nyílt lapokkal játszott, és várta, hogy mikor akadok horogra. Más férfinak talán bejön ez a fajta stílus, de nekem nem.
YOU ARE READING
Sweet Games
RomanceJessica Henderson: Megtettem, eljöttem Vermontból! Nem érdekelt a szüleim rosszallása, a hátat fordításuk, a fenyegetőzéseik. Csak szabad akartam lenni, távol attól a helytől, ami az elcseszett döntéseim színhelye volt. Így kötöttem ki itt Asheville...