Sweet Games

12.

-   Jessica, várj! - rohanok utána.
Nem hagyhat itt, miután bejelenti, hogy emlékszik mindenre...
A bálterem túlsó felén tudom csak utol érni. Baromi gyors azokban a magas sarkúkban...
-   Mi van? - vágja oda, mikor a kezénél elkapom.
Haragos tekintettel néz rám, én meg csak arra tudok gondolni, hogy milyen lenne újra megcsókolni.
-   Végig tudtad, hogy tegnap mi...? - makogok. Valahogy elillant a magabiztosságom. Jessica zöld szeme tele van haraggal, szikrákat szórnak, és így még gyönyörűbb... Bassza meg!
-   Nem, mikor reggel a lakásomon találtalak még nem emlékeztem. - mondja dühösen. Szemöldöke ráncba szalad, kirántja a karját a szorításomból, és a mellkasánál karba teszi.
Nem kellene lenéznem... Tényleg...
Hát én még is megtettem. Mellei olyan mesésen festenek ebben a zöld ruhában, hogy össze fut a nyál a számban. Ruhájának mély dekoltázsa tökéletesen kihangsúlyozta kerek cicijét. Mikor megláttam a lakása ajtajában, azt hiszem még levegőt is elfelejtettem venni.
Most se vagyok ezzel másképp. És lehet épp nem a legjobb pillanat, mert a Szöszi csak még mérgesebben méreget.
-   Nem mondtad el nekem, Dean! - szűri a fogai közt.
Sóhajtva húzom egy félre eső sarokba, mert kezdenek bámulni az emberek. Az egyik oszlop mögött rejtem el a kiváncsi szemek elől.
Pufogva áll előttem. Még így ebben a szexi magas sarkúban is csak az államig ér fel.
-   Nem akartam, hogy kiborulj. - mondom halkan.
Tényleg ez volt az ok. Jól van, nyugtasd csak magad vele...
Az igazi ok azonban az volt, hogy nem akartam hallani, amit az előbb a fejemhez vágott. Hiba, megbánta, részeg volt stb...
-  Így se jobb. Nem kellett volna, a főnököm vagy, Dean!- veszi halkabbra. - Megyek, megkeresem Izzyt!
Időm nincs reagálni, mert hátat fordít és ott hagy.
Most akkor mi van?

****

Az este hogy is mondjam...Felért egy kínzással. Jessica kerülte a társaságomat. Mivel a díszhuszár Hunternek megkezdődött a kötelező nyalási kör, Izzy egyedül maradt. Ezért a Szöszi csatlakozott hozzá, és José feleségéhez. Így én maradtam az unalmas társaságban.
Hallgattam a kopaszodó üzlet emberek, a beképzelt vállalkozók eszmecseréit. Néhol hozzászóltam, de leginkább csak bámultam a szomszéd asztalnál ülő szőkét.
Nem bírtam levenni róla a szememet. Csodálatosan néz ki... Nem tudok betelni a látványával. Szerettem volna még táncolni vele. A közelemben tudni. Magamhoz húzni, és átkarolni.
Megijesztettek ezek az érzések.
Ki akartam nyírni minden férfit, aki csak felé pillantott. Míg ő bulizott a lányokkal, csak annyit tudtam tenni, hogy figyeltem.
Minden létező formációban elképzeltem őt. Felettem, alattam, mellettem... Nem is perverz...
Eddig számomra ismeretlen birtoklási vágy kerített hatalmába. Azt akartam, hogy csak is az enyém legyen. Hogy senki más ne létezzen körülötte, csak én...
Egy önző fasz vagyok...

Nem sokkal éjfél után, Izzy eltűnt a terasz felé menet, és Jessica végre vissza ült mellém.
- Jól érzed magad, Szöszi?
- Igen, egész jó a buli. - mondja pihegve. Mellkasa fel-le jár, akaratlanul is oda téved a tekintetem.
- Ahhoz képest, hogy nem is akartál jönni...- krákogok. Próbálok nem a melleire nézni, de rohadt nehéz. Itt lebegnek előttem, és semmi mást nem szeretnék, csak elmerülni a két kerek halom közt.
- Aha, és ezt mi lenne, ha nem a melleimnek mondanád? - csettint az arcom előtt.
Egyből elkapom a szemem, és az arcára nézek. Szemei szigorúak, de látok egy halvány mosolyt a szája szélén.
- Bocs...- motyogok.
Érzem, hogy melegség fut végig az arcomon. Baszki, mi a fasz? Képes vagyok elpirulni? Mi az Isten történik?
- Úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi. - sóhajt.
Miért kell úgy tenni?
Minden velem kapcsolatos dolognak ez a vége. Ez kurvára bassza az agyam. Én tudatában voltam/vagyok mindennek. Azt akarom, hogy ő is így tegyen. Nem akarok elfelejteni egyetlen pillanatot sem, amit vele eltöltök. Legyen az bármilyen helyzet.
Bassza meg!
- Megyek, megkeresem Izzyt. Túl régóta cigizik már. - felpattanik, és újra eltűnik.
- Haver, jobb, ha össze szeded magad. - hallom McMurry idegesítő hangját.
- Mi van?
- Dean úgy nyáladzol a pincérnőd után, mint a kiskutya. - röhög az orra alatt.
- Fogd be, Mc Murry. - csikorgom.
- Én csak azt mondom, hogy ideje lenne lépni, mert különben más fog. - vigyorog. Legszívesebben bemosnék neki egyet.
- Ha ép fogsorral akarod túlélni az estét, ajánlom, hogy hagyd abba! - morgok felé.
Rohadtul kellene egy pia, de megfogadtam, hogy ma este nem iszok egy kortyot sem. Szeretnék tiszta fejjel gondolkodni. Még a végén valami marhaságot csinálok.
Például behúzom Jessicát egy sarokba...
Bár, ha jobban bele gondolok ez még józanul is előfordulhat. Amilyen hatással van rám a tegnapi csók óta, ne is csodálkozzatok...