Sweet Games

38.

Arra tértünk vissza a korházba, hogy az anyám ordítozik a telefonjába, a folyosó kellős közepén. Az egész visszhangzott a hangjától.
-   Nem, te nem érted! Nem fogom hagyni, hogy még több kárt tegyél benne!
COlin a széken ülve nézi, ahogy anyám fel-alá járkál, kezében a telefonnal.
-   Mi a fene? - kérdezem tőle.
-   Most éppen az apáddal ordítozik. Az első az ügyvédje volt...- mondja a fejét ingatva.
-   Miért mi van vele?
-   Majd anyád elmeséli. - motyogja, majd végig néz rajtam, és annyit mondd kacsintva, — Jól nézel ki, kisasszony!
Érzem, hogy elpirulok. Na, igen. Dean ilyen hatással van rám.
Még akkor is, ha tudom, hogy már nem az enyém.
De most itt van velem, és attól, hogy láthatom, érezhetem az illatát, hallhatom a hangját, szépen lassan vissza száll belém az élet.
Ne örüljetek, mondom lassan. És az sem lesz soha 100%-os. Talán a fele...

-   Az Isten szerelmére, Benjamin, majd akkor hívj legközelebb, ha valami érdemlegeset tudsz mondani! - kiabálja még utoljára anyám, és kinyomja a hívást. -  Visszajöttetek? - kérdezi, mintha mi sem történt volna.
-   Anya, mi volt ez az egész?
-   Semmi! - vágja rá azonnal.
-   Rosie...- mondja fenyegetően Colin.
-   Jó, rendben! Az apád segítségét kértem...
-   Mi? Miért?
-   Nála jobban senki nem ismeri Adriant. - mondja sóhajtva. - És mondjuk úgy, hogy ennyivel tartozik nekem. És neked is, ha már itt tartunk.
-   Egyébként hol van?
-   Az apád...Nos, valahol Európában. Az új feleségével. - motyogja.
-   Micsoda? Új feleség? Azt sem tudtam, hogy barátnője van.
-   Ja, elég friss a dolog. - forgatja a szemét. - Úgy fél évvel ezelőtt elhagyott engem. Vagy is, már előtte sem voltunk együtt, de akkor végleg összepakolta a holmiját és elment.
-   Sajnálom, anya! - motyogom.
-   Ne tedd...Jobb ez így.
-   Miben kellene segítenie, anya? - kérdezem kíváncsian.
-   Fel akarom jelenteni Adriant. Zsarolásért, tiltott fegyver használatáért, ja és nem mellesleg kábítószer csempészetben való bűnrészességért. - mondja teljes nyugodtsággal.
-   Drog csempészet? - kérdezem elhűlve.
-   Mit gondolsz honnan van ennyi pénze? - kérdezi cöccögve.
-   De hát, hogyan tudna ebben pont az apám segíteni?
-   Jessica, gondolkozz egy kicsit...- mormogja Dean mellettem.
És akkor leesik.
-   Csak nem...? - szegezem anyámnak a kérdést.
-   Ó, de igen. Adrian volt apád drog dílere.
-   Te szent Isten...- hüledezem. - Az apám drogozik?
-   Már nem. A friss új arája miatt elvonóra ment. Most már tiszta. - mondja.
Atya világ...
Ez tényleg olyan, mint azok a maffia filmek, amiket a TV-ben lát az ember.
-   Megkértem apádat, hogy használja a befolyását, és beszéljen a rendőrfőnök barátjával, hogy tartsanak házkutatást Adriannél.
-   Miért érzem úgy, hogy ez nem épp a legjobb ötlet, Rosie? - kérdezi most Dean az anyámat.
-   Igen, anya! Mit akarsz ezzel elérni? Lehet, hogy nem találnak semmit, és akkor csak még jobban felidegesítjük.  Ez az egész csúnyán is végződhet...
-   Nem tudok mást kitalálni, kislányom! - mondja kétségbeesve.
-   Anya, ezt nem tehetjük! Ha Adrian megneszeli a rendőrséget, gondolkodás nélkül riasztja az embereit Asheville-ben. És akkor bántani fogják Isabelle-t és Dominicet. - kiabálok rá zihálva.
-   Embereit? - fordul felém meglepődve Dean. - Mi a fenéről beszélsz?
-   Nem csak a kamerákkal figyelt titeket...- vallom be halkan.
-   Basszus, van, amit még nem mondtál el nekem, Jessica? - csattan fel Dean. - Azt akarod mondani, hogy egy hete veszélyben van az életünk, és te erről egy kurva szót nem szóltál nekünk?
-   Sajnálom! Nem tudtam hogyan, lehallgatta a telefonom. Csak úgy hagyott titeket békén, ha azt teszem, amit mondd! Ez megtörtént! - emelem fel én is a hangom.
-   Hát ezt nem hiszem el! - prüszköl.
-   Tudom, hogy dühös vagy, de azzal védtelek titeket, hogy eljöttem otthonról! Onnantól biztonságban voltatok! Végül is az én fejemhez szegezett pisztolyt, nem a tiédhez!
-   Nem az én életem miatt aggódom! És mi az, hogy a fejedhez? Azt mondtad, hogy...- néz rám értetlenül.
-   Míg össze pakoltam a cuccaim...- mondom elhalkulva.
Dean úgy néz ki, mint aki mindjárt felrobban.
-   Tessék? - dörmögi.
Veszek egy mély levegőt.
-   Akkor hívott fel először, mikor te a nyomozóval beszéltél az irodádban. Tudod, reggel...
-   Mondjad már! - kiált fel. Összerezzenek, de folytatom.
-   Találkozni akart, már akkor is azzal fenyegetett, hogy bántani fog titeket, és ez addig fog így menni, míg nem adom be a derekam. Ezért elmentem abba a rohadt kávézóba. - mondom egyre feszültebben. - Ott mutatta meg a felvételeket, amik élő közvetítések voltak a lakásodról, Dominic házáról, és a bár elől. Halálra rémültem, Dean!
-   Nekem azt...-krákog-  Nekem azt mondtad, hogy a lakásodra mész!
-   Igen, hazudtam! - kiáltok fel. - Miután elmondta, hogy mit kellene tennem, el akartam futni, de bezárt az autóba, és a fejemhez szorította a kurva fegyverét!
Na, most már az én hangomtól zengett a folyosó.
Dean megkövülten hallgat. Kezei ökölbe szorítva, az orrán szinte sípolva jön ki a levegő. Szemei elfeketednek, az állkapcsa megfeszül.
-   Hogy voltál képes ilyen veszélybe sodorni magad? - vicsorogja.
Mi van?
-   Fel kellett volna hívnod! Nem...Baszki! Az én dolgom lett volna megvédeni téged! - ordítja nekem.
Most ezért dühös? Én azt hittem, azért mert...
-   Még is mikor? Egy percre sem hagyott magamra! - ordítom vissza.
Ahhoz képest, hogy napokig nem beszéltem, ez most meg se kottyan. Érzem, ahogy a harag szétterjed bennem. Egy eddig ismeretlen erő kezd elhatalmasodni rajtam.
Mintha a szervezetemnek erre lenne szüksége. Hogy kiadja magából a haragot. Teret adjon neki, hogy végre kirobbanhasson.
-   Egyébként is, mit számít ez neked? Te...- oda lépek hozzá, és egyenesen a mellkasa közepére bököm. — Te már tovább léptél! - mondom lassan, nyomatékosítva minden kurva szót, és mikor látom, hogy válaszra sem fog méltatni, hátat fordítók és otthagyom őt a folyosón.