25.

50 3 0
                                    

Na szóval... Biztos kíváncsiak vagytok, hogy keveredtem Dean lakására.
Az úgy történt, hogy miután eljöttem tőle órákig róttam az utcákat. Sétálni akartam, kiszellőztetni a fejem. Ez siketült is, míg Izzy fel nem hívott.
"
-   Sziaa, hogy van a kismama? - veszem fel mosolyogva a telefont.
-   Elmondanád nekem, hogy Dean miért ül az irodában, ahelyett, hogy éppen vadul kefélne veled a lakásodon? - kiabál bele a telefonba.
-   Izé...mert időt kértem tőle. - motyogom.
-   Jessica... Elmondtad neki az Adrian ügyet?
-   Honnan tudod?
-   Az előbb mesélte.
-   Ott van?
-   Igen, és olyan elveszettnek tűnik, mint egy kölyökkutya. - sóhajt fel.
-   Azt mondta randizni akar velem! Megkért, hogy menjek vele vissza a városba! Nekem ez...ez túl gyors, Izzy! Tegnap még sírva menekülök tőle, ma meg a semmiből előbukkan, és...
-   És mi? Normális, ésszerű magyarázatot ad a történtekre? Ezzel keresztül húzva a számításaidat, miszerint elzárod magad tőle? - kérdezi számon kérően.
-   Francba, Izzy! - morgok. - Én ezt nem tudom hogyan kell csinálni...- megremeg a hangom.
-   Ide figyelj, édesem! - kezdi lágy hangon. - Szerintem azzal teszed a legjobbat, ha vele mész. Ő is melletted volt, mikor támogatásra volt szükséged. - mondja, arra célozva, mikor korházban volt. - Most neki van szüksége rád.
-   Nem mehetek el! Mi lesz veled, na meg a munkámmal?
-   Ezt fejezd be! Ne keress kifogásokat! Velem nem lesz semmi baj, egyébként is ezer éve nem voltál vakációzni. - kuncog.
-   Elrendezni egy halott nő hátrahagyott dolgait, nem számít vakációnak. Csak úgy mondom. - morgom az orrom alatt.
-   De annak számít, ha egy ilyen szexi, hegyomlás pasi a szobatársad. - szinte látom magam előtt, ahogy húzogatja a szemöldökét.
-   Izzy...
-   Jessica, ne stresszelj már ennyit. Csak elutazol vele, nem mész hozzá feleségül. Hoppá, ezt  nem így gondoltam. - szisszen fel.
-   Semmi baj...- sóhajtok. - Egyébként sem tudnék...Míg el nem válik. - motyogom.
-   Szóval eszedbe jutott, hát jó tudni. - nevet hangosan.
-   Isabelle! - pirítok rá, de hatástalanul.
-   Istenem, úgy csinálsz, mintha Dean idegen lenne. Öt éve ismered őt! Hisz már láttad meztelenül, khm, nem is egyszer! Mit problémázol már ennyit?
-   Félek...- nyögöm ki nehezen.
-   Édesem... Mitől? Deantől?
-   Nem... Csak mi van, ha elszúrok valamit? - kérdezem suttogva.
-   Semmit nem fogsz elszúrni! Nem szabad hagynod, hogy a félelmeid fogjanak vissza! Legyél tökös, és pakold össze a cuccodat. Dean kb. egy óra múlva megy haza. - mondja sietve.
-   Mi? Azt akarod, hogy most menjek oda?
-   Ja, na hop-hop, még feltartom valahogy, de a többi rajtad áll. Szeretlek!
-   Én is téged, te őrült terhes nőszemély! - nevetek, és letesszük. "

Úgy, hogy tökös lettem. Haza mentem, egy sporttáskába bele pakoltam néhány ruhát, a pipere cuccaim, felöltöztem és vissza jöttem Deanhez.
A többit tudjátok...
Lassú tempó, majdnem megcsókolt. Olyan dolgokat suttogott a fülembe, amitől cseppfolyóssá váltak a végtagjaim.
Beszélgettünk. Kérdeztem és ő mindenre készségesen válaszolt.
Zöld a kedvenc színe. Mikor megkérdeztem miért, azt felelte: Majd rájössz magadtól...
Sosem hord zöldet...
Úgyhogy, halvány fogalmam nem volt róla.
Már nem szereti azt a ribancot.
Ennek szívből örülök. Nem tudom, mit tettem volna, ha az ellenkezője derül ki.

Most meg épp a sörös üvegeket dobja ki a szemétbe. Én meg addig is sutyiban a formás fenekét nézem.
Tényleg nehéz ez a csiga tempó. Legalább százszor eszembe jutott, hogy hagyom a francba az érveimet, és az ölébe mászok.
De ő is vissza fogja magát, szóval én is azt teszem.
Attól eltekintve, hogy egyszer menekült ki miattam a fürdőbe, az este egész kellemes volt.
Nem tudom akkor mi ütött belé. Meglátta a nyakláncot és puff, már fel is ugrott.
Attól féltem, hogy túlságosan is őszinte voltam vele. Lehet nem kellett volna ennyire nyíltan beszélnem bizonyos dolgokról.
Bakker, képes voltam bevallani, hogy szexinek és gyönyörűnek érzem magam a tekintetétől.
Jó ég!
Egy kis tartás nem ártana nekem...

Sweet GamesWhere stories live. Discover now