Sweet Games

7.

***Egy évvel korábban***
** Szeptember **

Újabb év, amit pasi nélkül töltök. És bár ez az én döntésem, szegény kis vaginám szerintem kezd depresszióba esni. Már csak egy macska kell, és hivatalosan is öreglány lehetek.
Izzy nem hagy békén. Minden héten újabb pasit akar nekem bemutatni. A mániája lett, hogy nekem is randiznom kell. De ő nem tudja a titkomat, és nem is szándékoztam elmondani neki. Csak már lassan kifogyok a kifogásokból.

Egyébként a pasi és a szüleimtől mentes új életem csodálatos. Már teljesen megszoktam Asheville nyüzsgő városát. Imádok az erdőben sétálni, túrázni a hegyekben. Kialakítottam a saját kis buborékomat itt, és nagyon élvezem. Van egy csodálatos barátnőm, szeretem a munkámat. Kellene ennél több?
Hát...

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig tudom még vissza fogni magam. A testem olyan, mint egy időzített bomba, csak arra vár, hogy felrobbanjon. És ami a legszörnyűbb: a főnökömtől akar felrobbanni...
Tavaly kétszer majdnem megcsókoltam. Teljes pánik tört rám, mikor elért a felismerés, hogy mennyire megakartam tenni, vagy, hogy ő tegye meg. Mindegy ki, a lényeg, hogy végre ledughassam a nyelvem a torkán. Kész voltam tőle. Minden apró érintése, vagy egyetlen pillantása elég volt, hogy obszcén dolgokról kezdjek fantáziálni.

Soha életemben nem vonzódtam még senkihez ennyire. Még azt az aprócska botlást is beleértve otthon. Lehet, hogy a szex megvonás miatt van, vagy csak Dean titokzatos, zárkózott énjétől. De az is lehet, hogy csak simán a szexi, hatalmas, izmos teste miatt. Vagy úgy mind együtt véve...

Néha azon kaptam magam, hogy a jelenlétében pirulós kiscsajszivá alakulok át, ha vicceset mondd - ami valljuk be nem sokszor fordul elő- vihogok, mint valami csitri.
Aztán rajta felejtem a tekintetem, és a fejemben előbújik a nő, aki szíve szerint megmászná, mint egy fát. Esténként rendszeresen jelenik meg az álmaimban. Akaratlanul persze. De minden alkalommal, izzadtan, zihálva, nedves puncival ébredek.
És utálom magam, hogy miközben a bugyimba csúsztatom az ujjam, akkor is csak őt képzelem el.

Ahogy hatalmas testével fölém helyezkedik, szeme elsötétül a vágytól és belém hatol a farkával. Kísért az ominózus július negyedikei alkalom. Még mindig tisztán emlékszem, hogy mennyire kemény volt. Hosszú és vastag.

Szinte sóvárgok, hogy érezhessem, ahogy kitölt. Hogy megtapasztaljam, milyen amikor, egy ilyen nyers, férfi erő az ágyba dönget.
Szeretném a számba venni, megízlelni, és látni, hogy ettől elveszti az eszét. Akarom ezt a mérhetetlen hatalmat a kezemben tartani. Vagy a számban.
Nem vagyok normális...

Így rohadtul kellemetlenül telnek a napjaim, de azt hiszem, ha valamit tanultam az anyámtól, azaz, hogyan rejtsem véka alá az érzéseim, és a gondolataim. Kívülről lehet, hogy úgy tűnik minden teljesen rendben van velem, de belül... A mélyen eltemetett vágytól fűtött nő, kezd egy kiéhezett vadállattá alakulni.
Lehet, hogy tényleg csak szexelnem kéne egy ismeretlennel? Akkor talán lecsillapodnának a kedélyeim, és nem az lenne az első gondolatom, ha meglátom a főnököm, hogy mennyire jó lenne úgy befogni a száját, hogy ráülnék az arcára.

Csípős megjegyzései és apró kis flörtölései csak az elmúlt hónapokban kezdődtek. Esküszöm néha olyan, mintha pontosan tudná, hogy mennyire szükségem lenne egy kiadós kufircolásra. Vagy csak kezdi észrevenni, ahogy éhes szemekkel vizslatom őt. Nem tehetek róla... Olyan mértékű férfiasság és szexualitás árad belőle, hogy a ferromonjaim megbolondulnak. Mély, karcos hangja és az a kicseszettül finom illata teljesen elgyengít.

****

Ma is mint minden nap, felveszem a képzeletbeli álarcomat és a bár felé veszem az irányt. Isabelle késik, azzal a díszfasszal van találkozója. Nem csípem a srácot, még mindig azon a véleményen vagyok, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Nincs olyan ember ezen a világon, aki ennyire tökéletes lenne, valami hibájának kellene lennie. De a barátnőm szereti ezt az angol ficsúrt, és csak is ezért vagyok hajlandó befogni a számat.
- Szia, Jess! - nyávog Kimberly mikor belépek az öltözőbe.
Az elmúlt években ez a kedves szőke lány, aki anno fogadott az interjún átváltozott egy platina szőke, műcickós, botoxolt ribanccá. Talált magának valami pénzes pasit, aki persze jóval idősebb nála. Fogalmam sincs, hogy mi a fenének dolgozik még mindig a Dean's-ben, mert ahogy elmeséli, Jack mindent megad neki, amit csak akar. Bár ahogy néha elnézem őt és éhes tekintetét, amivel a főnökünket nézi, nem nehéz kitalálni...
- Hali, mizu?
Bepakolom a táskám a szekrénybe és visszaírok Izzynek.
- Izzy megint késik?- kérdezi, hangja olyan, mintha ezer macskát nyúznának egyszerre.
- Törődj a magad dolgával, Kim! - odabököm neki, és nem törődve rosszalló pillantásával kifelé veszem az irányt.
A folyosón beleütközöm a főnökbe. Egyre többször fordul ez elő velünk, nem tudok úgy kiszolgálni a pult mögött ha mellettem van, hogy ilyen és hasonló dolgok ne történjenek. Folyton nekimegyek, vagy ő jön nekem. Egy csomószor megy el mellettem úgy, hogy a karja simítja az enyémet. Az őrületbe kerget vele. Hogy szándékos e , vagy csak véletlen, még nem tudtam eldönteni...
- Helló, szöszi! - morogja az orra alatt.
- Jesszus, bocsi nem figyeltem eléggé!
Erővel kell rávennem magam, hogy ne vegyem észre mennyire kicseszettül jól néz ki a fekete ingében, és sötét farmerjában. Minden alkalommal olyan illata van, mintha percekkel azelőtt szállt volna ki a zuhanyból. Tiszta, friss, férfias, és olyan, mint ő...
- Egyedül?
Ó, anyám...
Mély baritonja érdekes dolgokat művel a női testrészeimmel. Karba tett kézzel áll előttem. Széles vállai betöltik a szűk folyosót.
- Izzy írt, hogy késik egy keveset. - válaszolok, egy egészen hangyányit megremegett a hangom.
- El kell ugranom egy órára, tudod tartani a frontot?
- Persze,nem gond. - bólintok.
Dean szó nélkül sétál el mellettem, és mint mindig, karja most is súrolja az enyémet. Azonnal libabőrös leszek, és az egész testem bizseregni kezd.
A nyelvem hegyén van, hogy megkérdezzem hova megy, de mire megfordulok ő már el is tűnt az ajtó mögött.
Ne kérdezzétek miért akarom tudni... Év elején segítettem neki a számláit rendezni, ami abból állt, hogy beültetett az irodájába, hozott nekem kávét, és ott hagyott a papír halommal az asztalán. Dean utálta az adminisztrációt csinálni, így vagy én, vagy Izzy segített neki benne. Akkor találtam meg a bizonyítékát annak, hogy a mi drága főnökünk bizony szokott randizni. Minden hónapban elutazott Knoxville- be, ahol egyetlen egy napot töltött. Voltak számlák, motel szobáról, két fős vacsorákról. Fogalmam sem volt, miért tartja ezeket meg, de ott voltak, feketén fehéren bizonyították, hogy Dean igen is csajozik. Csak épp nem ebben a városban.
Ezért nem láttuk őt még itt nővel. Arra következtettem, hogy ezek valószínűleg csak egyéjszakás kalandok, és biztos nem akarna utána összefutni velük a városban, vagy, hogy valaki a bárba kajtasson utána. Azt amúgy is megteszik az itteni nők. Bár teljesen meg tudom érteni, hogy miért...
Ha nem lenne ilyen elbaszott múltam, valószínű én is közéjük tartoznék.