Sweet Games

14

***Négy hónappal korábban***

-   Nem, Izzy. Nem hiszem, hogy fogok tudni menni dolgozni. Nem érzem magam túl jól. - krákogom a telefonba.
Valami nyavalyát összeszedtem a minap, és most ajtóstul rontott be nálam. Láz, köhögés, nátha, izom fájdalom. Minden együtt véve. All in...
-   Ne menjek oda? Viszek neked levest, meg gyógyszert.
-   Dehogy, nem kell. Meg vagyok, csak egy kis megfázás, nem ebola. - nevetnék, de rám jön a köhögés.
-   Nem hangzik úgy, Jess. Köptető szirupot kellene szedned, meg kalciumot a hangszálaidra.
-   Igen is, doktor néni. - gúnyolódok. - Nem tudtam, hogy titokban elvégezted az orvosit.
Imádom, hogy ilyen kis gondoskodó tud lenni.
-   Ha-ha, nagyon vicces. Ennyit azért én is tudok. - röhög.
-   Meg leszek. Szólnál kérlek Deannek, hogy nem tudok bemenni? - motyogom rekedten.
-   Miért nem szólsz neki te?
Nos, az úgy volt...
A nyalakodós bálos este óta kerülöm őt. Frászt kaptam mikor másnap reggel újra a kanapén találtam. Zavarban voltam, a gondolataim szanaszét, ahogy pedig a testem reagált a jelenlétére, az meg egyenesen kivágta nálam a biztosítékot. A szívem a torkomba ugrott, és melegség járta át az egész lényemet. Ettől megijedtem. Ezért nem épp kedves módon elküldtem. Azóta tartjuk a két lépés távolságot. Vagy is csak én...
Dean minden alkalmat megragad, hogy szóba elegyedjen velem. A múltkor is elmentünk Izzyvel bulizni, Dominic volt oly kedves és sofőrként besegített nekünk. Na mindegy...
Szóval elmentünk táncolni, egy órája sem voltunk a diszkóban, mikor Dean megjelent, mintha ez teljesen természetes lenne. Helyet foglalt a bokszban Dominic mellett, és ott is maradt. Már jócskán volt a fejemben, ezért leordítottam a fejét. Persze ő csak hallgatott. Mint mindig.
A vége az lett, hogy seggrészegre ittam magam, és megint ő hozott haza. Elegem volt már ebből. Nem vagyok kislány, akit állandóan pátyolgatni kell. De legalább akkor volt benne annyi, hogy mire felébredtem eltűnt.
-   Tudod, hogy miért nem hívom fel. Kérlek, Izzy!
-   Jó, tudod, hogy érted bármit megtennék. - sóhajt.
-   Kösz, jövök neked egyel. - elmosolyodom. Újra rám jön a köhögés, el kell tartanom a telefont, hogy Izzy ne süketüljön meg.
-   Igyál teát. Szörnyű hangok jönnek ki belőled. - korhol le megint.
-   Köszi, anyu!
-   Jobbulást, szeretlek!
-   Én is téged, puszi!

Ledobtam a telefont magam mellé a kanapéra, és még jobban betakaróztam. Kikerestem a kedvenc sorozatom, és egy csomag papír zsebkendő kíséretében indítottam el.
Ez volt a ma esti randim. Jóbarátok, zsebkendő, orr spray, köhögés csillapító szirup, és forró tea.
Ütős kombináció, én mondom.
Utáltam beteg lenni. Nem is voltam már ezer éve.
A fejem lüktetett a köhögéstől, a torkom kapart. Az izületeim majd leszakadtak, hol fáztam, hol melegem volt. Az Aspirin segített levinni a lázam, de még mindig úgy éreztem, majd meggyullad a fejem. Ross és Rachel szerelmi vívódásai sem tudtak mosolyt csalni az arcomra. Szemeim egyre elnehezültek, a testem kezdte megadni magát a gyógyszereknek.

***

Valamikor elaludhattam, mert már sötét volt, mikor újra észhez tértem. Körül néztem, a tv még mindig ment. Odakint már eléggé besötétedett.
Majdnem szívrohamot kaptam, mikor kopogtak az ajtón.
-   Ki a fene? - morgok az orrom alatt. - Megyek! - kiabálom. Vagy is csak akarnám, ha lenne mivel. A hangom olyan, mintha egy hetet töltöttem volna a sivatagban.
Összehúztam a macis köntösöm, és az ajtóhoz csoszogtam.
-   Dean? - hüledezek, mikor meglátom ki áll mögötte.
-   Szia.
Ó, hogy a jó...
-   Mit keresel itt? - köszörülök a torkomon, de nem segít. Helyette csak a lerakódott váladék jön fel, amitől köhögni kezdek.
Na guszta...
-   Hallottam, hogy beteg vagy. Hoztam neked kaját, meg gyógyszert. - emeli fel a fehér reklám táskát a kezében.
-   Őő, már van gyógyszerem, de azért kösz. - beakarnám csukni az ajtót, de nem hagyja.
Lábával megtámasztja, és már bent is van a lakásban.
-   Fáradj beljebb.- mondom az üres küszöbnek.
Dean úgy sétál végig a nappalimon, mintha otthon lenne. A táska tartalmát a konyhapultra teszi, és az egyik szekrényben kezd keresni.
-   Dean, nem akarok bunkó lenni, de még is mit akarsz itt? - csoszogok utána.
-   Nem megyek el, amíg nem látom, hogy ettél valamit. És bevetted a gyógyszereket. - magyarázza. Ki vesz két tányért, meg két poharat és a kajás dobozok mellé teszi őket.
-   Lehet, hogy nem voltam elég világos. Nem akarom, hogy itt legyél! - mondom nyomatékosan, hátha eljut az agyáig.
-   Jessica, beteg vagy.
-   Igen, képzeld tudom. - szipogok.
-   Kell valaki, aki gondoskodik rólad.
-   És ez a valaki, te lennél? Miért? Csak mert volt egy kisebb afférunk? - kezd felmenni bennem a pumpa. Pedig rohadtul nem kellene. Arra se volt erőm, hogy a pizsamámat átvegyem, nem hogy Dean Anderson hangulatingadozásaira.
Dean felpillant a kínai kajás dobozból. Szigorú tekintettel néz rám. A hülye betegség sem nyomja el a bennem fellobbanó tüzet, amit a szemei indítanak el. Azóta pedig, hogy egymás után háromszor eljutatott a csúcsra a nyelvével, a nap minden percében, órájában csak rá gondolok.
Ezért is kerülöm. Túlságosan bele bonyolódtam ebbe, és ez megijeszt. Soha életemben nem éreztem még így magam egy pasitól sem. Dean olyan dolgokat mozdít meg bennem, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Például, hogy úgy lovagoltam meg az arcát, mint egy cowgirl.
Te Jó Isten...Amiket mondott közben...
Egy életre bevésődtek az elmémbe. A fülemben csengnek a szavai, akárhányszor megpillantom, vagy meghallom a hangját.
"-   Ez az, bébi! Ülj rá az arcomra. ".  
-   ...aggódtam érted.
-   Hogy micsoda? - pislogok.
-   Azt mondtam, hogy Izzy mesélte, hogy nem tudsz jönni dolgozni, mert beteg vagy. És csak aggódtam érted. Semmi hátsó szándékom nem volt. - kezével megtámaszkodik a pulton, szemei aggodalmat tükröznek.
".   - Neked van a legszexibb segged a világon. - tenyerével rácsapott. "
A képzeletem csúnya dolgokat művel velem.
-   Jól vagy, kissé, mintha kipirosodtál volna?!Felment a lázad? - felém siet, tenyerét a homlokomra helyezi.
     ".    - Fordulj meg, Szöszi. Támaszkodj a térdemre. - utasít mély hangon. Eleget teszek a kérésének, bár már azt sem tudom merre vagyok előre. A lábaim szüntelenül remegnek, tiszta lucsok vagyok, a puncim pedig lüktet, hogy újra feloldozást kaphasson.
Hátulról közelítek Dean arca felé, de megelégeli a lassúságom, és leránt a szájára.
      -   Istenem, Dean! - már nem érdekel, mennyire vagyok hangos. Az valahol eltűnt a második kör közepén. Két kezével megmarkolja a fenekem, nyelvével pedig könyörtelen iramban körözni kezd a csiklómon.
      -   Ez az, jó kislány! - hümmögi, ajkai vibrálnak a csiklóm körül. "
-   Tessék?
-   Te tűz forró vagy! Nyomás a zuhany alá! - hadarja.
Látom, hogy mozog a szája, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mit mond. Az agyamban folyamatosan villognak a képek, a fülemben visszhangzik mély, karcos hangja, miközben mohón falt a nyelvével.
Azt sem fogtam fel, hogy a karjaiba kapott és elindult velem a fürdő felé.
-   Menni fog egyedül? - kérdezi, mikor újra talpra állított.
Kissé meginogtam, a derekába kapaszkodtam. Dean azonnal kapott utánam.
-    Dean, nem fogok veled zuhanyozni! - morgok rá.
-    Istenem, olyan makacs vagy, akár egy öszvér. - dünnyög.
Lehet, de legalább elértem vele, hogy kiviharozzon a fürdőből. Én remegő kezekkel bújtam ki a köntösből, majd a pizsamámból is. Reszkettem, vacogtak a fogaim. A vizet langyosra állítottam, hogy azért némileg tényleg lejjebb menjen a lázam.