Sweet Games

21.

Ez biztos csak egy rossz álom, amiből mindjárt felébredek. De hiába csipkedem a karom, nem segít, mert ez az egész a kibaszott valóság!
-   Hogy tehetted ezt Jessicával? Teljesen félre ismertelek, Dean! - kiabálja Izzy a megkövülten álló Deanre.
Én nem vagyok hajlandó ezt végig hallgatni. A saját szememmel kell látnom és hallanom.
-   Jessica
Dean utánam kiált, mikor kiviharzok a szobából. Egyenesen a folyosóra, ahol a bejárati ajtóban áll egy gyönyörű nő. Vörös haja a válláig ér, világos kék szeme, és tenyérbe mászó mosolya van. Jóval magasabb mint én, testhez álló királykék nadrág kosztümöt visel, bézs körömcipővel. Akár egy szupermodell.
Soha nem volt semmi bajom a testemmel. De most, ahogy végig nézek ezen a nőn, azt kívánom bár csak húsz centivel magasabb lennék, eggyel kisebb lenne a nadrág méretem, és lennének C kosaras cicijeim...
-   Szia! Amy Anderson, Dean felesége! Te pedig...?
Azt hiszem nem kapok levegőt.
Amy Anderson... Feleség.
Deannek felesége van!!
Olyan volt, mintha jeges vizet öntöttek volna a nyakamba.
Esélyem sincs megszólalni, mert Dean kirohan és azonnal a nőnek esik.
-   Mit mondtam neked a múltkor, Amy? Húzz innen a francba! - ordít rá.
-   Héj, nyugi van! - Dominic próbálja nyugtatni.
A múltkor? Szóval nem először jár itt.
-   Dean, beszélnünk kell!
Nem igazán tudom érzékelni a történéseket. Csak meredten bámulom a nőt az ajtóban. Kecses és elegáns. Az ujján ott csillog két gyűrű...
Valaki átkarol és megpróbál elhúzni onnan, de a lábaim nem engedelmeskednek.
-   Jess, nem hiszem, hogy ezt látnod kellene. - súgja Izzy.
Dean ordít, Dominic nyugtassa, a nő pedig könnyes szemmel könyörög Deannek.
-   Tíz év után ennyit tudsz nekem mondani? - kérdezi halkan Deantől.
Tíz év? Mi a fasz?
-   Semmi mondani valóm nincs a számodra, úgy hogy tűnj el innen a picsába! - ordít és a nő orrára csapja az ajtót.
Zihálva támaszkodik neki, és elfordítja a kulcsot.
Nézem széles hátát, hatalmas tenyerét, ami az ajtón pihen.
Most jövök rá, hogy egyáltalán nem ismerem Dean Andersont.
Pár perccel ezelőtt még elakartam neki mesélni a múltam, meg akartam osztani vele mindent. Be akartam vallani, hogy mennyire fontos a számomra. Hogy belesz...
Nem!
-   Jessica...
Dean hangja csak még jobban összefacsarja a szívem. Szúr a mellkasom, és érzem, hogy könny gyűlik a szemembe. De nem hagyom, hogy bárki is lássa, főleg nem Ő.

Hátat fordítok és kirohanok a terasz ajtón. Cipő nélkül futok le a lépcsőn és meg sem állok a telek mögötti erdőig.
Hallom, ahogy utánam kiált. De nem érdekel.
A szél süvít a fák között. Korom sötét van. Nem látok az orromig, de ez sem lassít le. A fű harmatos, eláztatja a harisnyámat.
Nem tudom, hogy hova megyek, csak azt, hogy ott nem maradhattam.
Deannek felesége van.
Ez az egy mondat zakatolt a fejemben.
Nem hittem el, hogy megint ez történik velem.

Levelek és ágak szúrják a talpam, felsértve rajta a bőrt.
A fák közül vízcsobogást hallok, úgy hogy arra veszem az irányt.
Tíz perc futás után egy kis folyó mellett kötök ki.
Megláttok egy hatalmas tölgyfát a part mentén, és teszem azt, amit kiskoromban is, mikor az anyám elől bujkáltam— felmásztam rá.
Az egyik vastagabb ágat választottam, ami lehetett kb. három méter magasan.
Lekuporodtam és csendben engedtem utat a könnyeimnek.
Deannek felesége van...
Hogy tehette ezt velem?
Úgy éreztem, hogy a szívem kiesik a helyéből. Én fel akartam fedni magam, ő meg hazudik nekem és becsap.
Én bele szeretek, neki meg felesége van...

*****

Fogalmam sincs meddig ültem a fán. Percek vagy órák teltek el. Nem tudtam megmondani. A hold már fényesen ragyogott az égen. Gyönyörű volt, ahogy a víz felszínén vissza tükröződött. Valahol a fejem felett bagoly huhogott.
Távolból hangokat hallottam. A nevem kiabálták.
Nem reagáltam rá.
Csak bámultam magam elé.
Mintha minden élet kiszállt volna belőlem.
Hideg szél borzolta a bőröm. Libabőrt hagyva maga után.
Az arcom eláztatták a könnyek. A fogam vacogott.
Léptek zaja törte meg a csendet. Az ágak ropogtak, a levelek suhogtak.
-   Jessica? - kérdezi felnézve Dominic. Lepillantok és meglátom, ahogy felfelé nézve mosolyog rám.
-   Hogy találtál meg? - kérdezem szipogva.
-   Láttalak felmászni ide. Csak adni akartam neked egy kis időt. - magyarázza. -  Nem akarsz lejönni?
-   Nem!
- Jessica...
-   Nincs az az Isten, hogy én vissza menjek oda!
-   Nos, kénytelen leszel. Cipő nélkül rohantál végig az erdőn.  - támaszkodik a fának, és zsebre teszi a kezét. - Sáros lábbal be nem ülsz a kocsimba.
Olyan unottan beszél, mintha az előbbi meg sem történt volna.
- Nem akarok...
- Figyelj, vissza jössz velem. Gyorsan rendbe szeded magad, és már indulhatunk is haza. - mondja, de olyan gyengédséggel, hogy újra rám tör a sírás.
-   Hogy tehette ezt velem...? - elcsuklik a hangom.
-   Nem tudom, de biztos van rá magyarázat. - feleli együtt érzően.
-   Az a magyarázat, hogy Dean egy pöcs! - morgom.
-   Jessica, mássz le, Izzy halálra aggódja magát.
-   Ja, miért is nem lep meg, hogy csak ő... - sóhajtok, és elkezdek lemászni a faágról.
-   Nem csak ő. Dean fejvesztve rohangál az erdőben. - mutat a háta mögé. -  De büntetés kép azt mondtam neki, hogy az erdő túlsó felén láttalak. - elvigyorodik. Mikor földre érek a karjaiba húz és megölel.
-   Minden rendben lesz, Törpike! - suttogja.
Újra elerednek a könnyeim.
-   Miért történik mindig ez velem? - sírom Dominic pulcsijába.
-   Gyere, vissza viszlek. - suttogja. Nem bajlódik azzal, hogy válaszoljon a kérdésemre.
Gyengék a végtagjaim. Dominic a karjába vesz, és elindul vissza.
A mellkasára hajtom a fejem, és lehunyom a szemem.
Hallom ahogy a levelek suhognak a lába alatt. Egyre közelebbről hallom, ahogy a nevem kiáltják.
De addig nem nyitom ki a szemem, míg Izzy hangját meg nem hallom.
-   Uram Isten! Megtaláltad!
Kimászok Dominic karjaiból és Izzy ölelésébe borulok.
-   Jessica!
Dean kétségbeesetten kiabál, hangja a fák közül visszhangzik.
-   El akarok menni! - motyogom a barátnőmnek. Pánik süt ki a hangomból. És egyre jobban terjed szét bennem, ahogy Dean közelít.
-   Biztos nem akarsz beszélni vele? - próbálkozik.
-   Nem! Csak menjünk már! - nyüszítem.
El akarok indulni a lépcső felé, de addigra Dean utol ér és elkapja a karom.
-   Jessica, nem az van amire gondolsz! Én meg tudom...
*Csatt*
A tenyerem ég a pofon erejétől.
Nem akartam. De ahogy elkezdte a magyarázkodást felment bennem a pumpa.
Feje oldalra fordul az ütés erejétől. De nem mozdul. Nem kapja oda a kezét.
Lassan fordítja vissza a tekintetét felém.
-   Szöszi, kérlek...
Pislogás nélkül állom a tekintetét.
-   Kezdhetsz másik pincérnőt keresni, mert felmondok! - vágom oda.
A pofontól nem láttam akkora fájdalmat az arcán, mint a szavaimtól.
-   Jessica, ne csináld ezt! - megremeg a hangja.
De nem hallgatom tovább. Hátat fordítok és bemegyek a házba. Egyenesen a vendég szobába és magamra zárom az ajtót.
Kintről kiabálás hallatszik, de nem figyelek rá. Nem akartam itt tölteni egy perccel se többet, de igaza volt Dominicnak, a lábam tiszta sár volt, így nem mehettem haza. Szánalmasnak éreztem magam, és becsapottnak, és összetörtnek.
Zokogva futok a fürdőbe. Rekord sebességgel zuhanyozom, majd megtörölközöm és felveszem a váltás ruhámat, amit Izzy már az ágyra készített.
-   Jessica, kérlek beszélj velem! Meg kell hallgatnod, Szöszi! - dörömböl az ajtón.
Minden koppanással egyre jobban folynak a könnyeim.
-   Szöszi, én meg tudom magyarázni! Kérlek szépen nyisd ki az ajtót! - erős hangja most elgyengül, megremeg.
Letörlöm a könnyeim, behúzom a cipzárt a táskámon és veszek egy mély levegőt, majd kinyitom az ajtót.
-   Jessica, ne menj el! Így ne! Kérlek, engedned kell, hogy elmagyarázzam! - kérlel azonnal, ahogy nyílik az ajtó. A karom után nyúl, de én elhátrálok. Nem hagyom, hogy megérintsen. Most nem!
- Nem gondolod, hogy jogom lett volna tudni a kis házasságodról mielőtt lefekszem veled?
- Ez csak papíron van! Nem mondtam, mert számomra ez a frigy már réges- rég véget ért! - hadarja. - Maradj és akkor elmesélem az egészet. Kérlek, Szöszi! - suttogja.
-   Évekig meg volt rá az esélyed, Dean! Túl késő!
Whisky színű szeme csillog és olyan elveszettnek tűnik, hogy legszívesebben a karjaiba vetném magam.
De nem teszem. Nem hagyom, hogy lássa mennyire megvisel ez az egész.
Ki akarok menni a szobából, de a kezét az ajtókeretre teszi.
-   Bébi, ez csak egy félre értés! Évek óta nem beszéltem már vele, csak is azért vagyunk még házasok, mert nem hajlandó aláírni a válási papírokat! - halkan beszél, megőrjít vele. Ha nem hagyja abba, elsírom magam. - Semmit nem jelent nekem! Nekem csak te számítasz, Jessica!
-   Nem érdekel! - csattanok fel. - Nem akarok tudni róla! És tudod mit? Nem is tartozol magyarázattal, hiszen nem voltunk együtt. Csak szex volt!
-   Ne csináld ezt! Nem csak szex volt! És ezt te is nagyon jól tudod! Ne csinálj úgy, mintha nem lenne több köztünk puszta barátságnál! Fontos vagy nekem! És én is neked! Különben miért jöttél volna ide, ha ez nem így lenne? - kérdezi számon kérően. - Az ami köztünk van fényévekre van a barátságtól, Jessica! - mondja halkan. - Ne tagadd...
Nem tetszik a hangneme. Az meg pláne nem, hogy számon kér az érzéseimről. Egy órával ezelőtt még boldogan mondtam volna el neki, de most...
-   Ide jöttem, mert nem akartam, hogy egyedül kelljen végig csinálnod! De ha ezt tudom, hogy bónusz ajándéknak összetöröd a szívem, inkább otthon maradok! - mondom gúnyosan.
Ellöktem a vállammal a kezét, és elfurakodom mellette. Végig rohanok a folyosón, egyenesen a bejáratig.
Izzy azonnal megfogja a kezem és együtt megyünk Dominic kocsijáig.
-   Jó ötlet egyedül hagyni? - suttogom, mikor már az autóban ülünk.
Szemem újra és újra vissza vándorol a bejárathoz.
Dean összetörve, lehajtott fejjel hallgatja amit Dominic mondd neki.
Nem tűnik úgy, mintha kiosztaná őt, inkább vigasztalni próbálja.
Összefacsarodik a szívem a látványra.
-   Nem akarsz elmenni? - kérdezi halkan Izzy.
-   De elakarok. Csak azt nem akarom, hogy egyedül maradjon! - suttogom szipogva.
-   Szereted őt! - mosolyodik el.
A számmal nemet mondok, de a fejemmel igent bólintok.
-   És ez abban a percben tört darabokra, mikor megláttam a nőt az ajtóban. Ironikus nem? Pontosan az történik, mint ami Adriannel is...
-   Jessica, ez egyáltalán nem ugyan az! - korhol le. - Az a férfi hazudott neked, boldog házasságban élt, miközben veled folytatott viszonyt! Dean nem él a nővel együtt, és nem csinált neki két gyereket.
-   De nős férfi! - csattanok fel.
-   Ugyan már! Te is láthattad, hogy ez nem igazi házasság! Évek óta nem találkoztak, Dean elmondta. - folytatja. - Egyébként Dominic vele marad. Csak te és én megyünk vissza. - mondja halkan.
- Akkor miért a kocsi hátsó ülésén ülünk? - szipogva kérdezem.
- Őőő mert... nem tudom. - nevet fel végül.
- Te tudtad, hogy felesége van? - kérdezem egy idő után.
- Jézusom, dehogy tudtam! Dominic sem tudta. - mondja, mielőtt megkérdezhetném. - Ez minket is éppen annyira ledöbbentett, mint téged.
- Dean azt mondta, hogy csak azért házasok még, mert a nő nem írta alá a válási papírokat. - motyogom, még mindig a bejárat felé tekintve.
Dean nem mozdul a nyitott ajtóból. Mintha arra várna, hogy kiszállok a kocsiból és vissza sétálok hozzá.
De ezt most képtelen lennék megtenni.
- Mondtam, hogy bonyolultabb ez, mint aminek tűnik. - sóhajt Izzy. - De a pofon szép volt. Tőlem nem kapott ilyen nagyot. - mosolyodik el.
- Felpofoztad?
- Naná, senki nem bánthatja a barátnőmet büntetlenül! - húzza ki magát büszkén.
- Szeretlek! - mosolygok rá.
- Én is téged! Indulhatunk?
- Biztos, hogy az éjszaka közepén akarsz vezetni?
- Nem lesz semmi baj! Elköszönök Dominictól és már is itt vagyok! - puszit nyom az arcomra, és kiszáll a kocsiból.
Egyedül maradok.
A szívem még mindig zakatol. Érzem magamon Dean tekintetét.
Még mindig a temetésen viselt fekete ing van rajta. Jócskán összegyűrődött és piszkos is.
Pár órája még csókolóztunk... Most meg, mintha egy idegen lenne.
Újra könny gyűlik a szemembe, ahogy felidézem a konyhában elcsattant csókunkat. Szenvedélyes és vad volt. Annyira hiányzott az érintése, az illata, a hangja. Teljesen elvesztem benne abban a pillanatban.
De ennek vége van.
Pedig igazából még el sem kezdődött...