Sweet Games

6.

Álmatlanul forgolódom az ágyon. Legalább két órája, képtelen vagyok elaludni. Az ablakon kinézve látom, hogy már lassan hajnalodik.
Folyton csak Jessicát látom magam előtt. Veszettül dögös volt abban a fekete ruciban, amit ma este viselt. Nem számítottam rájuk, de titkon örültem, hogy láthatom.

Az elmúlt év ha a testemet, és egy bizonyos részemet kérdezitek, na neki borzalmas volt. Az agyam azért nem vélekedett így, mert talán, de hangsúlyozom talán, kezdtem egyre jobban megkedvelni őt. Úgy értem, hogy már nem kaptam idegbajt, ha hozzám szólt, és nem szorult görcsbe a gyomrom, ha megláttam. Helyette egy egészen kellemes érzés kerített hatalmába, akárhányszor a közelemben volt. Ez volt a nagyobb baj.

Az, hogy kívánom őt, és vágyom rá, az csak testi dolog. Engem jobban zavart, hogy olyan dolgokat is felfedezek rajta, amit más nőkön nem. Például, hogy van egy tetoválás a jobb lapockáján. Ha ideges, rágja a körmét. Amikor zavarba jön, a nyaka kipirosodik, és imádnivaló rózsaszín foltok jelennek meg az arcán. És hiába rejtegeti, én elkapom néhány távolba révedő pillantását, ami azt mutatja, hogy szomorú. 
És ez az idegbajba kergetett. Azt akartam, hogy mosolyogjon. Mindig.
És ami még ennél is elbaszottabb volt, hogy azt akartam: miattam ragyogjon fel az arca.

Testének látványa és az a francos rózsa illat, ami állandóan körbelengi, még mindig ugyan olyan hatással van rám, mint először. Megrándul a farkam, minden alkalommal, ha csak megérzem őt. És azután az ominózus július negyedike után, ez csak rosszabb lett.

Jessica tenyerének érintése fantomként kísérte az ágyékomat, pedig szinte alig érintett meg. Még is folyamatosan visszakúszott a fejembe, ahogy a meglepettségtől eltátotta a száját, és kikerekedtek hatalmas szemei.
Ma este ugyan ezt láttam. Csak hozzácsapódott a koktéltól kapott bátorság és meggondolatlanság.
Nem kellett volna utána mennem, mikor eltűnt a mosdóban. De részeg volt, én meg hülye. Ő ivott, még is én voltam, aki nem tudta, hogy mit csinál.
Teljesen letaglózott, mikor felém közeledett. Az agyam nem működött rendesen, mert az összes vér a farkamba tódult. Lágy kezei végig simították a mellkasom, és majdnem hangosan felnyögtem, mikor hozzám préselte magát.

Tudtam, hogy nem jó ötlet. Mert abban a pillanatban, ahogy megéreztem lágy puhaságát, felborult bennem minden.
Csak egy ártatlan puszit kért. Én meg mit csináltam?
Lágy csókokkal halmoztam el az arcát. Mintha valami kicseszett romantikus filmben lennénk. Istenre esküszöm, hogy azt hittem végleg elvesztem az uralmat a testem felett, magamhoz húzom és megcsókolom. De valamiért még sem tudtam megtenni. Helyette úgy becézgettem az arca selymes bőrét, mintha valami féle istenség lenne.
Megrészegültem az illatától. Szerettem volna megérinteni, érezni a puhaságot az érdes ujjaim alatt. Ő minden volt, ami én nem. Ő egy lágy fuvallat, puha és törékeny. Én pedig a bulldózer, aki csak rombolni tud. Mert tudom, hogy ha kicsit is engednék magamnak, ha csak egy hangyaszarnyi lépést tennék felé, mindent összezúznék magam körül.
És a végén őt is összezúznám.

Nem beszél róla, de tudom, hogy valami történt vele. Valószínű még ott, ahonnan elmenekült. Az ember nem hagyja hátra csak úgy az életét. És a szomorú pillantásaiból erre tudok következtetni.
Szeretném megtudni mi történt vele. Ha bántotta valaki, esküszöm, hogy megkeresem és kinyírom.
De Jessica épp olyan jól tudja titkolni a múltját, ahogyan én is. Talán ezért vonzódom ennyire hozzá?

Nem ünnepli a születésnapját. Két éve dolgozik nekem, és még egyszer sem. Nem vagyok hülye, tudtam, hogy van neki, csak azt nem, hogy mikor. És mikor kérdőre vontam, ő persze visszavágott.
-   Sosem kérdezted, Dean!
Igaza volt. Valamiért úgy éreztem, mindegy, hogy mit kérdeznék tőle, úgy sem adna rá igazi választ. Zárkózott volt, egyedül Izzynek nyílt meg igazán. Örültem neki, hogy talált magának egy barátot. Szüksége volt rá.
Én nem lehettem a barátja. Már bőven túl sok volt az is, hogy ilyen hatással van rám. Én vagyok a főnöke és ez így jó.