Sweet Games

26.

-   Miért vagy ilyen csendben? - kérdezem a Szöszitől, aki meg sem szólalt mióta elindultunk Asheville-ből.
Ez vagy egy órája volt.
-   Csak gondolkodtam. - vonja meg a vállát.
A reggel sem volt másképp.
Egymás karjaiban ébredtünk. Jessica haja beterítette az arcom, szexi testét hozzám nyomta, és édesen szuszogott.
Aztán felébredt, és bumm. Távolságtartó és zárkózott lett.
Na, ezért nem akartam, hogy szexeljünk... Vagy is akartam. De, na értitek...
Imádkoztam az összes létező Istenhez, hogy erőt adjon nekem, és ne akarjam szanaszét kefélni az éjszaka közepén.
Hát, mind tudjuk, hogy végződött...
Ja, nem meztelenül szexeltél vele, csak ruhában... Ez ám a lassú tempó...
De nem tudtam leállítani magam. Azt hitte, nem vágyom az érintésére... Muszály volt bebizonyítani neki, hogy ez kurvára nem így van.
-   Minden rendben? Vagy Meggondoltad magad? - szegezem neki a kérdéseimet.
Jessica sóhajt, majd megajándékoz egy kedves mosollyal.
-   Nem gondoltam meg magam, Dean!
Imádom, mikor kimondja a nevem. Kicsit elnyújtja, a d betűt megnyomja.
-   Akkor mi a baj? Alig szóltál hozzám reggel óta.
Újabb sóhaj. A körmeit piszkálva néz ki az ablakon.
-   Csak... Mi van, ha újra megjelenik a házadnál? - böki ki nagynehezen.
Basszus...
-   Mi lenne? Elküldöm a picsába! - vágom oda unottan.
-   Dean, beszéltél te már vele erről? - kérdezi felém fordulva.
-   Miről? Elküldtem a válási papírokat! Mi egyebet kellene vele beszélnem?
-   Ezt most nem mondod komolyan? - néz rám elképedve. - Azt akarod mondani, hogy tíz éve nem hagyod, hogy megmagyarázza és lezárjátok?
-   Mit kellene ezen magyarázni? Megcsalt! Meg se tudom számolni hány faszival dugott a hátam mögött! - vicsorgom. Az ujjaim ráfeszülnek a kormányra.
-   És az még nem jutott eszedbe, hogy ezért vár a papírok aláírásával? - kérdezi halkan.
Felé repül a fejem.
-   Azt akarod nekem beadni, hogy azért nem hajlandó elválni tőlem, mert nem beszéltem vele?
-   Lehetséges... Lehet, hogy csak bocsánatot akar kérni.
-   Jessica, te most komolyan azt akarod, hogy üljek vele egy asztalhoz, és hagyjam, hogy hazugságokkal tömje a fejem?
-   Még mindig haragszol rá! - mondja halkan.
-   Nem igaz! - vágom rá azonnal.
-   De igen! Ha nem tennéd, akkor nem váltana ki belőled ilyen érzelmeket. - sóhajt egyet, majd folytatja. - Sosem fogod tudni elengedni ezt a haragot, ha nem hallgatod meg.
Nem válaszoltam. És Jessica sem firtatta tovább a témát.
Elindítottam egy lejátszási listát és a további két órát csendben töltöttük.
Jessica néhol énekelt, dudorászott.
Elgondolkodtam azon amit mondott.
Vajon igaza van?

****

Jó pár órával később már az ügyvéddel telefonáltam a nagyi házában. A Szöszi kényelembe helyezte magát az asztalnál, és a kávéját kortyolgatta.
-   Értem, Mr. Kennedy. Kösz az infót!
-   Minden oké? - kérdezi azonnal, ahogy letettem.
-   Hát a nagyi végrendeletében a kizárólagos örökös én vagyok, de mivel csináltam egy baromságot, és elvettem Amy-t, válás esetén a fele őt illeti. - fújtatok. - Ha eladom, ki kell fizetnem Őt.
Jessica hümmög.
-   Mi a faszért voltam ilyen hülye? - csattanok fel, és rácsapok az asztalra.
Felugrom és a konyhában kezdek fel-alá járkálni.
-   Héj, szépfiú! Nyugodj meg! - jön mellém, és a kezem után nyúl. - Nem voltál hülye, csak szerelmes. - mosolyog, de nem ér el a szeméig.
-   Nem lehettem szerelmes...- suttogom. Mintha kikapcsolta volna a harag gombot bennem.
Egyszeriben nyugodtság terjed szét az ereimben. Ha nem lenne ez a kéziféket behúzó tempó, most vallanám be, hogy fülig bele zúgtam.
-   Akkor mivel magyarázod? - kérdezi halkan.
Mert az semmi ahhoz képest, amit irántad érzek, Szöszi!
De ezt csak magamban mondom. Majd eljön annak is az ideje... Egyszer
-   Tinédzserkori fellángolásnak. - motyogom.
Megpuszilom a homlokát, és vissza ülök a székre.
-   Mit tanácsol az ügyvéded?
-   Hogy adjam el, és fizessem ki a részéből. - fújtatok. A fejem a tenyerembe ejtem és onnan motyogok tovább. - Egy évig sem voltunk házasok. Milyen jogon kap ő abból, amit a nagymamám a saját erejéből építetett fel?
-   Hát ez szívás.
-   És még szépen fogalmaztál.
-   Mi lenne, ha lemondana a részéről? - kérdezi halkan.
-   Szerinted megtenné?
-   Csak egy módon derülhet ki, nagyfiú!- elmosolyodik, felém nyomja a telefont az asztalon, majd feláll és elsétál mellettem. Mikor mellém ér kezével végig simítja a hátam.
Bele borzongok.
Csak Jessica van rám ilyen hatással.
Attól is a hideg futkos a hátamon, hogy újra találkoznom kell Amyvel. De az csak az undortól van.
De igaza volt a Szöszinek. Lezárásra van szükségem. Hogy aztán tovább lépjek.
Remélhetőleg Jessicával.
Szóval megfogtam a telefont és felhívtam az ügyvédet.