Sweet Games

8.

Eltelt egy hét, és én nem tudtam napirendre térni Dean viselkedésén. Teljesen összezavart a pénteki kirohanásával. Baszki, hisz majdnem megcsókolt. Megint.
Ha már itt tartunk, nem csak Dean miatt zavarodtam meg, hanem attól is, ahogyan a testem reagált rá. Soha senkitől nem éledt fel ennyire. Nem győzöm hangsúlyozni, lehet, hogy a szex megvonás az oka... De valami a lelkem mélyén azt súgja, hogy ez nem teljesen igaz.

Izzyvel nem akartam beszélni erről. Úgy voltam vele, hogy amíg ki nem mondom hangosan, addig olyan, mintha csak a fejemben történtek volna a dolgok. Csak, hogy a drága főnököm olyan pillantásokkal ajándékozott meg nap, mint nap, ami rohadtul emlékeztetett rá, hogy bizony megtörtént minden apró mozdulat. Féltékeny volt... Dean Anderson, féltékeny volt. Az eszem megáll...

Úgy látszik, hogy nem csak én vonzódtam őhozzá. Kölcsönösen éreztük ezt egymás iránt. De, hogy mi az az Ez... azt nem tudnám megmondani.
Kívánom őt? Bingó.
Akarom őt? A testét mindenkép...
Mi lenne, ha csak egy éjszakára más bőrébe bújnánk? Ha ő nem lenne a főnököm, én pedig szexelhetnék úgy valakivel, hogy utána nem bonyolítjuk tovább a dolgokat...
Megtudnám tenni? Fogalmam sincs.
Jó ötlet lenne? Kurvára nem!

Ez a hét nem csak nekem volt esemény dús.
A barátnőm igen csak nagy küzdelmekkel találta szemben magát. Nem elég, hogy egy igen csak szexi puerto ricoi pasi meg akarja szerezni, még a gardróbja plafonja is leszakadt. Tippelhettek, hogy ki rohant a megmentésére... Dominic.
Egy macska-egér játszma kellős közepén találták magukat. Látom, hogy Isabelle másképp néz a fickóra. És a pasi sem könnyíti meg a helyzetét.
Egyik vasárnap egész délutánt nála töltöttük, míg a latin szex isten dolgozott a gardróbban. Izzy tiszta ideg volt. Kinyitottunk egy üveg bort, és szépen a fenekére néztünk. Aztán a drága barinőm úgy gondolta, miért kellene egynél megállni?
Na ennek az lett a vége, hogy én beájultam, ő pedig flörtölni kezdett a macsóval a  gardróbban.

Úgy, hogy neki is kijutott a fejfájásból. Ráadásul még egy puccos bálba is el kell kísérnem őt...
Titkon örülök neki, alig jártam társasági eseményekre, és ott majd lehet, hogy találkozok valakivel, aki ha csak egy pillanatra is, de elfeledteti velem a titokzatos és szexi főnököm.

Deannel tartottuk a két lépés távolságot. Alig szóltunk egymáshoz. Nekem muszály volt dolgoznom, és egy légtérben lenni vele, de ő  úgy tett, mintha nem is léteznék. Kicsit rosszul esett. De próbáltam legyűrni magamban az érzéseimet. Nem hagyhattam, hogy bármi is fellángoljon a pasi iránt. És rájöttem, hogy lehet tényleg szexelnem kellene egy random fickóval. Akkor talán eltűnne ez a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.

Ez volt a terv. Pénteken Isabelle elrángatott ruhát vásárolni, és kitalálta,hogy utána nézzünk be a bárba. Szabad napunk volt, semmi kedvem nem volt összefutni a morcos főnökkel. De mivel a barátnőm hétfőn elköszönt az újdonsült hódolójától, aki azóta nem kereste, minden alkalmat megragadott, hogy a bárban legyen, hátha felbukkan. Nem vallotta be, de hát elég nyilvánvaló volt.

Ahogy beléptünk a bárba és elfoglaltuk az egyik bokszot, még a kabátom se vettem le, mikor a főnök személyesen jött ki felvenni a rendelésünket. Sosem szokott ilyet csinálni.
-   Nocsak, kit látnak szemeim. Nagyon szerethettek itt, ha még a szabad napotokon is idejöttök.- vigyorgott azzal a szexi, bugyi szaggató mosolyával.
Bennem egy pillanat alatt forrt fel minden. Dühös voltam, és kurvára be voltam gerjedve. Nem jó kombináció. Utáltam, hogy csupán a hangjától benedvesedtem, és mikor mosolygott, táncot járt a gyomrom.
-   Két Cosmo-t kérünk. - vágtam oda neki, még csak rá sem néztem.
Hűvös voltam, akár egy jéghegy, és ezt Izzy is észrevette.
-   Mi bajod van vele?
-   Semmi, miért?
Túl gyorsan válaszoltam. Próbáltam leplezni a gondolatokat, amik kiültek az arcomra, de Izzy olyan jól ismert, hogy előle rohadt nehéz volt bármit is eltitkolnom.
-   Jess, nem vagyok hülye! Látom, hogy néztek egymásra. - együttérző mosoly villant meg az arcán.
-   Nem tudom mit látsz, de nincs itt semmi, amiről beszélhetnénk. - nem akartam ránézni, ezért csak a körmeimet piszkáltam.
Légyszi, ne kérdezősködj többet...
-   Ha te mondod.
Hál Isten!
Igaz, hogy Izzy úgy olvasott bennem, akár egy nyitott könyvben, de sosem erőltetett. Hagyta, hogy én magam beszéljek a dolgokról, és ezt imádtam benne.
Nem Dean hozta ki a koktélokat, Nicket küldte.
Gyáva nyuszi!
Vagy csak megértette, hogy nem szándékozom szóba elegyedni vele a mai estén.
Izzy felemelte a poharát és beleszürcsölt a piros italba, közben jóízűen hümmögött.
-   Hmmm, nagyon fincsi!
-   Oké, mostmár kiböknéd, hogy miért pont ide jöttünk?
-   Hogy érted? - elpirult, és lejjebb ereszkedett a padon, mintha ezzel eltudna előlem bújni.
-   Ugyan már, Izzy! Ne akard nekem beadni, hogy tiszta véletlenül jöttünk ma este ide, mert nem fogom bevenni.
Nagyot kortyoltam az italból, és mosolyogva vártam, hogy mit fog reagálni.
-   Dean-nek van valamilye, amit bevehetnél.
Mi van?
Teljesen elképedtem azon, amit mondott. Közben meg elöntötték az agyam a neki köszönhetően túlságosan is valószerű képek, ahogy térdelek és Dean vastag farkát a számba engedem.
Jesszus!
Gyorsan megráztam a fejem, és inkább tettetett felháborodással összegyűrtem a szalvétám és felé dobtam.
-   Isabelle Anne Jackson! Hogy merészeled!
Izzyből kitört a nevetés. Jó hangosan.
A kis ribi...
-   A legdurvább az, hogy nem is ellenkeztél! - a könnyeit törölgetve röhög tovább.
De a mondata újra megdermeszt. Igaza van...
-   Jaj, fogd már be!
Erre csak még jobban nevetni kezd.
Inkább elterelő hadműveletbe kezdek...
-   Szóval várjuk, hogy mikor jelenik meg?
Na ez megtette a hatását... Izzy arcáról leolvad a mosoly, és fészkelődni kezd a helyén.
-   Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.
Annyira átlátszó...
-   Ó, én drága naiv Izzym... Azt hiszed nem tudom, hogy minden este őt kerested az emberek közt?  Meg van a száma, miért nem nyeled le a békát és hívod fel? Mikor is beszéltetek utoljára? Hétfőn?
Karba vonja a kezét, és már tudom, hogy megint makacskodni fog.
-   Igen...de biztos, hogy nem fogom keresni őt. - lehajtotta a maradék koktélt, és intette Nicknek, hogy hozzon újabb kört.
Valami nem volt oké vele. Bátorkodtam rákérdezni, mert tudtam, hogy sokkal több történt velük, mint azt én sejtettem.
-   Miért? Van valami, amit nem mondasz el nekem?
-   Megígéred, hogy nem fogsz ítélkezni? - bólintottam- És nem fogsz a szavamba vágni, nem fogsz kérdezni, míg a végére nem érek?
Ismét bólintottam.
-   Oké, oké, csak mondd már!
-   Szóval...
És csak dőlt belőle a szó. Elmesélte, hogy miért ilyen ellenszenves Dominickel. Azt hitte, hogy csak a pénze miatt van Hunterrel. Na, jó ez marhaság. De legyűrtem, hogy kimondjam hangosan, és hallgattam tovább.
-   Megőrülök tőle, Jessica. Folyton rágondolok... Sokkal többször kerültünk közelebb egymáshoz, mint kellett volna. A múltkor utánam jött a mosdóba, utána sarokba szorított a konyhámban. - a hajába túr, s közben a száját harapdálja. - Nem rejti véka alá, hogy akar engem. Nyíltan kimondja. Az sem érdekli, hogy Hunterrel járok. És a múltkor...- elpirul és a kezébe temeti az arcát. - Vele álmodtam...
Hoppá.
-   Először azt hittem, hogy Hunterrel vagyok, de egyszer csak Dominic kék szeme nézett fel rám a combjaim közül. Felfogod ezt, Jessica? Azt álmodtam, hogy egy másik pasi falja a puncimat! Atya isten! Olyan valóságos volt, tiszta izzadtan ébredtem.
Azt a kurva...Együtt tudok érezni vele.
Az én álmaimban is jócskán helyett kapott egy bizonyos férfi. De annyira ledöbbentett Isabelle őszintesége, hogy tátva maradt a szám, mire befejezte.
-   Most már kérdezhetsz.- nyögte.
Ezernyi kérdést tudtam volna feltenni neki, de helyette csak mosolyogtam. Még soha nem láttam Izzyt ilyennek. Mióta az a díszfasz belépett az életébe olyan volt, mintha csak a felszínét látnánk a valódi énjének. És most itt ült előttem, kipirosodva, csillogó szemekkel. Az angol ficsúrról soha nem beszélt így. Sosem láttam ezt a csillogást a szemében. És az arca felderül minden alkalommal, ha Dominicről beszél.
-   Most min vigyorogsz? - olyan elgyötört a hangja, mintha valóban szenvedne. Vagy csak szégyelli magát.
-   Izzy, Mr. Tökéllyel két éve vagytok együtt, de még sosem láttalak így beszélni róla. - kezdtem halkan- Az arcod teljesen kipirult, és látom, hogy a tested, már csak a neve említésére is feléled.
Izzy arca elkomorul és dühösen néz rám.
-   Nem igaz! Én szeretem Huntert!
Nick újabb körrel szakítja meg a beszélgetést, amit Izzy gyorsan meg is köszön, hogy a srác minél hamarabb eltűnjön.
-   Izzy, tudom, hogy szereted őt! - közel hajoltam - De most már te is bevallod, hogy Dominic megmozgat benned valamit, nagyon is. Vagy is csak szeretnéd, hogy vaaalamilyét nagyon is megmozgassa benned. - súgtam a végét.
Szemöldököm húzogatva vártam, hogy eljusson neki amit mondtam.
-   Olyan hülye vagy! - nevetett fülig pirulva és koccintásra emelte a poharát.