Sweet Games

10.

Hasogat a fejem. Ez volt az első, amit ébredéskor regisztráltam. A második, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy jutottam haza. De itthon voltam, a saját ágyamban, ruhástul. Hunyorogtam, mert elvakított az ablakon beszűrődő napfény.
-   A francba! - morogtam és inkább vissza csuktam.
Megdörzsöltem a szemem, ami rendesen összeragadt a szemfestéktől.
-   A rohadt életbe már...- dünnyögtem.
Utálok sminkben aludni, nem is teszem soha. De a tegnap után örülnöm kellene, hogy épségben hazaértem, igazán nem kellene a fent maradt sminken lamentálnom.
A számnak borzalmas íze volt. Nem emlékszem, hogy hánytam volna, de a keserű íz nagyon is  erre utalt.
Minden erőmmel azon voltam, hogy felüljek és elinduljak a fürdőbe. Amint felemeltem a fejem, azonnal lüktetni kezdett.
-   Mi a francért ittam ennyit?
Ahogy feltettem magamnak a kérdést, beugrott egy emlékkép, ahogy Dean egy vörös nőre mosolyog, miközben koktélt kever. Á, meg is van a válasz...
Még halványan emlékszem, hogy Izzy-t elrángattam táncolni, de utána semmi.
Sóhajtva kászálódtam le az ágyról, olyan lassan, mint egy kilencven éves. Csoszogva indultam el a szemközti fürdőbe, hogy zuhanyozhassak.
A tükröt messzire elkerültem. Semmi kedvem nem volt viszont látni a tegnap este eredményét. Eltudom képzelni mennyire borzalmasan festhetek.
Megszabadultam a ruháimtól és beléptem a forró víz alá. Élveztem, ahogy eltűnik a testemről a részegség— és remélhetőleg a másnaposság — minden jele. Míg besamponoztam a hajam, behunyt szemmel próbáltam felidézni valamit abból, hogyan is kerülhettem haza.  De egyáltalán nem jutottam semmire. Arra gondoltam, hogy fel kell hívnom Izzy-t, hátha ő többet tud.
Mikor kész lettem törölközőt csavartam a hajamra, és a testemre is. Mostmár megmertem állni a tükör előtt. Hát mit mondjak, a zuhany sem segített sokat.  Falfehér voltam, a szemem piros, a szám kivolt cserepesedve, de legalább a fejfájásom enyhült.
Legalább háromszor mostam fogat, mire eltűnt a keserű íz a számból.

Vissza mentem a szobámba, hogy felöltözzek. A gardróbhoz indultam, mikor észrevettem egy pohár vizet és két szem gyógyszert az éjjeli szekrényen.
-   Mi a fene? - mormogtam.
Tuti biztos, hogy olyan állapotban képtelen voltam vizet hozni, meg gyógyszert keresni a konyhában. De Izzy se lehetett, ő épp olyan részeg volt, mint én. Legalább is amire emlékszem.
Elmélázásomat az szakította félbe, hogy egy huppanást hallottam a nappaliból.
-   Basszus, basszus, valaki van itt! - pánikoltam.
Ó, Istenem add, hogy ne valami egyéjszakás fickó legyen, kérlek, kérlek!!!
Még is, hogy ázhattam el ennyire, hogy ki tudja kit szedtem fel tegnap este? És ráadásul beengedtem magamhoz! Nem vagyok normális!
Annyira elöntött az idegesség, hogy még felöltözni se jutott eszembe. Csak remegő térdekkel elindultam a nappaliba.
Mocorgás, dünnyögés, és egy újabb puffanás. Lassú léptekkel közeledtem a hang irányába. Görcsösen szorítottam a törölközőt, és azon gondolkodtam, hogy ha ez a valaki meg akarna támadni semmivel nem tudnék védekezni.
Bár, ha meglátja a borzalmas kinézetem, lehet, hogy sikoltva fog elmenekülni...
A falhoz lapultam, mint valami titkos ügynök. Kikukucskáltam, hogy rálássak a kanapéra.
A pasas lába lelógott a kanapé támlájáról. Hatalmas lába volt, ez volt, amit először észre vettem.
Nagyon leleményes, Jessica...
Ahogy jobban szemügyre vettem a hosszú, sötét farmerbe bújtatott lábakat, kezdett derengeni, hogy ez a láb nekem valahonnan ismerős...
Összevont szemöldökkel és egy fokkal bátrabban léptem el a faltól, egyenesen a kanapé felé.
De a lábam földbe gyökerezett, mikor megláttam, hogy ki is okozta a hangokat.
Magas termete szinte teljesen elfoglalta a kanapémat. Széles vállai nem fértek el, ezért félig az oldalán feküdt. Feje teljesen hátra csuklott a támlára. Borzasztóan kényelmetlen lehetett ez a pozíció, de őt úgy látszik ez nem zavarta.
Ott aludt békésen, nyitott szájjal, kissé horkolva az én kanapémon, az én lakásomban, az én főnököm.
-   Dean? - suttogtam.
Teljesen ledöbbentem, hogy itt látom.
Akkor ez azt jelenti, hogy ő hozott haza? Jaj, nekem...
Atya világ! Nem emlékszem semmire, mi van ha csináltam valami hülyeséget?
Muszály volt megkérdeznem tőle, de ahogy néztem őt, nem vitt rá a lélek, hogy felébresszem.
Közelebb merészkedtem, és leguggoltam a feje mellé.
Olyan békésnek tűnt. ELképesztő, hogy mennyire jóképű még így mély álomban is. Édesen szuszogott, egyik karja a nyaka alatt, a másik lelógott a kanapéról.
Figyeltem, ahogy lélegzik. Orrán be, és a telt ajkain ki. Az ujjaim bizseregni kezdtek, hogy megérintsem. Csak egy kicsit. De tudtam, hogy azzal biztos felébreszteném. Úgy, hogy nyugton maradtam. És amíg én Dean ajkait csodáltam, a fejemben érdekes dolgok kezdtek visszatérni. Mintha veszekedtünk volna. Az egyik percben ordítoztunk, a másikban Dean megcsókolt.
Biztos csak álmodtam. Kizárt dolog, hogy a zárkózott, titokzatos, és mogorva főnököm tegnap este megcsókolt volna. Ugye?
De még is mi a francot keres itt? És miért bámulom még mindig? Jézus, olyan vagyok, mint egy flepnis... Leguggolva gyönyörködök a főnökömben, míg ő az igazak álmát alussza...