Sweet Games

32.

*Kopp-kopp*

Valaki kopog az ajtómon.
Túl részeg vagyok ahhoz, hogy ajtót nyissak.
-   Dean! Engedj be! - dörömböl. Azt hiszem Sanchez , de nem vagyok benne biztos.
És nem is érdekel.
-   Menj innen! - ordítom kásásan.
Fáj a torkom. A kezem sebes, az arcom koszos, az izzadság csípi a szemem.
-   Nyisd ki, vagy betöröm az ajtót!
A picsába is már...

Feltápászkodom a földről, de meg kell kapaszkodnom a kanapéban, mert elszédülök.
Nem tudok egyenesen menni, feldöntöm a kis asztalt, de végül csak elérek az ajtóig.

-   Mi a jó isten történt itt? - kérdezi Dominic, ahogy ajtót nyitok.
Sanchez elborzadva néz körbe. Nem lehet szép látvány, de ez engem kicsit sem érdekel.
-   Minek vagy itt? - dünnyögöm, és ott hagyom a nyitott ajtóban.
Vissza csoszogok a vodkás üveg mellé, és ledobom magam a padlóra. Elégedetten nézek körbe.
-   Dean, normális vagy? - kérdezi és becsukja az ajtót. - Baszki, olyan mintha Hulk betört volna a lakásodra!
Megvonom a vállam.
Ja, kicsit elszaladt velem a ló. Amint hazaértem, inni kezdtem. Dühös voltam, és a haragom egyre nagyobb lett, ahogy a vodkás üveg kiürült.

Le kellett vezetnem valahogy. Beleütöttem a falba. Leesett egy kép, ami összetört a padlóra érve.
Pontosan olyan összetörtnek éreztem én is magam. Ezért nem álltam meg.
Szétütöttem a tv-t, az asztalt, a bár székeimet, egy szóval, mindent ami mozdítható volt a nappaliban.

A lakásom ezen része inkább hasonlított egy háborús csatatérre, mint a nappalimra.

-   Minek jöttél? - ismétlem meg újra.
-   Aggódtam érted. - válaszol sóhajtva.
-   Miért? Nem az első, hogy elárul a nő, akit szeretek. - vállat vonok, és beleiszom az üvegbe.
-   Dean...
-   Mi van? - csattanok fel.- Ott voltál, végig nézted az egészet! Szerinted mi a fasz történt? - ordítom és elhajítom az üres üveget, ami a szemközti falhoz csapódik és darabokra törik, behorpasztva a falat.
-   Nem tudom, haver... Nem vagyok képes elhinni, hogy Jessica csak úgy lelépett. - morogja.
-   Ki ne mondd még egyszer a nevét! - vicsorgom felé.
Nem bírom hallani a nevét, túlságosan fáj.
Elég azzal szenvednem, hogy állandóan magam előtt látom az arcát, és az illata még mindig érződik a lakásban.

"Számomra ő az igazi, Dean! "

Csak ezt hallottam. Még a vodkától elködösült agyam sem tudta a hangját kikapcsolni.
Nem akarta, hogy bántsam... Megvédte azt a faszkalapot, aki becsapta és elárulta őt!
Azt hiszem a lényem egy darabja akkor és ott megszűnt létezni.

- Ezt most csak azért mondod, mert dühös vagy. - jelenti ki Dominic.
- Nem mondod, Sherlock? - vakkantom - Nem, nem dühös vagyok, egyenesen tajtékzom! - magyarázom. - Bele hazudott a képembe...
- Dean, figyelj! Izzynél jobban senki nem ismeri Jessicát, és szerinte ez csak kamu volt.
- Kamu? Tudod mi volt kamu? Az, hogy szeret engem! Az, hogy velem akar lenni! - ordítom. - Hallottad őt! Neki az a fasz az igazi!
A hajamba túrok és szorosan lehunyom a szemem. Mert a kurva életbe, nem fogok sírni. Pedig rohadtul kikívánkozik belőlem.
A torkomban azóta gombóc van, hogy végig néztem, ahogy a fasz beteszi őt az autóba.

Hallom, hogy Dominic mellém telepszik a földre.
- Haver...
- Az egész egy kibaszott hazugság volt! - motyogom a tenyerembe.
- Most mi legyen?- kérdezi sóhajtva.
- Mi lenne? Semmi! Minden olyan lesz, mint előtte volt.
- Dean
- Ne! Ne is próbálkozz! Nem fogok utána menni, nem fogom keresni, látni sem akarom többé! - vicsorgom.
- Azt akarom, hogy pakolj össze pár cuccot, és gyere velem!
- Minek?
- Mert aggódom érted, Dean! - mondja nyomatékosan.
- Nem kell! Nem vagyok gyerek!
- Nem, az igaz. De a barátom vagy! És nem akarom, hogy olyat tegyél, amit később megbánsz!
- Nem fogok veled menni! Egyedül akarok lenni!
- Felőlem bezárkózhatsz a vendég szobába és addig maradhatsz ott ameddig akarsz! - csattan fel. - De akkor sem hagyom, hogy egyedül maradj a lakásban!
Ránézek. Tényleg aggódik értem.
Aztán körbe nézek a lakásban.
- Nem fogsz békén hagyni, míg igent nem mondok, mi? - nézek rá.
- Pontosan. - vágja rá, és felugrik. - Addig rendet teszek, míg te bepakolsz. - mondja és a folyosón lévő kis helyiséghez indul, ahol a takarító szereket tartom.
Seprűvel és lapáttal jön vissza. De én még mindig a földön ülök.
Nem akarok bemenni a szobámba.
Az ágynemű még mindig összegyűrődve hever az ágy közepén, ahogy hagytuk. És biztos, hogy az egész szoba a francos virág illattal van tele. Ahogy az egész kurva lakás is.
Még a ruhám is.