Sweet Games

24.

- Dean, öregem! Ezer éve nem láttalak! - köszönt Logan, ahogy belépek a bárba.
Miután Jessica elment a lakásomból, ki kellett onnan szabadulnom.
A picsába, hisz majdnem kicsúszott a számon... Háromszor is!
Annyira magával ragadott a pillanat, ahogy csillogó szemmel és mosollyal az arcán nézett rám. Olyan természetesnek tűnt, hogy kimondjam.
Aztán beütött a felismerés, hogy fejvesztve menekülne, ha megtudná.
Szóval hallgattam.
Ahogy a történetét is.
Meg azt is, hogy időt kér.
És szívesen ültem volna autóba, hogy megkereshessem azt a faszfejet, aki bántotta őt. Tudtam, hogy valami történt vele. De azért erre nem számítottam.
- Hello, haver! - fogadom el a kézfogását.
A bárban lézeng egy pár ember, de nem vészes. Logan előtt egy korsó sör, és minduntalan a pult mögött álló fekete hajú lányt bámulja.
- Szia, te vagy Ashley? - lépek oda hozzá, és kedvesen rá mosolygok, mikor a lány ijedten méri fel az alakomat.
- Öhm... Igen. - hebegi.
Szép lány, kreol bőre tökéletes kontrasztban van a zöld szeme színével.
- Üdv a csapatban! Én vagyok a tulajdonos. - kezet nyújtok és elfogadja.
- Ó, köszi! Remélem nem okozom csalódást. - makogja, és a füle tövéig elpirul.
- Hát már két hónapja itt vagy, szerintem nem lesz gond! - kacsintok.
Logan le sem veszi Ashleyről a szemét. Tekintetével követi a lány minden mozdulatát.
- Vissza jöttél? - kérdezi kis idő után.
- Csak a mai napra. Holnap megyek vissza.
- Részvétem a nagymamád miatt, haver! - veregeti meg a vállam.
- Kösz!
- És mi újság? Nem láttam egy ideje a Szöszkét. - vigyorog, és bele kortyol a sörbe.
- Öhm... minden oké. Azt hiszem. - motyogok.
Semmi sem oké, de ezt nem kötöm az orrára.
- Hogy érted, hogy azt hiszed? Nem beszéltél vele? Ember, eltűnsz hónapokra, és még csak fel sem kerested? - ámul el.
- De, igen. Igazából utánam jött... - morgom az orrom alatt, és helyet foglalok mellette.
- Akkor szent a béke?
- Nem éppen. - rázom meg a fejem.
- Jó ég... Olyanok vagytok, mint két makacs öszvér!- prüszköli nevetve. - Haver, téged is meg kell tanítanom a leckére? Mint anno Sanchezt?
Arra gondol, mikor Logan kikezdett Izzyvel, hogy Dominicet féltékennyé tegye.
- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz...- vicsorgok felé.
Egyszeriben pattanásig feszülnek az idegeim.
- Nyugi! Amúgy sem bukom a szőkékre. - vigyorog tenyérbemászóan, és felhajtja a sörét. Át sétál a pult túlsó felére és csábosan rámosolyog Ashleyre.
- Dean! Mi szél hozott erre felé? - hallom meg Izzy nem éppen kedves hangját oldalról.
- Szia, kislány! - félve mosolygok rá. - Tudod ez a hely még az én nevem alatt fut. - mutatok a Dean's feliratra a pult felett.
- Azt hittem Jessicával vagy. - néz rám értetlenül.
- Voltam. Időt kér. - motyogom halkan sóhajtva.
- De beszéltél vele? - kérdezi nyomatékosan.
Biztos arra gondol, hogy elmeséltem e neki a dolgokat Amy-vel.
- Igen, és én is tudok arról a faszról. - vicsorgok.
Isabelle arcán őszinte döbbenet tükröződik. Kezét a hasára teszi, és leesett állal néz rám.
- Elmondta neked? - hüledezik.
Bólintok.
- És még is időt kér? Mi a francot mondtál neki, Dean? Remélem nem oktattad ki! Ha csak egy rossz szót is emlí...
- Jézusom, Izzy! Dehogy is! Neki kellett nyugtatnia, hogy ne üljek autóba és keressem meg azt a faszkalapot! - csapok a pultra, mire Ashley felénk kapja a fejét.
- Akkor nem értem...
- Én se, kislány! - kifújom a levegőt. - Megkértem, hogy jöjjön velem vissza Columbiába.
- Tessék? És mit mondott? - kérdezi izgatottan.
- Szerinted? Itt ülnék most, ha igent mondott volna?
- Jaj, Dean! - felsóhajt.
- Mindegy! Időt kért, és én meg adom neki. Amit csak akar! - fújtatom.
Mert ez így van...
Neki adnék bármit...
Izzy szeme bepárásodik. Elmosolyodik és meglepettségemre közelebb jön, és megölel.
Meglepődve teszem a kezem a hátára, míg ő a fejét a mellkasomra hajtja.
Szeretem ezt a lányt, mintha a kishúgom lenne.
- Szereted őt, Dean! - suttogja, hogy csak én halljam. - Annyira tudtam...
Nem tudok mást tenni, csak bólintok.
- Elmondod neki? - kérdezi szipogva, miután elengedjük egymást.
- Talán, egyszer. - motyogom.
Izzy összeráncolja a homlokát.
- Nem akarod, hogy tudja? Szerinted nem lenne más a helyzet, ha tudná? - kérdezi számon kérően.
- Csak bonyolítana a dolgokon!
- Dean...
- Hagyjuk ezt most, Izzy!
- Dean, az embernek jól esik hallani, hogy valaki szereti! És szerintem Jessicának nem sokszor mondták ezt őszintén. - magyarázza halkan.
- Most biztos nem, Isabelle! - mordulok rá.
És ezzel lezártnak tekintettem a témát.
- Menjünk az irodába! Szeretnék ránézni a dolgokra, ha lehet. - mondom halkan.
- Persze, ahogy akarod!