Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

11

Utunk a suliból egyből a Hemmings házba vezetett. Mi Ravennel először a szobájába mentünk, hogy megírjuk a házikat, és persze, hogy pletyizzünk egy kicsit. Még mindig nem jöttem rá, hogy Raven hogy tudhat mindent.
- Mike és Vic végül kibékültek? - kérdeztem.
- Igen, de furcsa mód nem jöttek össze, hanem megbeszélték, hogy maradnak barátok. Szóval Vic megint hozzánk tartozik.
- Szerintem aranyos lány - vontam meg a vállam.
- Persze, mindenki az - mosolygott gúnyosan. Megráztam a fejemet. Néha azért nagyon is látszott, hogy Luke testvére. Mindkettejükben benne volt ez a sznobság és mindketten képesek voltak egy cseppnyi érzelem nélkül mást földbe taposni. De ennek ellenére Ravennel csak jó pillanatom volt, és őt szeretem ezek ellenére is. Lukeot meg... Hát, őt kevésbé. Igaz, az utóbbi időben teljesen jófej volt, de akkor is.
- És mi van Luke-kal meg Trish-sel?
- Ma a buliba úgyis kibékülnek. Ha Luke részeg, bármibe belemegy - válaszolt. Jó tudni.
Miután végeztünk, átmentünk a próbaterembe, ahol a fiúk éppen hangoltak.
- Na muta', mit tudtok! - huppantam le velük szemben a kanapéra.
- Sziasztok, mi vagyunk a 5 Seconds of Summer, ezt a számot pedig küldenénk a hugicámnak, Liane-nek! - szólt bele Calum a mikrofonba. - What I Like About You - mondta, majd elkezdték.
- Ez csak feldolgozás - néztem Ravenre, aki bólogatott.
- That's what I like about you - kezdett énekelni Luke, egy kissé rekedtes hangon, a you végét pedig akárcsak egy most mutáló kisfiú, felvitte. Közben pedig Calumra mutatott. Bromance, level 5SoS.
A refrént közösen énekelték, majd a második verse-t Cal kezdte el.
- You really know how to dance - énekelte, miközben mellette Luke táncolni kezdett. Felnevettem. Egyébként, ahogy azt már említettem, nem csak Lukenak volt iszonyú jó hangja, hanem Calumnak is. És zeneileg is eléggé ott volt a toppon a dolog, hiába volt csak egy feldolgozás az egész. Mikey is elég jó volt, sőt, még Ashtonnak is volt hangja. Baromi nagy büszkeség töltött el, hogy ilyen tehetséges emberek vesznek körül. A végén pedig, amikor Luke énekelte, hogy " that's what I like about you, yo', yo', yo' " én csak tátott szájjal figyeltem. Annyira illett hozzá a mutálós valami. A végén Ravennel hatalmas tapssal dicsértük őket.
- A következő szám pedig egy saját szerzemény, Kiss me kiss me a címe - konferálta be Michae, majd neki is kezdtek. Mondanom sem kell, ez is adta rendesen, tényleg minden a helyén volt, a szöveg, a zene, az énekhang. Csodásak voltak. És hirtelen megértettem, hogy miért számítanak ennyire népszerűnek. Amikor Dylannek dúdoltam dallamot, egyből felismerte, szóval valószínűleg a suliban is elismerik őket. Bárcsak tudnám, melyik volt az a szám... Amikor végeztek, persze szóvá tettem nekik.
- Mit játszottunk múltkor utoljára? - vakarta meg a füle tövét Calum, miközben kérdőn nézett a
többiekre.
- Passzolom. Vagy Greenlight, vagy Don't stop - válaszolta Ash.
- Luke kezdte - próbáltam segíteni.
- Don't stop - vágta rá egyszerre mindenki, majd belekezdtek. Már az első akkordokból felismertem, hogy bizony ez volt az. És ez mindnél jobb volt.
Miután ezt is befejezték, lerakták a hangszereket és ők is levágódtak: Calum és Ash mellénk a kanapéra, Mikey és Luke pedig a két babzsákfotelba.
- Na hogy tetszettünk? - karolta át a vállamat Calum.
- Baromi jók voltatok. Tök király ez az egész. Értetek hozzá - mosolyogtam.
- Na ennek örülök, de semmi újat nem mondtál - válaszolt Calum, majd száját a nyakamra tapasztotta, és fújt egyet. Mivel elég csikis vagyok, nevetve próbáltam elhúzódni tőle, így Ash ölében kötöttem ki.
- Bocsi, Ashy - mentegetőztem aztán nevetve, de válaszul csak eszeveszettül csikizni kezdett. Szóval már ketten támadtak. - Ne már! - visítoztam, mire aztán nagy nehezen abbahagyták.
Aztán egy harang/csengő szerű hangra lettünk figyelmesek.
- Baszd meg - merevedett le Luke.
- Ezek anyáék? - esett kétségbe Raven.
- Csak ők lehetnek, más nem tud bejönni - pattant fel Luke.
- De miért jöttek haza már ma? - kérdezte idegesen Raven, miközben ő is felállt.
- Nem tudom, de basszus, ha ezt így meglátják, rosszul lesznek - válaszolt Luke. Látszott rajtuk, hogy idegesek. - Ti meg mire vártok? Gyertek már! - rivallt ránk, így mi is felkeltünk, és követtük őket. Raven futólépésben ment elől, és nagyon igyekezett a gardróbjához.
- Gyere már! - kiabált rám. A gardróbban aztán villámgyorsan lekapta magáról a csini, testhez simulós, épphogy a fenekét takaró koktélruhát, majd Emegragadott egy felsőt, és a kezembe nyomta.
- Vigyázz rá, Prada! - mondta nekem, miközben továbbra is a szekrényben kutatott. Életemben nem volt rajtam még ilyen drága cucc, így óvatosan bújtam bele, majd abba a bőr szoknyába is, ami szintén elég értékesnek tűnt. Ő közben felvett egy nagyon elegáns egybe ruhát, majd kontyba rakta a haját.
- Fond be a hajad! - utasított, szóval úgy tettem, ahogy kérte. Ezután még adott egy pár tűsarkút és kész is voltam. Miután magára akasztott pár ékszert, megragadta a karomat, és a szobájába húzott.
- Elárulnád, hogy mit művelünk?
- Persze, csak segíts ezt itt összepakolni! - kért meg, miközben az ágyról lesöpörte a cuccainkat, és begyűrte az ágy alá. - Anya és apa élete abból áll, hogy konferenciákra utaznak, és havonta jönnek haza. Úgy hiszik, minta gyerekek vagyunk, fogalmuk sincs a fiúk bandájáról, vagy arról, hogy én pasizok. Azt hiszik, tökéletesek vagyunk, és hogy imádunk ebben a gazdag világban élni. Hogy Pradaban és Chanelben villogok a suliba, vagy hogy Luke él-hal a Bugatti cipőkért. És amikor hazajönnek, be kell velük ezt etetnünk. Általában tudjuk, mikor jönnek, mert szólnak előre, de most nem tették, és így meg nem mutatkozhatunk előtte - magyarázta. Hát, nem tudom, mennyire szerencsés megjátszani magunkat a saját szüleink előtt, de hát ők tudják, meg persze én nem ismerem a szüleiket.
- És nem fogják megismerni, hogy ez a te ruhád?

- Tavalyi kollekció, szóval nem - mosolygott rám. Látva Ravent, hogy úgy nézett ki, mint egy igazi úri hölgy, eszembe se jutott volna, hogy ő az a lány, aki random lefekszik bárkivel, aki helyes. Tény kérdés, hogy így is vonzó volt. Muszáj volt mosolyognom. Lehajolt a sminktükre elé, és pirosra rúzsozta az ajkait, ami még inkább dobott a kinézetén. - Na gyere! - mondta aztán majd kihúzta magát és elindult lefele. A fiúk már ott ültek a nappaliban, két nagyon elegáns emberrel. A fiúkról annyit, hogy minden ingben és nyakkendőbe voltak, sőt Ashtonon még egy sapka is volt. Ez mellett mindannyiukon ott virított a Bugatti cipő. Magukat kihúzva ültek és bájcsevegtek a szülőkkel, de annyira vicces látványt nyújtottak, hogy az nem igaz. Alig tudtam visszafojtani a nevetést.
- Anya! - ölelte meg aztán az anyukáját Raven.
- Raven, kincsem! Szokás szerint csodálatosan festesz - puszilta meg. Raven ezután az apukáját is megölelte, Mrs. Hemmings pedig hozzám fordult. - Te biztosan Raven kis barátnője vagy. Belle Hemmings - nyújtotta a kezét.
- Liane Crane - vettem elő a legelbűvölőbb mosolyomat.
- Oh, biztosan te vagy Calum fogadott testvére, igaz?
- Igen - bólintottam.
- Nagyon nemes a szüleitől, hogy örökbe fogadtak téged. Ami pedig a te szüleiddel történt, az szörnyű, nagyon sajnálom - tette a kezét a vállamra, én pedig csak bólogattam, pedig fogalmam sem volt, miről beszél. Mindegy, biztos Calum kitalált valamit. Vagy egy órát kellett velük beszélgetnünk aztán. Persze, kedves emberek, de tényleg annyira el vannak merülve a saját világukban, mint az állat. Üvölt róluk, hogy lenézik a csóróbbakat.
Folyamatosan az órát nézegettem, ugyanis már rég Dylannél kellett volna lennem, a srácoknak pedig a buliban. Mondhatni, egyszerre sóhajtottunk fel, amikor aztán felálltak és közölték, hogy tovább állnak.
- Ilyen hamar? - kérdezte Luke tettetett csalódottsággal.
- Hív a kötelesség, fiam - veregette vállba Mr. Hemmings, aki egyébkén Luke kiköpött hasonmása volt, csak még magasabb. Fájó szívvel elbúcsúzkodtak a gyerekeiktől, majd távoztak.
- Na kurva gyorsan lépjünk le - mondta Luke, miközben a fiúkkal egyetemben lerántotta magáról az inget. Ők ezzel indulásra készen is voltak.
- Várjatok már, minket is vinnetek kell! - háborgott Raven.
- Nem mindegy? Úgyis dugni mész... - válaszolta Luke, miközben megpörgette a kezében a kocsikulcsot.
- Faszfej - reagálta le a húga a dolgot, majd elindult utána. Hát, ezek szerint akkor én sem öltözhetek át. A fiúk ugyanis nagyon siettek abba a buliba. Megértem őket, hiszen kint már sötét volt. Bevágtam magam Calum kocsijába, majd megkértem, hogy vigyen el Dylanhez. Pechemre Ashton elfoglalta a helyemet, így ülhettem hátul.
- Majd Dylan hazavisz. Érezzétek jól magatokat! - búcsúztam aztán el tőlük. Becsöngettem.

#Dylan

Egész este az órát nézegettem. Liane azt mondta átjön, de már besötétedett, és sehol sem volt. Pedig még főztem is vacsit.
Már teljesen úgy voltam vele, hogy jobb dolga akadt, amikor mégis megszólalt a csengő. Rohantam ajtót nyitni.
- Szia - mosolygott rám Liane.
- Öhm, szia - ráncoltam össze a szemöldökömet. Liane valami nagyon elegáns blúzba, szoknyába és magassarkúba volt.
- Ne kérdezz semmit! - nézett végig magán. - Ugye van valami cuccod, amit feltudnék venni ehelyett? Ez Prada.

- Persze, gyere be! - nevettem el magamat, majd beinvitáltam. Leült a nappaliba, amíg én kirángattam a szekrényből egy általam kinőtt melegítő gatyát, és a kedvenc pólómat. Na meg persze egy zoknit.
- Köszönöm - sóhajtott aztán, és nekiállt átöltözni. Közben pedig elmesélte, miért volt rajta Prada.
Miután átöltözött, asztalhoz ültünk, vagyis hát ő leült én meg tálaltam főztömet. Na jó, nem szépítem, igazából csak halrudacskákat sütöttem ki, bolti sült krumplival.
- Úgy edd, hogy ezt mind én csináltam - büszkélkedtem, mire elnevette magát.
- Nagyon ügyes vagy - nézett fel rám, majd a nyakát nyújtotta, és csücsörített, úgyhogy odahajoltam hozzá, és megcsókoltam, és megint nem tudtam megállni, hogy elmosolyodjak.
Miután megettük a csodálatos kaját, gyorsan elmosogatott, én pedig csináltam popcornt. Leültünk a nappaliba, és bekapcsoltam a TV-t. Éppen valami idióta tehetségkutató ment, és már elakartam volna rakni, amikor Liane megállított.
- Nézzük ezt!
Szóval maradtunk ennél. Mivel még csak válogató ment, elég sok tehetségtelen arc is feltűnt, akiken aztán rengeteget röhögtünk. Dobott még a helyzeten, hogy Liane lábai az enyémeken voltak, néha pedig a mellkasomra feküdt. Hirtelen megváltozott a véleményem ezekről a tehetségkutatókról.