Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

29

Péntek reggel arra ébredtem, hogy bömböl a zene. Amikor nagy nehezen, full kómásan felnéztem, az ágy előtt Raven és Vic táncoltak egy 5SoS számra, és nagyon úgy tűnt, hogy igencsak belemerültek.
- Elvagytok? - kérdeztem nevetve, majd feltápászkodtam. Örültem, hogy Raven végre rendben van, és nem szomorúan kell bemennünk a suliba. Sőt.
- Na, mi ez a hatalmas boldogság? - kérdezte Dylan, amikor nagy nevetések közepette beléptünk a suliba. Ő szokás szerint ott várt engem, egy igencsak, khm,szenvedélyes csók és Will kíséretében. Utóbbiról csak annyit, hogy nem volt formában, elég savanyú képet vágott szegény. Egy darabig csak csendben nézték egymást Ravennel, majd Will úgy döntött, nem állja tovább a tekintetét, és elment.
- Ezt nem hiszem el... - fogta a fejét Raven.
- Hát, igazából, megcsaltad, szóval érthető, ha nem szeretne már veled lenni... - motyogta Vicky.
- Na szép vagy - szidta le egyből a barátnőnk, majd segítségkérően rám nézett.
- Igaza van - sóhajtottam. - Egy párkapcsolatban ez nem így működik. Egyébiránt, erről még nekünk is beszélnünk kéne - mondtam. Raven kelletlenül bólintott, majd nagy levegőt vett, mosolyt erőltetett az arcára és témát váltott.
- Szóval akkor ma lesz a bál...
Na igen. Ennek keretében az egész nap erről szólt. Az összes diák tisztára be volt zsongva, a bál bizottság tagjai pedig elmebetegekként rohangáltak a folyosón. Minden tiszta káosz volt.
- Na jó, srácok - tenyerelt le hirtelen valaki az asztalunkra ebédszünetben. Minden ijedten néztünk fel rá. Tiffany volt az. - Ne haragudjatok, nem akarok zavarni, igazából Hemmingshez jöttem, de ahogy látom, ő is eltűnt. Szóval megteszi Irwin is, bár ő nem olyan intelligens...
- Héé - hőbörgött az említett személy, mi meg csak röhögtünk. - Na egye-fene, neked elnézem. Mondjad, bébi! - kacsintott rá. Tiffany csak a szemét forgatta, én pedig összenéztem Hayleyvel.
- Mivel Hood és Hemmings is felszívodott, nem lehetünk biztosak benne, hogy ma fellépnek, így attól tartok, le kell fújnunk a fellépéseteket.
- Mi van? - háborodtunk fel egyszerre.
- Bocsi, bébi, de azt hiszem valamit rosszul hallottam az előbb. Le akarod fújni a fellépésünket?
- Hood és Hemmings nélkül nem hiszem, hogy lenne banda.
- De itt lesznek - szólalt fel Mikey.
- Honnan tudhatnám biztosra?
- Hát hívd fel őket, basszus - próbált segíteni Vic, de Tiffany megrázta a fejét.
- Bocs, de nekem erre nincs időm. Ezernyi dolgom van még... - Mikey az asztalba bokszolt, Ash pedig gúnyosan nevetve egyenesedett fel.
- És mond csak, kit akarsz hívni helyettük? Ugyanis az ezernyi dolgod mellett elég nehéz lesz fél nap alatt elérhető bandát találni - vázolta fel Raven a körmeit nézegetve, ezzel is hatásosabbá téve mondandját. Tiffany szorított egyet a copfján és megigazította a szoknyáját.
- Ernie és a bandája felajánlották, hogy... - mondta, mire Hayley-n és rajtam kívül mindenkiből kitört a röhögés.
- Ez most komoly? Ernie-ékre váltod le őket? - csapkodta az asztalt Vicky.
- Sok sikert a tökéletes bálhoz! - röhögött Raven.
- Basszus, nem az én döntésem. Hidd el, én is szívesebben hallgatnálak benneteket, mint a lúzerekből álló hegedű-kvartettet, de Maya így döntött - sóhajtott Tiffany, majd szomorú arccal lehuppant közénk. - Hülye Maya, kell neki ennyire maximalistának lennie.
- Melyik az? - kérdezte Ashton.
- Maya? Évfolyamtársad, fekete hajú...
- Mellméretet mondj, basszus! - szóltak rá egyszerre Michaellal. Tiff lesápadt, mi meg röhögésben törtünk ki. Na igen, ez annyira tipikus.
- Öhm. 85B? - vakargatta a tarkóját kínosan Tiffany.
- Megteszi. Barátja van?
- Nincs, azt hiszem.
- Na, megyek, dumcsizok egy kicsit vele. - állt fel Ashton, majd ledobta magáról az ingjét. Ez alatt csak egy ujjatlan felső volt, szóval így láthatóvá vált izmos keze. Még gyorsan fejére rakta a bandanáját, miközben feltette a következő kérdést:
- Ugye a földrajz szertárból nem hallatszik ki a nyögés? - És kész. Megint szakadtunk a röhögsétől. Ez biztos nem százas.
- Mi?? - fakadt ki Tiffany. - Te meg akarod dugni?
- Mutass egy lányt ebből a suliból, akinek nem jönnék be minimálisan. - Mi, lányok lesütöttök a szemünket. - Plusz, ha szűz, még jobban fogom élvezni - dörzsölte a tenyerét egy ördögi vigyor keretében, majd lepacsizott Michaellal, és távozott a köreinkből.
- És te ezzel az emberrel jössz a bálba - fordult Dylan Hayleyhez, aki erre nevetve orrba csapta. Elmosolyodtam. Az ütés jogos volt. ☺
Szóval, mint mondtam, javában ment a készülődés. Mi is összevissza variáltuk a dolgokat: kinél készülődünk, melyik fiú mikorra jön és hova, meg a többi ilyen. Végül arra jutottunk, hogy nálunk leszünk. Hogy miért, azt nem tudom, hiszen nem a miénk a legnagyobb kéró, de így a fiúk is oda jönnek majd mindannyiunkért. Mondjuk Vicky először picit tartózkodott a dologtól, mondván, úgy illik, hogy a szülei fotózzák le, de végül Raven meggyőzte, hogy jöjjön ő is.
Ja és igen: Ashton próbálkozása sikeres volt. Amellett, hogy meggyőzte Mayat, hogy fektessen beléjük bizalmat, ő is jól megfektette a csajszit. Elmondása szerint, körülbelül két kedves szót kellett hozzá szólnia, és a lány már a tenyeréből evett, a többit pedig nem részletezném. Igazából én sem voltam rá kíváncsi.
Suli után körbeautóztuk a lányok házait, hogy felszedjék a ruháikat, és aztán mentünk csak hozzánk. Apa és Ann is otthon voltak, és örömmel fogadták, hogy a tegnap esti csapat ma újabb egy személlyel bővült. Ann izgatottan ajánlotta fel a segítségét, amit el is fogadtunk. Beraktunk egy Rihanna válogatást és neki is láttunk.
Felváltva csináltuk egymás haját és sminkjét, illetve festettük a körmöket. 6:25-kor végeztünk.
- Meseszépek vagytok, lányok - nézett rajtunk végig könnyes szemekkel a nevelőanyám. - Hadd csináljak rólatok egy képet! - mondta, aztán már rohant is a kameráért. Végül persze nem egy képet csinált, hanem vagy százat, de szerencsére nem mind ez a tökéletesen beállított, vigyorgós kép lett, hanem lett köztük bolondozós is.
A fiúk háromnegyed 7-re jöttek értünk. Ann ment le először, elmondta az instrukciókat (vagyis a sorrendet, hogy melyikünk mikor jön le, ergo hogy kell állniuk), majd felszólt, hogy jöhetünk. Raven ment le először. Az ő párja Will volt, hiába voltak fasírtban. Aztán Vicky, Hayley, és végül én. A magassarkúmban óvatosan baktattam le a lépcsőn. Aztán végre megláttam Dylant, öltönyben. Huh, asszem' picit megszédültem. Leesett állal nézett rám, majd elmosolyodott, amikor mellé léptem.
- Azta... - mondta végül. Apu és Ann is büszkén néztek rám, majd lefotóztak bennünket, ahogy előtte a többieket is. Ezután még összeszedtük a többi cuccunkat (vagyis a 2. rucit) és autóba szálltunk. Közben néha rá-rápislantottam a telómra, hátha Calum vagy Luke ad életjelet.
A suli elé érve alig találtunk parkolóhelyet. A diákok csak úgy özönlöttek befelé. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyien járunk ide.
Amikor Dylan leállította a kocsit, Raven és Will már ki is ugrottak. Hát igen, nem oldódott a hangulat köztük.
- Várj - szólt rám Dylan, majd ő is kiszállt, megkerülte a kocsit, és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Hölgyem! - nyújtotta a kezét, mire én nevetve megfogtam azt, és én is kiszálltam. Dylan szinte egyből magához húzott és mélyen a szemembe nézett. - Nem lehet szavakba önteni, mennyire gyönyörű vagy ma, Liane. Én vagyok a világ legszerencsésebb embere, hogy a magaménak tudhatlak - mondta, majd lágy csókot lehelt a számra.
- Azt hiszed ennyivel megelégszem? - kérdeztem a tarkójába kapaszkodva, miután ajkaink elváltak, és újra magamhoz húztam.
Miután kicsókolóztuk magunkat, kézen fogva indultunk be a suliba.
És Calumék még mindig nem voltak sehol.