Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

37

#Luke szemszöge
Anyám terhes, anyám terhes... Csak ezen kattogott az agyam. Lehet, hogy ezért jöttek haza?
Idegesen vágtattam végig a suli folyosóján, majd egy jól megcélzott rúgással kinyitottam a suli bejárati ajtaját. A kocsimhoz rohantam, beszálltam és már indultam is. Haza kellett mennem. 
Otthon aztán azt a méregdrága ajtót is úgy rúgtam be. Tönkrement? Kit érdekel, majd vesznek újat, jobbat, drágábbat.
A nappaliba mentem, és ahogy sejtettem, a szüleim ott voltak. Apa éppen telefonált, anya pedig magazinokat lapozgatott. Megálltam előttük, és belekezdtem.
- Mikor akartátok elmondani, hogy kistesónk lesz? 
- Lukey... - kezdett egyből magyarázkodni anya, de meglátta a ruháimat, na meg a számban lévő piercinget, amit előttük ugye nyilván nem hordok, de ahogy kiléptem az ajtón, már be is raktam, a suliban pedig azonnal átöltöztem. - Hogy nézel ki? Mi ez a szakadt nadrág? És mi az a fém a szádban?
- A kérdésemre válaszolj! - vágtam rá, mit sem törődve az ő problémáival.
- Nem szerettük volna elmondani... - sóhajtott anya. Eddigre már apa is lerakta a telefont, és érdeklődve nézett ránk. 
- Ja, megvártátok volna, amíg majd gömbölyödik a hasad, vagy mi a franc? - vágtam közbe. Anya lesütötte a szemeit.
- Lukey, nem akartuk elmondani, mert nem szeretnénk megtartani a babát. Úgy gondoltuk, el etetjük, és így nem mondjuk el nektek - közölte anya nemes egyszerűséggel.
- El akarjátok vetetni? - kerekedett el a szemem. - Na ide figyeljetek, ti szülőknek nem nevezhető akárkik! Az a gyerek, ott anyám hasában, az az én kistesóm, és kurvára nem lesz elvetetve! Fel tudjátok ti azt fogni, hogy egy emberi életről beszélünk? És ti komolyan ki akarjátok nyírni? Mégis, mit tett ellenetek, hiszen még meg sem született!? - csattantam fel. - Mindenkinek van egy esélye az élethez. És tudjátok mit? Lehet, hogy még csak egy lassan 18 éves gyerek vagyok, de ha én teherbe ejteném a barátnőmet, igenis vállalnám a felelősséget a tetteimért, és a barátnőmmel együtt nevelném fel a babát. Kurvára örülök, hogy 2 gyerek és ennyi együtt töltött év után is ilyen jól megy a szex, de apa benned is lehetne annyi, hogy akkor legalább odafigyelsz és felhúzol egy kibaszott kotont, ha nem akarsz még egy kölyköt. Az isten szerelmére, gusztustalan a szüleim szexuális életéről beszélni, de bassza meg, az én tesómról van szó! Mondjuk, lehet jobban járna szegényke, nem kéne ilyen módon felnőnie, ilyen szülők mellett... Ugye, Raven mesélhetne, micsoda aggodalmak között rohantatok haza, amikor balesete volt. 
- Lucas! Hogy beszélsz te velünk? - csattant fel ezúttal apa. Jogosan? Szerintem nem. 
- Ahogy érdemlitek - rántottam meg a vállamat, majd hátat fordítottam nekik, és az emelet felé vettem az irányt. - Nem lesz elvetetve. Mostantól pedig az emelet az én és a húgom szintje, be ne tegyétek oda a lábatokat. Eddig is leszartatok minket, ezentúl is tegyetek így. A pincében van a próbatermünk, szóval azt is békén lehet hagyni. Ja igen, kibaszott punk rock vagyok, és van egy bandám, ahol gitározok és éneklek. Rühellem a Bugatti cipőket, és turkálós, szakadt gatyákba és ingekben járok. Meghúztam a fél iskolát, minden hétvégén buliba járok, és igen, rendszeresen vagyok részeg. És a számban kibaszottul van egy piercing, és imádom. Luke Hemmings vagyok, a fiatok. Mondjak még esetleg valamit magamról? Mert azt vettem észre, nem igen ismertek - vetettem még oda, majd a szobámba mentem. Istenem, látni kellett volna az arcukat. Jót nevettem rajtuk, pedig valójában igencsak ideges voltam. Nem különösöbben érdekelt, hogy a nevemet kiabálták. Utánnam jönni tényleg nem mertek. A szobámba lépve a hangfalakhoz léptem, majd a gépemről full hangerőn elindítottam a kedvenc Nickelback számaimból álló lejátszási listát, és az ágyamra vágódtam. 
Hogy lehet minden ilyen szar? A családom egy szar, egyedül Raven az, aki ér valamit. Lehet, hogy nem volt helyes így beszélnem velük, de ez már nem normális, amit csinálnak. Hogy valakiben ennyire nincs felelősségtudat... 
Na meg ott van az a Zayn gyerek, aki fogalmam sincs miért, de rohadtul felhúzott. Nem mondanám féltékenységnek, mert nem igen érdekel Liane, na meg az se zavar, sőt kifejezetten hidegen hagy, ha előttem smárol Dylannel. De ez a Zayn, vagy akárki felhúzott. Iszonyatosan. Az pedig még jobban, hogy nem tudtam mivel megmagyarázni, hogy felhúz. 
Talán csak azért, mert kísértetiesen hasonlított Theora.
Theo egy évvel idősebb, akkor tájt nagyon menő tag volt. Amikor vele összehaverkodtam anno nyáron, akkor még tök normális voltam, többnyire hagytam, hogy a szüleim befolyásoljanak, ja és volt egy szép barátnőm, Mona. Mona már régóta tetszett nekem, amikor sikerült végre elhívnom egy randira. Szörnyen szeretettük egymást. Csak ő volt nekem, egyedül Calummal voltam már akkor is jóba, Michaellal és Ashtonnal még nem. És nem is nagyon voltak más haverjaim, max a focicsapat tagjai. Mert igen, én akkor még javában fociztam. Történt viszont az az eset, hogy egy szép nyári estén elmentem a városba kajálni egyet, Theo meg levágódott mellém. Elkezdtünk beszélgetni, hamar megtaláltuk a közös hangot. Nem sokkal később, amikor már világi jó cimborák lettünk, bevezetett egy másik világba: buli, pia és nők. Volt, hogy hétköznap is buliztunk. Mondanom sem kell, Monának nem igen tetszett a dolog, de akkor valahogy pont nem érdekelt. De a részeg énem már akkor sem volt valami kedves alak, mert úgy lefeküdtem valami csajjal, mint a huzat. A lelkiismeretem azért még működött, szóval nagy nehezen elmondtam Monának. Összetörtem a szívét. Azonnal dobott. Még a mai napig emlékszem, hogyan gördült le a könnycsepp az arcáról. A tanévet már nem a mi sulinkba kezdte. Valaki azt mondja, elköltöztek, valaki azt, hogy csak átiratkozott. Mindenesetre én azóta nem hallottam róla semmit. De még a szakításunk után jött egy újabb sorsdöntő pillanat: Theot le akarták csukni, mert lefeküdt egy akkor 15 éves kiscsajjal, szóval se szó, se beszéd, lelépett a városból. Engem meg itt hagyott, egyedül. Pont, mikor mindent csak elbaszódott körülöttem. Akkor már dacból folytattam a bulizást, a piával próbáltam elfelejteni a szar életemet, a különböző lányokkal való kufircolással pedig Monát. 
És most itt tartunk. Theo is és Mona is lelépett, franc se tudja hova. Még a közösségiken sem vagyunk ismerősok egyikőjükkel sem. Én továbbra is bulizok, piálok és nőzök. De sikerült elfelejtenem Monát, és a szar kis életemhez is hozzászoktam. 
Utálom, ha valaki megkérdezi, miért vagyok olyan, amilyen. Nem szeretek ezekről beszélni. Nem akarom, hogy tudják, engem, aki leszarja mások véleményét, pont egy ember változtatott meg. A szüleimmel való konfliktus meg már csak hab a tortán. És hogy kistesóm lesz? Azta. Egyszerre vagyok sokkolt és boldog. Remélem kissrác lesz, és tudok majd vele focizni, és majd megtaníthatom gitározni. Persze, az sem baj, ha lány lesz, mert szívesen babázok majd vele. 18 éves fejjel kistesót várni érdekes dolog. De izgalmas is. Talán, ha Theo idején született volna, most nem ilyen lennék, amilyen. 
A mellkasomon elkezdett rezegni a telefonom, szóval felocsúdva elmélkedésemből megnéztem. 
Cal🐼: hol vagy? Li és Rav veled vannak? [10:02]
Én: gáz van, majd elmesélem. én itthon vagyok, de a lányok nincsenek velem. {10:02]
Cal🐼: oh bassza meg. [10:02]
Én: miért, hol vannak? [10:03]
Cal🐼: hát nem itt. ja és az a legjobb, hogy mindkettőjüknek megkellett volna jelenni a keringős megbeszelésén. [10:04]
Én: amikor eljöttem, velük voltam, de passzolom hova tűnhettek. [10:04]
De ezután Calum már nem írt vissza. Gondolom, becsengettek, vagy elment a lányokat keresni. Mellesleg, vajon kivel táncolhat Liane?
Oh, igen, egy másik problémám. Liane Crane egy baromi szép. baromi intelligens és kedves lány. De Calum húga. És tudom, ő is az én húgommal jár. de ez valahogy mégis más. Én szeretném tiszteletben tartani a szabályokat. Na meg, nem akarom őt kihasználni. Nem tagadom,vonzó egy csajszi, és egyszer kipróbálnám, milyen az ágyban, de többet soha nem akarnék. Ő az első személy, aki vissza tudott úgy szólni, hogy elakadt a szavam. Na meg, ő az első lány, aki gyomorszájba vágott annyira, hogy összegörnyedtem. És ezek miatt érzek iránta egy kis gyűlöletet. Olyan kis gonosz. De a közös képünk láttán mégis elmosolyodtam. Hogy hogyan is lyukadtam ki ennél a képnél? Magam sem tudom.