Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

22

Péntek. Vagyis a meccs napja. Második szünetben az egész suli az udvaron volt. Hát persze. Megérkezett az ellenfél csapat, és nem volt ember aki ne lett volna kíváncsi rájuk. Természetesen mi is birtokba vettünk egy padot, hogy innen figyelhessük a másik suli játékosait. Aztán elérkezett a várva várt pillanat: a buszuk begördült, majd megállt. Kinyíltak az ajtai, és először kilépett az edződnek kinéző alak. Természetesen a mi sulink edzője, Mr. Fletcher, az igazgató úr, Mr. Waters és a titkárnője, Amelia is egyből ugrott elé, hogy üdvözölhessék őket. Hiába volt nyílt titok, hogy a két suli igenis utálja egymást, azért a formaiságot meg kellett adni. Míg ők félre vonultak, a focisták is elkezdtek leszállni a buszról. Hát mit ne mondjak, voltak azért jóképűek, nem kis számmal. Az összes lány, beleértve minket is, nyálcsorgatva nézte őket. Raven, néha megszorította a combomat, jelezve, hogy most nagyon helyes a fiúka. És mindig egyet értettem vele. Miért nem lehetnek a mi izomagyú focistáink is ilyen jóképűek?
- Mennyi seggfej, te jó ég - rázta meg a fejét Ashton, aki szerintem észre vette, hogy itt és most ő abszolút nem számít jó pasinak. 
- Egyetértek - durcizott Luke is, aki kivételesen nem nyomkodta a telefonját.
- Fhu, remélem a srácok szétalázzák őket - mondta dühösen Calum. Ilyen, amikor a szépfiúk nem tudják elfogadni a tényt, miszerint van náluk (ezerszer) jobb. Aztán legnagyobb sajnálatunkra elfogytak, így mi, lányok azonnal heves beszélgetésbe kezdtünk. 
- Ilyen szurkoló lányok mellett aligha fog menni a koncentráció a mi fiainknak - köszörülte meg a torkát Michael. Persze minden odakaptunk a fejünket: a fiúk a 'jó csajok' miatt, mi pedig a csodálattól. 
- Most ez komoly? - kérdezte Raven leesett állal. Én is csak döbbenten figyeltem, ahogy azok a hatalmas mellű, szuper vékony, formás fenekű, többnyire szöszi lányok leszállingóznak a buszról. Mondanom sem kell, ezúttal a fiúk csrogatták a nyálukat, miközben idiótán füttyögtek. Nem volt égő, dehogyis. Amikor mindenki leszállt, egységesen elindultak az edzők után, ami annyit jelentett, hogy eljöttek mellettünk is. Pár fiú ránk kacsintott (mármint Ravenre és rám), de aztán a körölöttünk ülők agresszív fejétől megilyedhettek, mert hamar távoztak. A focisták után jöttek a pom-pom lányok, azok közül is pedig aki a leghátsó volt, megállt az asztalunknál, lekönyökölt, így arca pont egy vonalba került Ravenével.
- Nocsak, nocsak, csak nem? - kezdett el nyávogni. - Raven Hemmings? A gimi legnépszerűbb csaja? Aki még mindig ugyanúgy néz ki, mint általánosban, csak a lyuka tágabb? - nvetett fel gúnyosan. Elkerekedett szemekkel néztem a csajra.
- Nem én baszattam meg magam 13 évesen egy drogdílerrel - mosolygott vissza gúnyosan Raven. Sokkal, sokkal gúnyosabban, mint a lány tette. Én tuti legyengültem volna. 
- Nézd, én hova jutottam, és nézd, te hova jutottál. És ahogy látom, még mindig a lökött bátyáddal és a hülye haverjaival lógsz, csak összeszedted magad mellé azt az istenverte Victoriát, az örök stréber és lúzer Dylant, na meg Willt, aki időközben férfi lett, pedig emlékszem régebben mennyi undorral meséltél róluk. Gratulálok Raven, sokra vitted. Viszont, - nézett aztán rám és Hayleyre, - benneteket még nem láttalak. Ha rám hallgattok, még csak a közelébe se jöttök ennek a bandának! - kacsintott. Közben a pad alatt ökölbe szorítottam a kezeimet, nehogy véletlenül a vakolt kis pofikájára tévedjen. Nem szokott problémám lenni az ilyen lányokkal, de ez most igencsak kihúzta a gyufát, azzal, hogy nem csak engem, de a barátaimat is szidta. 
- Fogd be, Sage! - állt fel hirtelen Raven, miközben hatalmasat csapott az asztalra. A lány, vagyis akkor ezek szerint Sage csak vihogott egy sort, majd a popóját rázva a csapata után futott. Mindenki egy emberként nézett Ravenre. 
- Sage? - szólalt meg először Luke. - Az a Sage? - Raven nagyot nyelve bólintott, majd visszaült és úgy tűnt, igencsak dühös.
- Öhm, az ki? - kérdezte félénken Hayley.
- Raven egyik legjobb barátnője volt, aztán Ravent lesmárolta az a srác, aki Sage-nek tetszett, de végülis Sage lett a barátnője, és innentől kezdve ellenségek - súgta Will halkan. Bólintottam. Akkor úgy látszik ez is valami tini hiszti. 
- Na jó. Nem hagyom, hogy itt menősködjenek a hülye pom-pom csapatjukkal. Hayley, gyere velem! - állt fel Raven, magával húzva a mi kis koreai barátnőnket. Mi, akik ott maradtunk az asztalnál, félve néztünk össze. A nyakamat tettem volna rá, hogy Raven kitalált valamit. Valami hatalmasat.
És nem tévedtem. A következő szünetben a hangszórókból a megszokott, halk zene helyett Amelia hangját lehetett hallani.
- A következő diákok kérjük szíveskedjenek az igazgató irodába fáradni: Bonnie Miller, Bella Hudson, Kristen Tyler, Trisha McCartney, Liz Andrews, Lena Doug, Victoria Holmes és Liane Crane - harsogta. Ismét félve pillantottunk egymásra Vickyvel, majd elindultunk az igazgatói fele. A többi lánnyal körülbelül egyszerre értünk oda. Vic volt a merész, aki benyitott. Az irodában Fletcher, Mr. Waters, és a női tesitanár ült, Ravennel és Hayleyvel.
- Az imént ez a két lány egy hatalmas ötlettel állt elő. Iskolánk eddig nem rendelkezett szurkolócsapattal, de úgy tűnik, ez egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és a diákok is vevők rá. Miss Hemmings és Miss Kwon azzal az ötlettel keresetek fel minket, hogy alapítsuk meg még ma a mi szurkolócsapatunkat. Természetesen ebben közre játszik az is, hogy nem hagyhatjuk, hogy az Alfons gimi nyerjen. A tanárnő és a hölgyek segítségével kiderítettük, kik azok a lányok, akik alkalmasak lennének a szerepre, és a választás magukra esett. Mivel ez egy pánik szerű helyzet, és nem volt időnk toborzót, illetve válogatót tartani, kijelöltük önöket, mint önkéntes jelentkezők. Kötelező program, előre szólok, Miss Hudson. Amennyiben a kérést nem teljesítik, egy hónap elzárást kapnak. A későbbiekben majd tartunk válogatót, de ma maguknak kell bebizonyítani, hogy melyik csapat a jobb. A meccs fél 6-kor kezdődik, ami azt jelenti, hogy még van elég idejük kitalálni koreográfiákat. A tanárnő pedig szívesen segít benne - mosolygott ránk a diri. Minden lefagyva néztünk rá. Hogy én? Pom-pom lány? Ugráljak a pálya szélén, falatnyi ruhában, ezzel mutogatva, mennyire szuper hajlákony vagyok, és milyen rohadt jó alakom van? Hát kössz, de ebből nem kérek. Már csak az a baj, hogy kötelező, és mivel nem igen akarok elzárásra menni, kénytelen leszek vállalni. Sosem gondoltam volna, hogy idáig jutok. Liane Crane, a pom-pom lány.