Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

20

#Liane
Elfelejtettem említeni az este előzményeit, vagyis a ruhavásárlást a lányokkal.
Amikor kijöttem a suliból, Raven valóban ott volt. Nem is tudtam, hogy van saját kocsija. Méghozzá nem is akármilyen. Laikusként azt nem tudom meg mondani, milyen fajta, de baromi jól nézett ki.  Hatalmas magabiztosággal állt mellette, amikor pedig meglátott, visszaszállt. Sietősebbre vettem a figurát, és futólépésben mentem oda. Beültem hátra Vic mellé.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket, majd épphogy bekötöttem magam, Raven már rá is taposott a gázra. Abba a plázába mentünk, amibe a múltkor is voltunk. Szerencsére nem voltak sokan, aminek minden örültünk. Raven persze tudta, melyik boltokba kell bemennünk.
- Ruhát mindenképpen itt veszünk. Egyrészt, mert kizárt, hogy nem találtok magatoknak valót, másrészt pedig ez a legjobb alkalmi ruha bolt - mondta, amikor bementünk az első üzletbe. Tényleg tele volt szebbnél szebb ruhákkal. - Na akkor válogassunk, és mondjuk negyed óra múlva találkozzunk a próbafülkéknél! Ne feledjétek, hogy 2 ruha kell! - adta ki az utasítást, majd el is tűnt. Aztán Vic is. Így ketten maradtunk Hayleyvel. 
- Hű - mondta aztán óriási szemekkel, miközben nem tudta abba hagyni a körbe-körbe nézegetést. Elnevettem magam.

- Mi az? 
- Tudod, Koreában nincsenek ilyen boltok. Úristen, ez most komoly? - rohant oda egy baromi szép estélyihez. - Ne már. Azt hiszem, itt elleszünk egy darabig - vigyorgott rám.
- Van elképzelésed?

- Hát valami letisztultat akarok. Tehát nem olyat - mutatott rá egy csúnya, zöld ruhára. Elfintorodtam. - Talán egy halvány rózsaszínt meg valami lilásat szeretnék. És mindenképpen rövidet - vázolta fel, majd elindultunk a pink részleg felé. Hayley viszonylag hamar talált is magának egy halom ruhát, és mindet ebben a színben. Hmm, minden elismerésem. Szerencsére én is találtam egy-kettő szép, rózsaszín ruhát, szóval azt cipeltem magammal a fekete részlegre. Na mert igen. Én eldöntöttem, hogy nekem kell egy fekete ruha is. Mondjuk azt még én sem értettem, minek két ruha, de Raven biztos nem ok nélkül mondta. Letelt a negyed óra, szóval szépen lassan megindultunk a próbafülkék felé. Mindketten tele voltunk ruhákkal. Raven és Vic azonban nem volt sehol, így levágtuk magunkat a fotelekbe. Nem volt könnyű feladatunk, meg kellett pihennünk. Hogy megtörjem a csendet, Hayley felé fordultam. 
- Délelőtt nem tudtuk befejezni a beszélgetést. Szóval mi van Ashtonnal? - kérdeztem, mire elpirulva lehajtotta a fejét.
- Nem szeretnék egy lány lenni neki a sok közül. Szerintem én ennél többet érdemlek. Na meg még nem is ismerem. És szeretnék előbb több emberrel is megismerkedni, aztán randizgatni. Na meg aztán, nem is nagyon akarom elkötelezni magamat. Egy év múlva már úgyse leszek itt. 

- Éppen ezért kéne kihasználni ezt az egy évet, hogy ez legyen a legjobb - löktem meg bohókásan a combját. Elvigyorodott.
- Hidd el, már így is jobb, mint az eddigiek. Sose volt még ennyi barátom. Pedig úgy jöttem ide, hogy amikor elmegyek, nem fogok majd kötődni senkihez, erre jött ez a lökött Raven, és az egész tervem borult.
- Milyen lökött Raven? - jelent meg az említett személy, kezén körülbelül 3x annyi ruhával, mint a kettőnké összesen. Nyomában ott volt Vic, aki viszont 5 ruhát ha hozott. 
- Raven, elárulnád, miért kell amúgy két ruha? - kérdeztem, miközben belöktük Vicet az egyik fülkébe.
- Mert van egy, amit a bál részén viselsz, vagyis éjfélig, amíg meg nem választják a bálkirálynőt, aztán éjfél után minden lány átöltözik, az meg úgymond a bulis ruha. Mert utána még javában megy a buli - válaszolta. - Jézusom, ezt azonnal vedd le! - szólt rá Vickyre, akinek csak annyira jutott ideje, hogy kihúzza a függönyt. Nem tudom, Ravennek mi volt a baja vele, szerintem tök okés volt, de persze, ő jobban ért hozzá, mint mi, akik maximum kirakatban láthatnak Prada felsőket és  Chanel táskákat. (Uhm, rossz példa, rajtam speciel pont volt Prada, de remélem a lényeg azért átjött.)
Szóval így elvoltunk. Tényleg filmbeillő volt, ahogy a ruhákat próbált. Tudjátok, a tipikus: egy lány próbál, a többiek mondják a véleményüket, és a tökéletes ruhánál mindenkinek elakad a szava. Közhelyes, de baromi igaz. Tényleg így játszódott le az egész. A választásom végül egy glitteres, rózsaszín ruhára esett, a bulis ruhámnak pedig egy sima fekete, felül bőr résszel ellátott csodát választottam. Raven egy kék, egy sárga, Vic egy rózsaszín, egy fekete-piros, Hayley pedig végül egy lila és egy rózsaszín mellett döntött. Később átmentünk egy cipős boltba, ahol ismét elszenvedtünk egy jó darabig. Hayley és Vic nem igazán tudott menni magassarkúba, de Hayley ragaszkodott hozzá, hogy ő bizony azért is magassarkúba fog táncolni. Szóval neki vettünk még egy magassarkút, hogy addig gyakorolja benne a járást. Raven speciel közölte vele, hogy mostantól abba kell suliba járnia. Szegény Hayley már nem mondott semmit, csak beletörődött. 
Miután elvégeztünk mindent (röpke 3 és fél órát vett el az életünkből) Raven haza fuvarozott minket.
- Megjöttem - kiabáltam, mikor beértem a lakásba. Ledobtam a cipőmet meg a dzsekimet, majd a konyhába mentem. 
- Szia kicsim! - üdvözölt Ann, miközben megindult felém és nyomott egy puszit a fejemre. Calum a nappaliban ült, és micsoda meglepetés, fifázott. Érkezésemre csak biccentett egyet, majd játszott tovább. - Apádnak ma este bent kellett maradnia, szóval majd csak később jön - közölte Ann, majd már rohant is vissza a tűzhely mellé. Ideje nagy részét ott tölti, ugyanis imád főzni, és mindig sikerül valami különlegeset össze ütnie vacsira illetve néha ebédre is.
Leültem a konyhaasztal mellé, és magam mellé szórtam az újonnan vásárolt cuccaimat.
- Merre jártatok? 
- Tudod jövő pénteken lesz a bál, és be kellett vásárolnunk így a lányokkal - válaszoltam, direkt hangosabban a kelletnél, hogy Cal is felfigyeljen. Azt hiszem sikerült, mert egy pillanatra oda kapta a fejét.
- Jajj, hát persze! A jól ismert csajos bevásárlás. Megmutatod mit vettél? - kérdezte Ann mosolyogva, én pedig bólogattam, majd elkezdtem kicsomagolni a ruhákat. - Na és kivel mész? - tette fel aztán a kérdést, ami szerintem az összes szülő csőrét böki. Na meg tesókét is, úgy látszik, ugyanis a fifa valamiért lehalkult. Érdekes. 
- Hát igazából még nem hívott el senki sem, de szerintem Dylan el fog. Legalábbis nagyon remélem. Ugye nem vagyunk együtt, csak találkozgatunk úgymond, így persze nem várok el tőle semmit, de remélem azért elhív. - Hmm, és közbe a fifa kommentátorainak hangja már nem is hallatszott. Ezt Ann is észre vette, és mosolyogva tette fel az ominózus kérdést.
- És nem tudod, hogy Calum kivel megy? 
- Azt hiszem azzal a gólya Eva Thompsonnal. Szegény kicsit duci, de Cal a nagy melleket szereti... 
- Fúj, dehogy megyek én azzal a dagadt istenátkával - kiáltott fel Calum, miközben eldobta a konzolt. Átvágtatott a konyhába és ijedt arccal magyarázkodni kezdett. - Anya, ne higgy neki, nem megyek hájas lányokkal sehova.
- Calum, hallgatózni nem szép dolog! - szidta le Ann, miközben folyamatosan csak nevetett, ahogy én is. 
- Jó de na. Amúgy se tudom még, kit vigyek a bálba. Liane ezek szerint Dylannel megy, Raven gondolom Willel, Mikey úgyis Victoriat viszi, Ash holnap akarja elhívni Hayleyt... De várjunk csak. Akkor nekem ki marad? - vágott kétségbe esett arcot, miközben lerogyott a mellettem lévő székre. Tényleg úgy nézett ki, mint akinek ez a legnagyobb problémája. Jó, mondjuk megértem. Elég ciki egyedül menni a bálba. - Ki van még jó csaj a suliba? - kérdezte szerintem inkább magától, mint tőlem. - Tifany! - csillant fel a szeme, de egyből lankadt is a lelkesedése. - Őt nem lehet, Raven miatt. Ott van még Trish, de őt meg Luke miatt nem lehet. Sarah-t szintén, mondjuk őt én is meghúztam.  Ki van még, ki van még... Norah. Ja, az is Luke. Kim! Na várjunk, ő már megvolt... - ecsetelte, Ann pedig lefagyva hallgatta. Durva lehet megtudni, hogy a fiunk és a haverja a fél sulin végig mentek. Hogy mentsem a helyzetet, bedobtam ötletként az egyetlen lányt, aki eszembe jutott, és tutira szingli.
- Hívd el Lizt!
- Kit? - fordította felém lassan a fejét. 
- Lizt. Tudod, úszócsapat.
- Ja az a cuki szöszi, akivel jóba vagy, 80C-s mellekkel? - esett le neki. Oh, ez tökre rá vall, hogy mellméret alapján azonosítja be a lányokat. Bólintottam, habár már kezdtem kételkedni benne, hogy jó ötlet volt-e szegény barátnőmet ilyen kezeknek adni. - Hogy nem jutott eszembe, basszus... Na anya, az van, hogy Lizzel megyek a bálba - mosolygott büszkén, majd felkelt, átugrotta a kanapét és visszaült fifázni. Mindketten fejcsóválva néztünk utána.