Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

2.4

Pénteken aztán már mehettünk is az étterembe. Vagyis bocsánat, a fiúk mehettek, én pedig kisértem őket.
Az elmúlt két napban a fiúk a dallistát próbálták összerakni, de egyfolytában csak összekaptak rajta, így végül rám bízták a feladatot. A végső setlisttel pedig szerencsére megbékéltek, és minden elégedettek voltak. Ezen kívül egész csütörtök délután próbáltak. Ann este 10-kor átküldött Calumért, de valamikor éjfél körül jöttünk haza, mert a srácok ragaszkodtak a próbához. De akkor is úgy húztam ki az erősítőt, hogy befejezzék már végre. Ehhez képest pénteken is, ahogy hazaértek a suliból, már nyomatták is, és tényleg beleadtak mindent, mintha az életük múlna ezen a fellépésen. Nem értem, miért paráztak rá ennyire, hiszen tényleg baromi jók, és szerintem ezt ők is nagyon jól tudják.
Raven és Vic, észlelve a sok stresszt, jobbnak látták, ha kimaradnak belőle, Hayley pedig persze őket követte, így ők hárman asszem elmentek vásárolni. Ergo csak Cornelia maradt velem.
- Nem értem, minek stresszeltek, nem ok nélkül nyertetek ti - rázta meg a fejét Cornelia, amikor fél óra non-stop gyakorlás után Luke végre levágta magát mellé.
- Igaza van. Messze ti vagytok a legjobbak a környéken - bólogattam, támogatva az előttem szólót.
- És ha nekik nem leszünk elég jók? Ha a vendégeknek nem jön be ez a műfaj? - nézett rám kétségbeesetten Michael.
- Hülyeség. Itt van 4 fiatal, jóképű, vicces és tehetséges srác, akik baromi jó zenészek, baromi jó számokkal - kezdtem bele a hegyi beszédbe.
- Szóval nyugodjatok le a picsába, kurva jók vagytok! - folytatta Cornelia, majd megcsókolta Luke-ot.
- Ja azt tudjuk, főleg én - válaszolta Ashton, miközben ismét a mellére csapott. Ez tuti bolond.
Még vagy másfél órát pihentünk, aztán elkezdtünk szedelőzködni. Luke apja valahonnan szerzett egy kis teherautót, amibe aztán a srácok belepakoltak. Luke és Cornelia ezzel mentek, mi pedig Calum kocsijába szálltunk be.
- Hogy-hogy nem a hercegeddel vagy? - kérdezte aztán Ashton előrehajolva.
- Szeretnék most veletek lenni - válaszoltam.
- De mi van az augusztus 25.-tel? - faggatott tovább Ashton. Calum is kérdő pillantást vetett rám. - Mi itt leszünk, ő nem.
- Nem akarod, hogy veletek menjek? Mert akkor szólj - fordultam hátra kicsit furcsállva, amit mond.
- Jajj, ne legyél hülye. Nem akarom, hogy szomorú legyél, ennyi az egész - magyarázta, mire elmosolyodtam. Imádom, hogy ennyire figyel rám.
- Aztakurva, Irwin, te figyelembe veszel mást is? - nézett csodálkozva a visszapillantóba Calum. Elröhögtük magunkat.
- Jól van na, a hugid fontos lett nekem is, muszáj törődnöm vele - válaszolta Ashton vigyorogva.
- Na, akkor már csak nekem kéne jobban odafigyelnem, mi? - dőlt előre Michael is.
- Nem, még ott van Luke is - javítottam ki. Ashton felkuncogott, Cal pedig megrázta a fejét. - Mi az?
- Luke már megvan - válaszolta Michael.
- Miii? Dehogyis. Le se szar engem.
- Liane... Ne vitázz velünk, ismerjük - szólt rám Ashy.
- Mondjatok egy példát, amikor figyelt rám, vagy törődött velem!
- A fúvós koncert és az utána együtt töltött idő?
- A korizás?
- Vagy amikor megvédett Christől?
- A bálon, amikor mindenki eltűnt, és ő felkért táncolni?
- Amikor Zayn miatt idegeskedett? És amikor beszólt, nagyon megbántott és direkt csak azért jött át, hogy bocsánatot kérjen? - sorolta Calum a dolgokat. Jogos, ezek mind megtörtént esetek. Bár erről nem hallottam még, hohy csak miattam jött át. - Nem szar le, Liane - pillantott rám a bátyám, mire lehajtottam a fejemet.
- Nagyon nem - helyeselt Michael. És igazuk volt. Hiába utált engem látszólag ennyire Luke, valahol mégiscsak törődött velem, mégha ezt ő így sose vallaná be. Az ember ok nélkül nem csinál ilyeneket.
- Nem fogja bevallani, főleg most, Cornelia miatt, de fontos vagy neki - veregetett hátba Ashy, majd kiszállt a kocsiból, ugyanis közben odaértünk az étteremhez.
- Ugye csak hugi szinten? - néztem ijedten Calumra, aki válaszul csak felnevetett. És ez nekem elég is volt.
Miután szóltunk a tulajnak, hogy itt vannak a fiúk, az egyik mosogató srác segítségével kipakoltunk az étterem kis színpadára. Egy darabig még segítettünk mi is Corneliaval, majd kerestünk egy asztalt, ahova végül leültünk. A fiúk behangoltak meg ilyenek, majd pontosan 7 órakor neki kezdtek.
- Hello, mi vagyunk a 5 Seconds of Summer - szólt bele a mikrofonba Luke. - És azért vagyunk itt, hogy ma este szórakoztassunk benneteket.
- Lukey, de illetlen vagy, kérdezd meg a kedves vendégeket, hogy tegezheted-e őket! - szólt rá Mikey anyáskodva, mire a vendégek felkuncogtak.
- Oh, igazad van Michael... - vakarta meg a tarkóját. - Aki megengedi, hogy tegezzem, tegye fel a kezét! - Mindenki nevetve emelte fel a kezét.
- Ezt a látvány szeretném látni miközben játszunk is - szólt bele a mikrofonjába Ash, miközben kacsintott egyet, majd beszámolt, és belekezdtek a Try hard-ba. A vendégek látszólag élvezték a zenét, meg a néhány szám között improvizált, random poénokat, és a fiúk is nagyon élvezték a sikert. Jó hangulatot alakítottak ki, nem vitás. Mosolyogva szürcsölgettem a teámat Cornelia mellett, amikor az asztalon világítani kezdett a telefonom. Gyorsan megnéztem.
Dylan❤: kincs, átugorhatnál, itthon van a bátyám, szeretnélek bemutatni neki😊 [19:27]
Én: ou, Dylan, nagyon sajnálom, a fiúkkal vagyok, ez az első estéjük itt😌 [19:27]
Én: ez nekik nagyon sokat jelent [19:27]
Dylan❤: nekem is sokat jelentene... [19:28]
Dylan❤: de mindegy, majd máskor☺😊 [19:28]
Dylan❤: érezd jól magad, szeretlek💘 [19:29]
Én: sajnálom, szeretlek💘 [19:30]
Idegesen, bűntudatosan dobtam le magam elé a telefont. Cornelia kérdőn nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte egyből, mire megmutattam neki a csevegést. - Szerintem menj el. Tényleg fontos lehet neki - nézett rám komolyan.
- Cornelia, láttad a fiúk mit paráztak ez miatt a fellépés miatt? Nekik is nagyon fontos. Nem szeretném őket cserbenhagyni - válaszoltam, végignézbe a fiúkon.
- Igen, de nekik már segítettél, és nézd meg, milyen jól elvannak. Még rengeteg alkalmad lesz velük lenni. Augusztus 25. pedig vészesen közeleg. Meg fogják érteni, nem lesz harag, nyugi. Menj csak el, ott a helyed.
- Biztos? - sóhajtottam, miközben elkezdtem összeszedni a cuccaimat.
- Hát persze - simította meg a kezem. - Szeretünk - mosolygott. Egy utolsó pillantást vetettem a fiúkra. Calum éppen énekelt, és a többiek is nagyon belevoltak merülve a zenélésbe, egyedül Luke 'ért rá'. Meglátván, hogy menni készülök, kérdőn nézett rám.
- El kell mennem - tátogtam.
- Írj - tátogott vissza.
Kiérve gyorsan felszálltam egy buszra, amit csak remélni mertem, hogy Dylanék felé megy. És láss csodát, arra ment. Pontosan egy utcát kellett visszafele mennem, és már ott is voltam. Kissé feszülten kopogtattam be. Pár pillanat múlva egy vöröses hajú, széles vállú, magas srác nyitott ajtót.
- Szia, Liane vagyok, Dylan barátnője. Bocsánat a késésért - mosolyogtam rá.
- Oh, hát persze, megismertelek ám - mondta, miközben beinvitált. Elkezdtem neki vetkőzni, Dylan bátyja pedig folytatta a csevegést. - Dylan szobája tele van a fotóiddal meg közös fotókkal. Rengeteget hallottam rólad. Ja és egyébként Eliot vagyok - nyújtotta a kezét. Aztán megindultunk befele, de legnagyobb meglepetésemre Dylan nem tartózkodott a földszinten. - Fent van a szobájába - mosolygott Eliot. Hű, ez a srác teljesen Dylan ellentéte. Magabiztos, és rengeteget beszél. Na meg külsőre sem hasonlítanak nagyon. Ezen gondolkodtam, miközben felbattyogtam az emeletre. Dylan ajtaja zárva volt. Bekopogtattam.
- Hagyj békén El, nincs most ehhez kedvem - dörmögte a srác bentről. Felkuncogtam, majd óvatosan benyitottam.
- Eliot lent maradt - mondtam. Dylan eddig az ágyán feküdt és egy kis kosárlabdát dobálgatott, de meghallva hangomat azonnal felpattant.
- Liane! - nézett végig rajtam csodálkozva, majd közelebb lépett hozzám, magához ölelt és megcsókolt. - Mit keresel itt?
- Itt a helyem - válaszoltam, majd ezúttal én csókoltam meg. Bár ebben a válaszban most nem voltam annyira biztos.
Miután kellően kiörültük magunkat, lementünk, így volt alkalmam jobban is bemutatkozni Eliotnak. Közben Dylan a szokásos vacsit, halrudacskákat sütött. Be kell vallanom, nagyon jól éreztem magam. Eliot elég jófej srác, és egy csomó dolgot megtudtam a családjukról is.
Később leültünk a nappaliba, hogy megnézzünk egy filmet. Mielőtt leültem volna, kivettem a farzsebemből a telómat, nehogy összetörjön, és ekkor beugrott, hogy Luke azt mondta, írjak. Így gyorsan meg is tettem.
Én: Dylan bátyja itthon van, és beakart neki mutatni [22:57]
Én: neki ez sokat jelent, hogy itt vagyok [22:57]
Hemmings🎸: nekem is sokat jelentett volna [22:58]
Hemmings🎸: *nekünk [22:58]
Én: egész héten veletek voltam, és az elején is [22:59]
Én: azért mertem eljönni, mert láttam, hogy belejöttetek [23:00]
Hemmings🎸: aug. 25.? [23:03]
Én: igen [23:03]
Én: de ez miért fontos? [23:03]
Én: hmm? [23:05]
Én: luke [23:06]
Én: lukee [23:08]
Én: látom, hogy láttad te fasz [23:11]
Én: hallod [23:18]
Én: baszódj meg Hemmings [23:23]