Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

24

Az egész éjszakát a kórházba töltöttük mindhárman. Luke elmondta, amit tudott. Tiffany barátja ütötte el, de egyáltalán nem szándékosan. Tif és a pasija, Duke éppen indultak volna haza a buliból, Raven pedig hirtelen átrohant elöttük. De Tiffany lelkiismeretesen és tisztességesen járt el: behozta Ravent a kórházba, és sírva hívta fel Luke-ot, hogy tudassa vele, mit tett. És Luke nem volt mérges. Hiszen csak egy baleset volt. Persze, talán durva 'csak egy balesetnek' nevezni, ugyanis szörnyű, ami történt.
A kórterem ajtaja előtt ültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Dylan neve volt a kijelzőn. Pár másodpercig csak bámultam a nevét, majd könnyes szemmel kinyomtam a hívást. Utána még párszor hívott, de egyikre sem reagáltam. Egyszerűen nem volt kedvem az idióta magyarázkodását hallgatni. Imádom, de ez nem az a helyzet volt, amikor rendbe tudtam volna szedni a lelkivilágát.
Nem sokkal a műtét után végre aztán bemehettünk hozzá. Raven az ágyon aludt, az ágy mellett pedig egy orvos álldigált.
- Elmondaná végre, mi történt a húgommal? - rontott rá egyből Luke.
- Természetesen. Miss Hemmings agyrázkódást szenvedett, továbbá az oldalát össze kellett varnunk. Elég sok vért vesztett, ezért mondthatták maguknak a kollégák azt, hogy az életéért küzd.  De szerencsére ennyire nem volt rossz a helyzet, és sikerült stabilizálnunk az állapotát - vázolta fel. 
- Kinyírom Tiffanyt - dühöngött Calum. 
- Jövő Pénteken lesz a bál - néztem Lukera. - Tudod, milyen sokat jelent neki. Doktor úr, ugye eljöhet?
- Öt napot minimum bent kell még töltenie. Ha addigra jól érzi magát, természetesen elmehet, de nem sok esélyt látok rá. Az oldala nem a legszebb, az agyrázkódással pedig hányinger és szédülés jár,  nem hiszem, hogy egy bál jót tenne neki, de miután mi kiengedtük, a saját felelősségére csinál mindent - válaszolt az orvos, majd távozott a kórteremből. Leroskadtam a székbe és bágyadtan meredtem magam elé. Miért pont most? Egy ideig csak ültem ott, aztán felálltam.
- Lemegyek a büfébe.
- Megyek veled - pattant fel Luke is. Némán battyogtunk egymás mellett, aztán Luke hirtelen megtörte a csendet.
- Beleőrül, ha nem jöhet el a bálba.
- Ismered, még ha ellenne törve mindkét lába, akkor is eljönne -mondtam, mire elmosolyodott, majd hirtelen magához ölelt.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagy, hogy itt vagytok, és hogy szeretitek. Azt is köszönöm, hogy velem vagytok, és egyből jöttetek - suttogta, miközben szorosan ölelt.
- Ezen nincs mit köszönni, tök alap. Mindketten szeretünk téged is és Ravent is, szóval - mosolyodtam el, immár a szemébe nézve.
- Ugye tudod, hogy most bevallottad, hogy szeretsz? - vonta fel a szemöldökét.
- Ne élj vele vissza! - csaptam hasba nevetve.
- Úgy ismersz, mi? - nevetett ő is. Kicsit felszabadultabban kértem magunknak 2 kávét. Aztán éreztem, hogy a zsebemben megrezzen a telefonom. Kissé kelletlenül elővettem, és megnyitottam az üzenetet. 
Dylan❤: hOl vaGy??¿? minden OK? :(
Liane: ne most
Dylan❤: eltŰntél a buLIból, a teleFonODat se veSzed fEl... :(
Liane: miről beszélsz, te mentél haza
Dylan❤: felhívlak.