Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

2.9

#Liane szemszöge
- Bejössz? - kérdeztem Dylant, amikor megállt a házunk előtt.
- Baromi sok házim van - sóhajtott, majd mégis kikapcsolta az övét. - Ugye nem baj, ha itt írom meg őket? Mert ha zavar, akkor inkább hazamegyek, és ha végeztem, átjövök - hadarta zavartan.
- Dehogy baj - nevettem fel. Imádom a zavarodott Dylant. Ez volt az egyik ok, amiért beleszerettem.
Apu és Ann még nem voltak otthon, és úgy tudtam, Calum is éppen Hemmingséknél tölti az idejét, de tévedtem. Dylannel már az előszobában heves csókolózásba kezdtünk, és konkrétan úgy estünk be a házba.
- A szobáig legalább feljuthatnátok - hallottam meg aztán Calum dörmögős hangját. Ijedten váltunk szét. Calum éppen a hűtőben kutatott valami után.
- Te miért vagy ilyenkor itthon? -kérdeztem, megigazítva a csodálatos egyenruhámat.
- Na szép, az ember már itthon se lehet - röhögött fel gúnyosan.
- Nem, csak azt hittem, Hemmingséknél vagy. És mi a bajod? - sétáltam oda hozzá.
- Nem, Hemmings van nálam, csak történetesen nem a lány, hanem a fiú, ugyanis Ravennel kicseszettül összevesztünk, vagy mondhatnám azt is, hogy szingli vagyok - válaszolta mosolyogva, majd látszólag holt nyugodtan megbontotta a kezében tartott sört.
- Mi van? Mi történt? - kérdeztem ijedten. Az nem lehet, hogy Raven és Cal szétmentek. Lehetetlen.
- Áh, ugyan semmi, csak láttam kijönni a szertárból azzal a buzi focistával, öhm, mi a faszom a neve, Tony akárkivel, rákérdeztem, és azt mondta, nem szabhatok gátat az igényeinek - válaszolta, majd közelebb lépett és halkan folytatta. - Én meg vissza kérdeztem, hogy Luke és Will se szabhatott neki gátat, azért feküdt-e le Ashtonnal. - Uh, magaslabda, be kell vallani. Raven sosem szeretett a nemi életéről beszélni, így tulajdonképpen ezt még én sem tudtam vele azóta sem tisztázni, hiába vagyok a legjobb barátnője.
- És erre ő?
- Nem kötelező velem együtt lenni, ha nem bírod elviselni a dolgaimat - idézte vinnyogó hangon. - Aztán mondtam neki, hogy jó, akkor itt vessünk is neki véget. Azt mondta, oké, már úgyis akarta mondani, aztán ott hagyott.
- Mi a fasz... - néztem. Raven komolyan ennyire érzéketlen lett volna? Hiszen szereti Calumot, és Calum is őt. Az egész kapcsolatuk tökéletes volt. Mit művelt, te jó ég. Hogy lehet ezt egyáltalán megcsinálni valakivel? Nem is mertem elhinni. Raven nem ilyen, ez tuti valami félreértés.
Dylanhez fordultam, aki értetlenül állt mögöttem.
- Mit csinálsz, ha a legjobb barátnőd aki bátyáddal jár, megcsalja őt?
- Raven megcsalt? - kerekedett el Dylan szeme. Ez még neki is sok volt, pedig ő nem is ismeri se Calumot, se Ravent úgy igazán.
- Alig - nevetett fel Calum. Hangja csak úgy csengett a gúnytól, nekem pedig a szívem szakadt meg.
- Luke mit szólt hozzá?
- Szerinted miért nálam van, és nem otthon? - válaszolt kérdéssel. - De tök mindegy. Csak egy lány, nem igaz? Nem szeretem 10 éve, ugyan. Majd túl teszem magam rajta, katona dolog... Meg úgyis annyi luk van még a világon. Mindenesetre... - tartotta fel az ujját, miután keserves arccal elmondta, mennyire mindegy. - Ma egész nap fifázni fogok, aztán este elmegyünk bebaszni. Aztán lesz, ami lesz - kacsintott végül, majd ott hagyott bennünket és levágta magát szöszke haverja mellé. Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet.
- Menjünk inkább fel - mondtam Dylannek, majd elindultam a szobám felé, ő pedig jött utánam. Az íróasztalomhoz ült, és neki is állt a házinak, én viszont csak lehuppantam az ágyamra és hátamat a falnak döntöttem. Lehetséges, hogy engem jobban megrendített ez a szakítás, mint őket? Amúgy sem viseltem jól sohasem ezeket az elválás dolgokat, még ha nekem nem is volt sok közöm hozzájuk.
- Baba, minden oké? - ült mellém Dylan, majd magához húzott.
- Szakítottak. Fel tudod te ezt fogni? Raven és Calum, a világ legtökéletesebb párja... - motyogtam. Dylan egy puszit nyomott a fejemre. - 2 és fél hét, Dylan.
- Tudom.
- Nem tudom, hogy mi lesz velem nélküled - néztem mélyen a szemembe.
- Semmi, Liane, majd találsz egy fiút, aki sokkal jobb, mint én és szeretni fogjátok egymást és túllépsz rajtam.
- Nem akarok még tovább lépni rajtad - ráztam meg a fejemet. Dylan tétován kémlelte az arcomat, majd hirtelen lecsapott az ajkaimra. Mondanom sem kell, nem álltam neki ellen. Vadul visszacsókoltam, a következő pillanatban pedig megragadtam az inge sarkát és szinte úgy téptem le róla. Belemosolygott a csókba, majd ő is megszabadított engem a felsőmtől.