Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

21

Amikor reggel Ravennel az oldalamon beléptem a suliba, leesett az állam. Valaki (gondolom a bál bizottság) egy délután/éjszaka folyamán az egész folyosót kiderkorálta a bált reklámozó plakátokkal és dolgokkal. Mindenhol kisebb csoportosulások álldigáltak, és gondolom igencsak meg volt a téma. A lányok összesúgtak, ha elhaladt mellettük egy fiú. Hmmm. Szóval ez tényleg ilyen. Az összes lány a legjobbra pályázik. Pedig aztán nem hiába van mindig ott az a lelátó a bálteremben... Persze, én csak szólhatok. Egyelőre nekem sincsen partnerem. Tegnap pont elmeséltem Ann-nek és Calumnak, hogy mennyire, de mennyire szeretném, hogy Dylan elhívjon. És az se lenne rossz, ha nem egyszerűen hívna el, hanem valami különleges módon. Tudom, hogy képes lenne rá. 

#Dylan
Amikor kiléptem a teremből az első óra után, két erős kar megragadta az ingemet és a szemközti szekrénysornak nyomott.
- Tudod mi lesz jövő pénteken, Martin? - kérdezte a 'támadóm', vagyis Calum. Gondolhattam volna.
- Öhm... Nem is tudom. Fellépésetek? A szülinapod? Vagy öhm... A bál? Igen, bizonyára a bál lesz. Ezek itt igencsak arról árulkodnak - mutattam körbe a kidekorált folyosón.
- És kivel mész?
- Nem hiszem, hogy megyek, nem mekem való az... - motyogtam, mire Calum beleboxolt a szekrénybe. Megugrottam a hirtelen hang hatására.
- A lányok tegnap piszok drágán bevásároltak a bálra. Liane pedig rohadtul szeretné, hogy elvigyed.
- Tényleg? - kaptam fel a fejem.
- Tényleg. Úgyhogy kihozod magadból a legjobb formádat, és valami kibaszott különleges módon elhívod.
- Mi van? És mégis hogy csináljam? Nem tudom, észre vetted, de én se vagyok valami különleges... - kezdtem bele, de Calum közbevágott.
- Dylan. Én tudom, hogy rendes srác vagy, ezért engedem, hogy egyáltalán Liane közelében legyél. De szerintem megérdemli azt, hogy ne csak egy 'hello szia, egy bál?' szöveggel hívják el. Pláne, hogy tényleg nagyon szeretné, hogy elhívd. Szóval cselekedj, haver - veregetett végül hátba, majd ott hagyott. Meg illetődötten álltam a szekrénynél, a sokktól egyszerűen nem tudtam mit csinálni.
- Haver, jól vagy? - hallottam meg Will hangját. Szokás szerint csak vigyorgott. 
- Calum most közölte, hogy valami különleges módon kell elhívnom Liane-t. 
- Különleges? Hmm, nem tudom. Én Ravent tök simán elhívtam tegnap este - rántotta meg a vállát lazán. Összeráncoltam a szemöldökömet. 
- Este? 
- Igen - röhögte el magát. - Semmi gáz, Dylan, majd kitalálunk valamit, okés? - veregette meg a vállamat ő is, majd eltűnt. Csak meredtem utána, de egyszerűen tényleg eltűnt. Hát persze. A suli egyik legmenőbb haverja a legjobb barátom, a 'barátnőm' pedig a suli legjobb csaja. És még azon merek sírni, hogy unalmas az életem. Ezúttal saját magamat veregettem hátba. 
- Persze Dylan, megoldod. Mint mindent - sóhajtottam, majd elindultam, hogy megkeressem Lianet. 

#Liane
Mivel edzés előtt még volt egy kis időm, úgy gondoltam kiülök a suli udvarára az egyik padhoz, és mivel tök jó az idő, ott írom meg a leckét. Tudjátok, kellemest a hasznossal. Szóval éppen egy padhoz tartottam, amikor egy mosolygós, sötétebb bőrű srác leszólított. Életemben nem láttam még, de én is kedvesen visszamosolyogtam. 
- Liane, igaz? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam. 
- Igen, én viszont nem tudom, hogy te ki vagy, ne haragudj. Még nem igazán ismerek itt mindenkit.
- Hát persze, teljesen érthető. Chris vagyok - nyújtotta a kezét, és éppen nyújtottam volna a sajátomat, amikor valaki megragadta a vállamat és magához húzott. Az illatáról egyből felismertem. Luke. Édes istenem. Hát persze, hogy a leglehetetlenebb helyzetben bukkanik fel. 
- Na mi van Hemmings, rád nem érvényes a 'haver húgával nem kufircolunk'?
- Még egyszer hozzá ne merj szólni, mert én csinállak ki - üvöltött rá mérgesen Chris-re, majd rám nézett. -  Te pedig ne merj ilyen alakokkal szóba állni - mondta, majd elrángatott onnan. Chris gúnyos nevetést hallatott. Idegesen próbáltam kiszabadulni Luke szorításából, végül, nem látva más megoldást, hasba térdeletem, így elengedett. 
- Mi a franc, Luke? - kiabáltam rá hisztérikusan. Közben ő összegörnyedve szenvedett. - Ne mond meg nekem, mit csinálhatok és mit nem! Ha nem vetted észre, kibaszottul leszarlak, és neked is ezt kéne tenned. Hagyj már békén, basszus!
- Liane, ez a srác egy kibaszott drogdíler, de igazad van, az én kurva anyámat, hogy nem hagytam, hogy be adjon neked valamit... Mert nem az lenne az első... - válaszolta még mindig szenvedő arccal Leesett állal álltam vele szembe, és csak hatalmas kék szemeit fürkésztem. Aggodalmat láttam benne. 
- Nem szabadott volna hasba térdelnelek és leszidnalak. Köszönöm, hogy megmentettél - motyogtam végül lehajtott fejjel. Sosem voltak ilyen kirohanásaim, előbb mindig meghallgattam a másik szempontot is, de ez az idióta Hemmings ezt váltja ki belőlem. Végül is mindegy. Ő úgyis csak Calum haverja, semmi több. 
Inkább bementem az öltözőbe, és nekiálltam készülődni. Nem sokkal később megérkezett Liz is, aki újjongva mesélte, hogy Calum elhívta a bálba. A többi lány irigykedve figyelte. Hát, asszem' neki szereztem egy jó estét.
Az edzés szörnyen lassan telt, nem beszélve arról, hogy dupla olyan hosszú volt, ugyanis a holnapi a meccs miatt elmarad. Az utolsó hosszomat úsztam, és amikor végre elértem a medence szélét, és kidugtam a fejemet a vízből, majdnem elsírtam magam, olyan boldogság ért. A rajtkőnél Calum és Dylan állt, utóbbi kezében egy hatalmas táblával, amire a következő volt írva: "BÁL?". Rekordsebességgel másztam ki a medencéből, lerántottam magamról a szemüveget és a sapkát, majd nem törődve azzal, hogy csurom víz vagyok, Dylan nyakába ugrottam.
- Igen, igen, ezerszer is igen - súgtam a fülébe, majd kezem közé szorítottam arcát és megcsókoltam. A többiek körölöttünk ujjongtak és tapsoltak. Elmosolyodott. 
- Klór ízed van - mondta, mire elnevettem magam, és újra megcsókoltam. 
Különleges meghívást akartam? Megkaptam. Imádom Dylant.