Heartbreak girl [l.h.&d.o'b.]

2.2

Sőt, Cornelia befogadását meg is kellett pecsételnünk.
Ha szombaton nem mentünk bulizni, mindig egymásnál aludtunk. Persze nem minden. Külön a fiúk és külön a lányok. A helyszíneket váltogattuk, de természetesen úgy, hogy ne egyszerre kerüljön a sor a két Hemmingsre. Ilyenkor annyira el voltunk különülve, hogy még csak üzit sem írhattunk a másik különítménynek. Eléggé szoktuk élvezni ezeket a kis bulikat. És most, hogy Cornelia bekerült a társaságunkba, jobban nem is tudtuk volna beavatni, minthogy elhívjuk, történetesen hozzánk, mivel most rajtam volt a sor. Luke először kicsit félt az ötlettől, mondván, ismeri a húgát, és fél, hogy elcseszné neki, de végül sikerült meggyőznünk, és szerencsére Cornelia is hamar beleegyezett. Megállapodtunk, hogy a plázában fogunk találkozni a palacsintázónál, onnan pedig közösen megyünk hozzánk.
- Szép kis szoba, bejön a színe - jegyezte meg Cornelia, mikor belépett a padlizsán színű szobámba. Raven és Vic otthon érezve magukat bevetették magukat az ágyamba, Hayley pedig a fotelembe huppant le.
- Köszike - mosolyogtam rá, majd elővettem a hátam mögül a piásüveget.
- Mid van? - kezdte el húzogatni perverz módon a szemöldökét Raven, Vic pedig magasba nyújtott kezével tapsolni és sikítozni kezdett.
- Alapozásnak hoztam a kedvenc likőrünkből, majd aztán jöhet a te táskád tartalma - mondtam, majd gyorsan leszaladtam még poharakért.
- Nocsak, nocsak, már megint isztok? - kérdezte apu, aki egy laptoppal az ölében ült a nappaliban.
- Nagyok vagyunk már, nyugi - válaszoltam kuncogva.
- Tudod, kicsim, hogy megengedem, de azért okosan, oké? - mosolyodott el. - Na menj csak, élvezzétek a bulit. Ann hazaér és úgyis elviszem valahova vacsizni - vázolta fel, ezúttal én bólintottam, majd már mentem is vissza. Közben Raven már beüzemelte a gépemet, így mind azelőtt gubbasztottak. Raven egy videót mutatott Cornelianak a fiúkról.
- Baromi jók - mondta végül társaságunk újdonsült tagja, majd felém fordult. - Na mi lesz, öntesz még ma? - Összenéztünk a lányokkal, majd elnevettem magam és örömmel öntöttem a poharába.
- Na és most mesélj magadról! - parancsolt rá Vic.
- Fhu, mit meséljek? - nevetett fel Cornelia. - Cornelia Higgins vagyok és utálom ha becéznek. 18 leszek, az Avon High Schoolba járok, vagyis vérbeli sas vagyok, tudjátok - nevetett. Igen, ezáltal a kabalára akart célozni. - Sokáig voltam pompom lány, de aztán rá jöttem ki is vagyok valójában. Régen teljesen más ember voltam, egy igazi kis picsa, de szerencsére sikerült kikászálódnom belőle. Amióta pedig találkoztam Luke-kal, minden sokkal jobb, szörnyen édes srác. Öhm, mit is mondhatnék... Szerelem gyerek vagyok, vagyis abszolút nem voltam betervezve, a fiatalabbik nővérem 10 évvel idősebb nálam, a másik pedig 15-tel. Van egy kutyusunk, Bruno, aki az én mindenem. Nem szeretem a gyerekeket. Suli után egy évet kihagyok, aztán megyek csak egyetemre.
- Milyen szak? - kérdezte érdeklődve Hayley.
- Belsőépítész - mosolygott Cornelia.
- Wow - mosolyogtam rá vissza.
- És amúgy így mit szeretsz Luke-ban? - kérdezte Vic aztán. - Mert amúgy velünk elég segg szokott lenni. Liane tudna mesélni.
- Nem tudom, Luke velem baromi aranyos. Nem az a túl romantikus, vagy nyálas a kapcsolatunk, meg nem is fojtogató, hanem tök normális. Mondjuk néha elég kemény bulikba szoktunk benni, de az belefér. - Hmm, jó tudni, hogy Lukenak vagy egy ennyire normális oldala is.
Miután mi is mondtunk pár szót magunkról, Raven és Vic is elővették a táskáikból a piákat, és én is kiszedtem a szekrényemből a mútkori buli maradékát. Cornelia felajánlotta, hogy majd szolgáltat zenéket, merthogy nagyon jó számokat tud iváshoz. És valóban. Úgy váltogatta a számokat, ahogy egyre jobban becsíptünk. Apuék már el is mentek otthonról, így nyugodtan üvöltetthettünk egy elég jó, ivászathoz illő számot (Squats and shots), aminek mondanom sem kell, volt egy hangulata. Vic egy darabig posztolta Snapchatre a dolgokat, ahogy iszunk, vagy ahogy táncolunk, de végül ő is inkább beállt hozzánk, így már öten táncoltunk összedörgölőzve. Egy jó darabig el voltunk így, aztán Hayley elfutott a mosdóba, hogy hányhasson. Én természetesen utána mentem, hogy legalább a haját foghassam. Szegény lány előttünk nem is ivott még, és még igencsak edződnie kell a dologhoz. A lányok is megjelentek pár perc múlva. Miután Hayley végzett, mindketten háttal a csempének támaszkodtunk. De koreai barátnőnk nem bírta sokáig, mellkasomra dőlt, erre én elkezdtem simogatni. Raven a kádszélére csücsült le, Vic csak szimplán a padlóra, Cornelia pedig az ajtófélfának támaszkodott. Közben a háttérben, vagyis a szobámba megszólalt a Stay high című szám, ami nem éppen egy vidám dal, és mégis, valamiért baromira illett a helyzethez.
- Ne haragudjatok, hogy elrontottam az estéteket - motyogta síri hangon Hayley.
- Ugyan már, nem rontottál el semmit - simítottam végig a hátán.
- De igen, szánalmas vagyok.
- Akkor mind azok vagyunk... - vágott közbe Raven.
- Nem, tudjátok mik vagyunk? - szólalt fel Cornelia. - A környék legbelevalóbb csajai. Buliztunk úgy, hogy bebizonyítottuk, igenis van Girl Power, pedig majdnem mindannyiunknak van palija, és részegek vagyunk, igen, de senki nem csalt meg senkit senkivel. Kurva jó fej csajok vagytok, és baromira örülök, hogy befogadtatok. Rég éreztem magam ilyen jól. És igaz, hogy hánytál, Hayley, de kivel nem fordult még elő? Semmi szégyelnivaló nincs ebben. Buslakodni meg nem éri meg, itt vagyunk mi neked - mosolygott biztatóan ránk.
- Ilyen szépet már rég mondtak nekem - borult a nyakába Vic, habár nem is egészen neki szólt eme hegyibeszéd. Pár percet még ott töltöttünk a fürdőbe, majd inkább visszamentünk a szobámba, és inkább lefeküdtünk aludni. Az ágyamban én és Cornelia, a földön Vic és Raven, a fotelben pedig Hayley aludt. Utóbbi 3 hamar mély álomba szenderült, és azt hittem, a maradék egy is, de én az istenért nem tudtam elaludni valamiért.
- Lianw, alszol? - bökött meg Cornelia.
- Nem igazán - válaszoltam.
- Nem akarunk sétálni egyet? Kéne egy kis friss levegő, plusz amúgy is fiatal még az este.
- Miattam aztán mehetünk - susogtam vissza, majd követtem a lány példáját, és én is kikeltem az ágyból. Magunkra húztuk a gatyáinkat, kabátba bújtunk és már le is mentünk.
Nem tudom, merre jártunk, vagy higy mennyi ideig lehettünk kint. Elkezdtünk beszélgetni, és csak mentünk, természetesen csak a környéken. Pár helyen kifeküdtünk csillagokat nézni, közben sztorizgattunk, nevetgéltünk, lelkiztünk. A Nap pedig már kezdett feljönni, amikor a házunk előtti gyepen fetrengtünk. Úgyhogy akkor mentünk csak haza, és feküdtünk le aludni.
Alapjáraton egy tök jó éjjelt tudhatunk magunk mögött. Jó kis buli a lányokkal, majd egy hatalmas séta Luke barátnőjével. A séta alkalmával elég jól megnyíltunk, és ünnepélyesen kijelenthetem, hogy világi jó cimborák lettünk. Természetesen meg is örökítettük, úgyhogy most meg is mutatom a Corneliaval készült közös képeimet.

Hát igen, azért ezek magukért beszélnek. Egyiken sem áll jól meg a szemünk se.
Mindegyis.
Azt hiszem ez egy elég fasza barátság kezdete.