Egy hatalmas tisztáson álltam. Köd volt, és hideg, így nem láttam semmit. Az egyetlen fényforrás a hold volt, amely szüntelenül ragyogott, mégis teljes sötétség volt ezen a helyen. Sikolyok sorozata ütötte meg a fülem, én pedig ösztönösen futni kezdtem. Tudtam, hogy ezek csak Ők lehetnek, és egyetlen céljuk hogy megöljenek engem. Botladozva futottam át a földből kitüremkedő köveken, és gallyakon. A pánik átvette az uralmat felettem, és fogalmam sem volt mihez kezdhetnék. Hideg, fekete nyúlványok ragadták meg a bokámat, és az utolsó pillanatban kegyetlenül földre rántottak. Sajgott mindenem, de a feketeség eltűnt, vele együtt a démonok is. A hang abbamaradt, utána pedig nem hallottam több sikítást.
*
*
*
Ziláltan, arcomba tapadt hajammal keltem ki az ágyból. Szívem még mindig úgy kalapált, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Még mindig, ugyanúgy minden este velük álmodok. Mindegy, hogy az ember hányszor él át egy ilyet, sosem felejti el, és legfőképpen sosem szokja meg. Kimentem a konyhába, és töltöttem egy kávét. Úgy döntöttem nem fekszem vissza, megvárom míg Skyler felébred. Még ez is jobb elfoglaltság, mint újra visszacsöppenni, ebbe az élő rémálomba.
*
*
*
Délben Sky álmosan támolygott ki a nappaliba. Megmosolyogtam, mert láttam aurájában kivirulni a boldogság nap sárga színét,ahogy ébredezett a kanapén fetrengve. Skyler volt az egyetlen, aki mindig normálisnak látott engem. Nem tudott a képességeimről, a látomásaimról, és arról sem, hogy bárkiről le tudom olvasni az érzelmeit pillanatok töredéke alatt. Biztos vagyok benne, hogy nem ijedne meg tőlem, és nem is tartana furcsa csodabogárnak, de szerettem volna, ha ő olyannak lát engem, mint amilyen mindig is szerettem volna lenni. Időközben Sky felkelt a kanapéról, és macis mamuszában, valamint macifüles köntösében a szekrény elé támolygott, hogy csináljon magának is egy kávét.
-Rosszat álmodtál? - Nézett rám nagy zöld szemeivel, miközben várta hogy a gép felforralja a vizet.
-Aha, olyasmi.-Válaszoltam kurtán, kikerülve a kérdést. Sky megint furcsán nézett rám, nem értette miért nem szeretek erről beszélgetni. Már elterveztem sokszor, hogy ahogyan azt már kellett volna, elmesélek neki mindent. De nem tehetem. Nem lenne tisztességes vele szemben. Attól hogy az én életem más tempóban fut, mint a normális embereké, nem kell hogy Sky is átélje ezt. Márpedig azért, mert aki tud róluk, az veszélyben van. Soha nem tenném ki ilyennek őt, aki az egyetlen és legfontosabb számomra.
-De azért jól vagy? Fáradtnak tűnsz. Na jó, igazából úgy nézel ki, mint a mosott szar.-Tette hozzá gyorsan, és komoly arcot vágott hozzá, hogy jelezze tényleg így is van.
-Aha, hát, az is vagyok. De majd jól leszek. - Nevettem fel erőtlenül. Tudtam hogy nem így lesz, de ha előre láttam volna hogy számomra mit tartogat még a jövő, lehet hogy azonnal fel is adtam volna.
