Percek, órák, napok teltek el azóta. Úgy gondoltam majd kemény gyakorlásba fektetem drága időmet, de Jace is egyetértett azzal, hogy egyidejűleg jobb lenne pihenni hagyni a dolgokat. Második napja járta már, hogy csak henyéltünk, és nem csináltunk semmit. Édes semmittevés! Kár, hogy ez sem tarthat örökké, egyszer majd talpra kell állnom. Egyenlőre beértem azzal ami most van, a jövő meg majd hozza magával a jót is, rosszat is.
* * *
- Csináljak popcornt? - ordítottam a nappaliba a konyhából.
- Légyszi! - hallottam a választ, mire a szekrényben kezdtem el kutakodni. Előhalásztam két nagy tányért, és csináltam sósat, meg karamellásat is. Percekkel később mindkét kezemben egy-egy kukorica heggyel tértem vissza a kanapén henyélő Jacehez.
- Mit nézünk? - kérdeztem teli szájjal. Gusztusos.
- Horror? - villantott rám egy farkasos mosolyt.
- Jóóó! - lelkendeztem. Imádtam a horror filmeket. Vicces, a való életben már kevésbé, de imádtam ezektől félni. Logikátlan dolgok, de már megszokássá váltak.
- Válassz. - tolta elém a gépet, mire én kutakodni kezdtem a legjobb értékelést kapottak között. Míg én keresgéltem, Jace már szinte fel is falta a popcornt, mire én nevetve vettem el tőle a tálat.
- Na! - nyúlt utána mint egy kisgyerek.
- Nem! A filmig nem kapod meg, mert megeszed. - kacagtam. Bosszús képet vágott, mire nekem majd kiesett kezemből a laptop a kegyetlen röhögéstől. Odahajoltam hozzá, majd nyomtam szájára egy csókot.
- Ez gyenge volt. - mondta komoly arccal, majd odahajolt, és sokkal rámenősebben nekem esett. - Így kell ezt csinálni. - hajolt el, én pedig kipirultam simítottam hátra a hajamat. Egymásra nézve mosolyodtunk el, és szinte egy pillantásból megállapodtunk, hogy leállunk egy kicsit, mert így nem filmezés lesz belőle. Percekkel később izgatottan böktem rá egy szimpatikus filmcímre, ami már magában rohadt ijesztő volt.
- Biztos? - nézett rám szemöldökét felemelve a kaszabolós film bemutatója láttán.
- Aha. - mondtam kurtán. Biccentett egyet beleegyezően, már hozzászokott furcsa választásaimhoz. Ezért van az, hogy legtöbbször ő választ filmet, leginkább olyanokat ami után majd merek aludni anélkül, hogy görcsösen szorongatnám őt mint egy plüssmacit.
Nem sokkal később sikeresen beüzemeltem a filmet, az előző kis fogadalom megszakítása után, ugyanis Jace megint rám mászott. Nem mondom, hogy nem volt jó, kicsit sem mondom. Nyakam harapdálásának végeztével nevetve húzódtam el, majd végre valahára elindítottam a filmet. A szöszi legnagyobb örömére kezébe nyomtam az egyik popcornos tálat, mire azonnal neki esett. Mellkasára dőlve feküdtem, ő pedig karomat átkarolva húzott magához, ilyen pozícióban tömtük két marokkal a kaját magunkba. Igazi romantika!
Éppen az egyik nagyon sejtelmes, és csöndes jelenetnél jártunk, aminél csak várni kell, hogy mikor sikít, ugrik, vagy hal meg valaki vagy valami. Szájtátva bambultam a képernyőt, majd a feszült csöndet a csengő törte meg.
- Baszd meg! - ugrottam meg rendesen, mire a kukorica kirepült az ölemből. Jace nagyokat kacagva állt fel, majd a tálat felvéve a földről indult meg az ajtó felé. Szívem még mindig úgy dübörgött, persze, külső szemlélőként simán kiröhögtem volna magamat. Gyorsan felszedegettem a földről az utolsó szemeket is, majd bólintottam egyet, jelezve hogy már itt sem vagyok. Bárki is állt az ajtó előtt, nem hittem volna hogy szívesen látta volna a szárnyaimat. Csöndben a konyhapulthoz telepedtem, ami közvetlen az ajtó mögött volt, így elég esélytelen volt hogy meglássanak. Jace kihúzta a láncot, majd fordított egyet az ajtózáron, és kinyitotta azt. Akárki állt ott, a szöszi olyan hirtelen esett neki, hogy pislogni sem volt időm.
