Már nem a fiú karjai közt voltam, hanem a padlón ücsörögtem, és kezemben a szárnyas medált szorongattam, amelyet azóta sem vettem le magamról mióta megkaptam Jacetől. Egy ideig még gondolkodtam a történteken, hiszen alig telt bele fél órába, és immár hivatalosan is angyal vagyok. Szárnyaim hátamat betakarva nyugszanak, és egész jól kezdem megszokni a folyamatos súlyt ami hátra húz. Felnyújtottam a kezemet a fiúnak, aki azonnal elfogadta, felsegítve ezzel engem, egyedül még biztosan nem álltam volna meg a lábamon. Tipegve-topogva járkáltam apró lépésekkel, néha kicsit előre dőltem, néha meg hátra, muszáj volt megszoknom új testrészeimet. Mikor már kellőképpen egyensúlyba jöttem, úgy döntöttem ideje megcsodálnom őket a saját szememmel is. A kis asztalka körül szlalomozva, kerültem ki a székéket, hogy találjak egy helyet ahol nem verhetek le semmit. Egy kicsit gondolkoznom kellett, hogy hogyan fogjak neki, de meglepően hamar rájöttem. Szárnyaimat olyan könnyű volt irányítani, mintha csak a kezemet mozgatnám, ellenben fájdalmas is volt egy kicsit. Mikor már teljes három méteres szárnyfesztávolságukban pompáztak hátam mögött, rájöttem hogy nem is kell ide tükör, sem semmi egyéb. Fejemet oldalra fordítottam, és könnyedén megláthattam teljes testközelségből. Hófehérek voltak, nagy, hosszú tollai olyanok voltak akárcsak a legfinomabb gyapjú, talán még puhábbak mint Jace éjfekete szárnyai. Kezemmel ide oda túrtam bele, mígnem hangosan felkacagtam, és imádtam ezt az érzést. Meseszépen néztek ki, akárcsak mintha egy tündérmeséből léptem volna ki, gyönyörűnek éreztem magamat. A magam módján az is voltam, csak kicsit másképpen, mint a többiek. Jace jó előre figyelmeztetett, hogy még ő sem láthatja előre milyen képességeim fognak kifejlődni, ezért hosszú út áll majd előttünk. Mivel még ő sem tudhat mindent, lehet hogy számára is meglepetésként fog hatni ami velem fog történni,úgy hogy fel kell készülnünk mindenre. Magamat ismervén pedig legelőször is a legrosszabbra kell készülnünk.
- Tudtam, hogy neked is tetszeni fog ez az érzés. - mosolygott édesen. Igazán örült az örömömnek, efelől nem volt kétségem sem.
- Imádom. - feleltem áhítattal, és hogy prezentáljam bolondos mosollyal újra és újra belefúrtam ujjaimat a vastag, ékes tollakba, mire gyengéden felnevetett. Ez volt az a nevetés, amiért ölni tudnék, hogy újra és újra hallhassam.
- Csodálatos vagy. - nézett rám komolyan, mire elkaptam a tekintetemet. Elpirultam magától a ténytől, hogy ő mindig is így látott engem, még akkor is mikor még nem is tudtam róla. Válaszul csak elővigyázatosan közelebb mentem hozzá, és nyomtam egy puszit az arcára, de neki ez nem volt elég, így az egész egy hosszú csókban végződött. Zihálva váltunk szét, pirultan meredtünk egymásra, én pedig megkérdeztem tőle az első dolgot, ami eszembe jutott mióta újra logikusan tudok gondolkodni.
- Hé... - toltam el magamtól. - Így hogy megyek vissza a lakásomhoz? - néztem rá meglepetten, ezek a kis problémák csak most kezdtek ellepni engem, ahogyan egyre jobban szivárog ki belőlem az adrenalin.
- Sehogy. - ült ki farkasvigyor arcára, én meg már előre a legrosszabbat sejtettem. - Itt fogsz aludni. - mutatott jobb irányba, gondolom én a hálószobája felé. Gonoszan felnevetett, látva arckifejezésem, én pedig csak tovább vágtam neki a pofákat, míg majdnem megfullasztottam.
- Te is tudod jól, hogy abból nem alvás lesz. - ráztam meg a fejemet, majd egy "mégis mit hittél" fejjel néztem rá, mire ő csak legyintett egyet.
- Örülök, hogy erre te is rájöttél, legalább nem ér majd meglepetésként. - magyarázta komolyan, én pedig egy hangos nevetéssel elindultam vélhetően a fürdőszoba felé. Álmodj róla, Jace. Szerencsére azonnal megtaláltam a helységet, máskülönben égő lett volna mindenhova sorba benyitogatni. Már jó előbb leeresztettem szárnyaimat, amik most hátamat cirógatták kellemesen ismét, így oldalazva beslisszoltam a helységbe. Mielőtt a nagy faltól falig érő tükör elé állhattam volna, gyorsan lemostam a lefolyt szemfestéket a fejemről, nem akartam újra sírva fakadni magamat látva. Egy kis törölközővel szárazra töröltem arcomat, majd alaposabban is szemügyre vettem magamat.
