- Még mindig nem értem. - ziháltam, miután ajkaink szétváltak egymástól. Már csaknem hogy rögtön hiányoltam a fiú meleg, és puha érintését.
Jace a megszokottnál is jobban kapkodta a levegőt, szemében pedig a régóta kivárt vágyakozás csillant. Mielőtt újra megszólalhattam volna, ismét nekem eset. Ajka ismét ráerősen tapadt enyémnek, mire finoman szájába haraptam. Halk nyögéssel jelezte ki tetszését, de mielőtt bármit csinálhattam volna, lassan eltolt magától. Aprót bólintva jeleztem, hogy tényleg ideje volt leállni, mielőtt elfajulnak a dolgok.
- Mit... mit nem értesz? - túrt sóhajtva hajába, majd ledobta magát az ágyamra.
Könyökét térdére tette, majd fejét megtámasztva nézett fel rám. Tekintete boldogságtól ragyogott, ami minden pénzt megért számomra.
- Ha én angyal vagyok, akkor a Vezérség miért sózott a fejemre egy ilyet? - mutattam az éjjeli szekrényem felé, ahová az imént dobtam le a kis könyvet.
- Nem avattak bele a komoly részletekbe. Annyit tudok csupán, - mondta, majd tartott egy rövidebb szünetet. - hogy valamit látnak benned. Valami sokkal komolyabbat. - mondta kifejezéstelen arccal.
Amint Jace kimondta a komolyabb szót, levert a hideg víz. Egészen eddig úgy voltam vele, hogy felesleges aggódnom a Hármak Tanácsa miatt. Most már egyre inkább utat adok annak a hülye kis gondolatnak a fejemben, ami azt mondja vigyázzak. Ha tényleg ők a legfőbb társaság, akkor már tudniuk kell a sérülésemről. Csupán eddig úgy tartottam, hogy biztosan nem érdekli őket. Viszont most... most már biztos lehetek benne, hogy valamivel fel akarják hívni a figyelmemet. Még mindig hálát adtam nekik, amiért nem kötötték Jace orrára azt, hogy a barátnője illegálisnak számít az angyal világban, mert megharapta egy démon. De ettől még mindig teljesen független volt az irántuk érzett félelmem.
- Aha... - bólintottam aprót, majd megpróbáltam megemészteni a hallottakat. - És ebben varázslatok vannak, vagy...
- A legdurvább idézések is benne vannak, amelyeket eddig írásba adtak. De azokhoz nem nyúlhatunk.
- Tényleg nem értem. Ha ekkora hatalom van benne, akkor miért adták oda?
- Így akarnak kijátszani. Valamit szeretnének tőled, de pontosan ők sem tudják mi az. Nem olyan okosak, mint hinnéd, Holly. Amíg rá nem jönnek, hogy mi az ami kell nekik, szemmel akarnak tartani. A megfelelő módja a megfigyelésnek az, ha rád bíznak valamit, ami egykor az ő tulajdonukat képezte.
- És ezt miért nem közölted előbb? Mondjuk mielőtt összefogdostam? - néztem vissza a barna szempárra leesett állal.
- Mással voltam elfoglalva. - húzódott kacér mosolyra Jace szája, utalva az előző csókcsatára.
- Jó, vágom. - forgattam meg a szememet. - Nem hiszem el, hogy ezzel akarják kiszúrni a szememet. Ha vannak alfák rajtam kívül is, miért nem őket cseszegetik, vagy hasonló...? - fakadtam ki, bár én is tudtam, hogy teljességgel butaság volt feltenni a költői kérdést.
Amíg tisztában voltam vele, hogy mim van, ami a tanácsnak kellhet, addig felesleges volt bármilyen vitába szállni. Jace úgysem tudna semmi olyat mondani, ami logikus következtetést vonna le maga után, így hát nálam van a staféta.
- Éreznek rajtad valami mást. De tényleg ne aggódj. Biztosíthatlak, hogy semmi olyat nem rejtegetünk, ami miatt érdemes lenne az idejüket pocsékolni. - húzott magához gyengéden.
Kicsit makacskodva, aztán pedig engedve a kérésnek húzódtam ölébe. Szorosan átölelte derekamat, másik kezével pedig hátrasimította nagy, hosszú loboncomat. Amint körbejárt meleg, és féltő érintése, úgy éreztem ezt sosem fogom megunni.
