Rámeredtem a mély, sötétzöld szempárra. Szóra nyitottam a számat, de azonnal meggondoltam magamat, ráadásul Jace is megelőzött.
- Már mondtam baszd meg! Értsd már meg, hogy őt nem fogod belekeverni, nem érdekelnek az állításaid! - csapott ököllel az asztalra.
- Számít ez még? - ráncolta a szemöldökét Ethan.
- Igen, képzeld! - folytatták a marakodást, én pedig úgy ültem ott mögöttük mint egy rakás. Meg akartam szólalni, érvelni akartam, és kérdezni, de ez nem volt ilyen egyszerű. Annyira belemerültek egymás oltogatásába, hogy már azt hittem el is felejtették hogy itt ülök. És hogy egyáltalán rólam van szó.
- Jó, akkor áruld el, mit akarsz csinálni? Annyiban hagyod? Ez a brilliáns terved, Jonathan? Gratulálok. - gúnyolódott. Ismét viszketett a tenyerem, még mindig nem voltam képes elhinni, hogy ennyi baj közepette is a veszekedés a legfontosabb.
- Attól mert te tovább bírtad fent, az nem azt jelenti, hogy hirtelen mindent tudsz, seggarc! - kontrázott rá Jace.
- Talán féltékeny vagy, öcsi?
- Rátérhetnénk már a tárgyra esetleg? - forgattam szemeimet, ők pedig idekapták tekintetüket.
- Szóval azt mondod maradhat? - kerekedtek ki Jace szemei. - Te képes lennél megbízni benne, csak úgy?
- Igen azt. De csak amíg meg nem magyarázza. És ez semmi esetre sem a bizalmamat jelenti. - emeltem fel mutatóujjamat. - Kapsz öt percet. - intettem Ethannek.
- A csajod idegesítőbb mint te... - morgott. - Egyébként sem tudom mit kell ezen magyarázni. Már elmondtam mindent.
- Akkor pontosíts. Például örülnék ha elmagyaráznád az állítólagos halálom. Mint látszik semmi bajom. - persze, a sebemen kívül. Hülye lettem volna bevallani, és biztos voltam abban is, hogy nem tudhatja.
- Megpróbálom. Leegyszerűsítve: túl nagyok az energiáid. Stimmel? - bólintottam egyet, mivel ez olyan tény volt amit már eddig is tökéletesen tudtam. - Helyes. Tudod kontrollálni? - fejemmel nemet intettem, mire nyelvével csettintett egyet. - Na ez az.
- Lehet, hogy én vagyok a szőke, de még mindig nem értem. - szólalt meg némileg higgadtabban Jace.
- Igen, az biztos. A lényege az, - kezdett el gesztikulálni Ethan. - hogy ez természetellenes.
- De hát már maguk az angyalok is azok, nem? - akadtam ki.
- Nem. Ők a természet egyensúlyában játszanak szerepet, de te... ezt szétcseszted teljesen.
- Mi? Én? - vágtam értetlen fejet.
- Pontosan. Már önmagadban teljesen összezavarsz minket, gondol bele mi volt napokkal ezelőtt, amikor...
- ...amikor kiengedtem az erőmet. - néztem fel rá a megvilágosodás közepette. Belegyezően bólintottak mindketten, jelezve hogy már stimmel. - De Jace miért nem érezte?
- Éreztem, hiszen megfogtál. Kapcsolat nélkül nem voltam rá képes. - mondta a szöszi szomorú arccal.
- Nem kellett volna megkérdeznem. - ráztam a fejemet, mire csak biccentett egyet. Gyorsan visszatereltem gondolataimat az igazán fontos kérdéseim felé, majd torkomat köszörülve indultam neki a kényes témának. - Na mindegy, szóval... addig értem, hogy szar volt nektek. De mi volt utána?
- Itt kanyarodunk vissza a feladatomhoz, muci. - magyarázta, én pedig most az egyszer figyelmen kívül hagytam a becenevet. - Az arkangyal kiosztottam szerint meg kell tanulnod kontrollálni, vagy a benned lévő alfa meg fog ölni. Ugye, hogy sok volt ez így egyszerre? Poén lelőve, ba dum tss. - utánozta a dob hangját, mire komor tekinteteket kapott válaszul.
- Alfa?! - ordítottunk fel egyszerre Jaccel. Én azért, mert fogalmam sem volt a jelentéséről, rajta viszont pontosan látszott az ellenkezője.
- Most, azonnal menj arrébb pár métert, vagy esküszöm nem éred meg a következő öt percet sem! Mi a faszért nem ezzel kezdted? Normális vagy Ethan?!
- Legalább most már elhiszed, pöcsfej! - ordítoztak egymás képébe.
- Nem, nagyon tévedsz! Még mindig csak remélni tudom, hogy ez az egész egy poén az idióta bátyám fejéből!
- Méltóztatna végre elmagyarázni valaki, hogy mi a fasz van? - szálltam be én is a visítozásba. Úgy tűnt a normális hangerő itt már nem válik be. Fejem már egyébként is zsongott, a karom pedig szüntelenül fájlaltam, így már nem volt vesztenivaló.
- Na gyerünk, öcsi, most már rajtad van a sor, ha ekkora a szád. - intett Ethan a szöszire, mire annak ökölbe szorult a keze.
- Az alfa... - ízlelgette a szót, mintha nem tudta volna velem egy mondatban párosítani. - ... fél vérig nemesi, fél vérig pedig normális angyal. Ez lehet, hogy több-kevesebb arányban oszlik el, de... nem hinném hogy ez lenne a helyzet. Fogalmam sincs honnan szedted ezt a hülyeséget. - tárta szét karjait.
- Az arkangyalok előtt nincs titok, öcsi. Pontosan ez az oka, amiért engem küldtek a piszkos melóra. Szívatás felsőfokon.
- Ha ezt tudtam volna... - kezdte Jace előző mondatát meghazudtolva, majd nekidőlt a pultnak.
- De nem tudtad! Ahogyan én sem, amíg a köcsög bátyád ide nem tolta a képét!
- Most én lennék a rossz fiú? Ha én nem szóltam volna, akkor mégis ki? - hitetlenkedett.
- Igen, te! Ha ezzel kezded akkor talán kevésbé lett volna ilyen meglepő, tudod?!
- De nem hitted volna el! Én aztán magasról leszarom mi lesz veled, de ha a többiek megtudják hogy hagytam meghalni egy félvért, akkor szerinted mit csinálnának? Mert szerintem lenne egy két ötletük.
- Nem azt mondtam, hogy hagynod kellett volna, csak mondjuk szólhattál volna diszkrétebben, kevésbé faszkalap módon Ethan! Hagyjuk is, jó? Nekem erre abszolút nincs szükségem. Inkább azt kezdd el találgatni hogy most mi legyen, de nagyon gyorsan. Ha már közölted velem a szart, közöld a megoldást is!
- Azért vagyok itt, vagy tévednék? Jézusom Jace, ez a csaj olyan idegesítő! - nyafogott, mire megforgattam a szememet. - Talán tudok segíteni, legalább is muszáj vagyok megpróbálni, mint mondtam. - vette hisztisre a hangsúlyt.
- TALÁN? - kérdeztük szinte egyszerre Jaccel. Jó volt tudni, hogy ugyanazok a dolgok ragadják meg a figyelmünket egy-egy hosszabb mondatból.
- Igen, talán. Én sem vagyok túlképzett, de azért ne becsüljetek le. Főleg te ne, öcsi, hiszen te már tudhatnád. - vigyorodott el, mire Jace felakasztotta a szemét.
- És mit akarsz tenni, nagyokos?
- Segítek kikényszeríteni belőled a kontrollt, muci. - vigyorodott el. A káosz felvonás második része kezdetét vette ezzel az egy mondattal.
Na srácok, az van, hogy elértük az 1K megtekintést! Hááát, nem kicsit ért hirtelen a felismerés, hogy már ennyien meglestétek kis firkálmányaimat, úgyhogy most egyre lelkesebb lettem a történetek kapcsán. Próbálok minél gyakrabban hozni részt, és több ihletet magamba szívni. :D
Remélem ez a rész is tetszett, ha szeretnétek még ilyen "több párbeszéd kontra cselekvés" részeket, akkor szavazzatok, és kommenteljetek! :)
#Iloveyouguys♥ #bye♥
