- Édesen alszol. - keltett fel az igazak álmából egy ismerősnek tűnő hang. Válaszul csak morogtam egyet, mire az illető felnevetett. Lassan hátrafordultam, majd kinyitottam a szememet, és a fél meztelen Jacet pillantottam meg. Első gondolatom az volt, hogy mégis mi a fenét csináltam én előző este. A takaró alá néztem, és csak egy melltartó meg egy bugyi volt rajtam, mire kétségbeesetten kutattam emlékeim közt, hogy hogyan került a pólóm és a gatyám az ágy szélére dobva.
- Mit... Mit csináltunk az este? - kérdeztem két sóhajtás között, majd hajamba túrva felültem az ágyon.
- Semmit. Még. - vigyorgott pofátlanul, mire karjába bokszoltam. Próbáltam visszaemlékezni, de nem igazán ugrott be semmi. Komótosan felálltam, és a szekrényemhez menve kutakodni kezdtem az aznapi ruhámért. Jace tekintetét éreztem magamon egész végig, és lehet hogy volt rajtam fehérnemű, de csupasznak éreztem magamat. Sietősen kirángattam egy fekete haspólót, meg egy szaggatott farmert, majd a fürdő felé vettem az irányt. Becsaptam magam mögött az ajtót, és felkapkodtam magamra az említett darabokat. Fogat mostam, majd megfésülködtem, legvégén pedig beálltam a tükör elé, hogy feltegyek egy kis szempillaspirált. Nagyokat pislogva néztem le a nyakamra, amit több egymást követő pirosas lilás folt díszített. A faszom! Hangosan trappolva mentem ki a fürdőből, és az ágyban fekvő Jacere meredtem.
- Ez hogy történt? - kérdeztem tőle bőrömet tapogatva idegbajos arckifejezéssel. Nem mintha nem tetszett volna amúgy, de ezt nem szívesen adtam tudtára. Válaszképpen csak kitakarózott, és oldalra döntötte fejét. Neki legalább kétszer több lila foltocska díszlett bőrén, mire szemem elkerekedett.
- Te kezdeményeztél. - nevetett fel, mire én megforgattam a szememet. A legrosszabb az egészben, hogy én tényleg abszolút nem emlékszem ilyesmire, de a bizonyíték ott virít mindkettőnkön. A gondolatba kicsit belepirultam, majd számat harapdálva elindultam a konyhába. Töltöttem magamnak egy kávét, majd szórakozottan figyeltem ahogyan Jace kitámolyog utánam, majd még mindig alsógatyában kisfiús vigyorral néz rám. Nem mertem sokáig nézni őt, bár igaz hogy már hozzászokhattam volna, biztos vagyok benne hogy még vörösebb lettem volna mint most egyébként. Reakciómat látva közelebb jött hozzám, majd megölelt. Lábujjhegyre álltam, majd államat megtámasztottam a vállán. Pár másodpercig állhattunk így, mikor nyomott egy puszit a fülemre, mire megcsókoltam a nyakát. Azonnal elhúzódtam, majd jó hangosan felnevettem, mire Jace elég furán nézett rám.
- Most már értem. - néztem rá úgy, mint aki most tett egy világi felfedezést. - Úgy látszik tényleg nem bírok magammal. - szuszogtam két röhögés között, mire ő is kivillantotta a "na, megmondtam" mosolyát. Még mindig mosolyogva biccentett egyet, majd kivette kávémat a kezemből, beleivott, majd visszaadta azt. Ma éppen csak édes semmittevést terveztem, szóval így nem siettem sehova. Leültem a kanapéra, majd lábamat hanyagul felraktam a kis üvegasztalra. Éppen hogy számhoz emeltem kávémat, még bele sem tudtam inni, mikor megszólalt a csengő. Elnyomtam magamban egy jó hangos káromkodást, majd elindultam az ajtó felé. Arcomra erőltettem egy kis műmosolyt, csak nem látszódhat rajtam, hogy most a hátam közepére sem kívánom az illetőt. Kinyitottam az ajtót, majd legnagyobb meglepetésemre Skylerrel találtam szembe magamat, ami igencsak kizökkentett jelen gondolatmenetemből.
- Skyler. - mondtam üdvözlésképpen, elnyújtva az "e" betűt. Nagyon imádtam Skylert, csak most nem jókor jött. Másfél hete nem is beszéltünk már, pontosabban mióta betoppant valaki más az életembe. Sajnáltam, hogy hanyagolnom kellett legjobb barátnőmet, de akármilyen szomorúan is hangzik, de az "életem legfontosabb embere" szerepet kicsit átvette valaki más.
- Holly! - ugrott meg felém örömtelien, majd jó szorosan átölelt. Azért, akármennyire változtak álláspontjaim, ez az érzés hiányzott már. - Fejlemények? - kérdezte a tőle megszokott hangnemben, mire csak hanyagul vállat rándítottam. Jellemző. Majdnem két hétig nem látjuk egymást, és úgy elegyedünk beszélgetésbe, mintha csak fél napja lett volna, hogy utoljára találkoztunk.
