Reggel kicsit máshogyan keltem fel, mint amire számítottam. Este még szárnyaimon kényelmesen elnyújtózva feküdtem, de most az oldalamon voltam. Lábaink össze voltak gabalyodva Jaccel, kezét átvetette derekamon, arca pedig nagyon közel volt az enyémhez. Szája kicsit elnyílt, haja pedig kócosan állt szerte szét. Semmi kedvem nem volt felébreszteni, ha már egyszer ilyen aranyosan aludt, így lassan, és óvatosan megpróbáltam kibújni keze alól. Már majdnem sikerült felülnöm, mikor álmában motyogva ösztönösen megfogta a kezemet, és visszahúzott magához, ha lehet most még szorosabban ölelve. Most már egyéb választás híján muszáj volt felkeltenem, de úgy gondoltam stílusosabb módszert választok ezúttal. Megadóan bújtam arcához, és álla vonalát kezdtem el puszilgatni. Nem reagált rá semmit, én meg csak ravasz mosollyal folytattam tovább. Mikor leértem nyakához, addigra már felébredt, és egy halk nyögéssel jelezte ki tetszését. Finomat beleszívtam nyakába, de csak annyira hogy kisebb nyoma maradjon, majd határozottan elhúzódtam. Közel hajoltam arcához, majd láttam rajta hogy mit akar, de keresztül húztam számításait. Gonosz mosollyal adtam szájára egy villámgyors puszit, mire a hatás nem maradt el. Hitetlenkedő arckifejezéssel meredt rám, majd tettetett felháborodással bevágta a durcit, mire én hangosan nevetve felálltam. Nem bizonyultam elég gyorsnak, így csuklómat elkapva rántott magához úgy, hogy mellkasára estem, szárnyam pedig szinte mindkettőnket betakarva hullott oldalamra.
- Ilyet... nem játszunk. - csóválta a fejét, majd keményen megcsókolt. Nehezünkre esett szét válni, ami nekem sem volt nagy kedvemre ezúttal.
Most már ha lehet, kicsit jobb kedvvel indultunk neki mindketten a napnak. Én a konyhába igyekeztem, hogy egy kicsit kiismerjem magamat, és csináljak egy kávét, Jace pedig elment felöltözni. Örültem, hogy addig nem volt itt, szerencsére nem látta ahogyan kutakodok egy nyamvadt filter után, amit elég sokáig tartott megtalálni. A többi holmira elég gyorsan ráleltem, szinte minden más látható módon foglalta el a helyét. Mire végeztem, és elkészült teámmal ültem a nagy babzsákfotelban, Jace is kitámolygott a fürdőszobából. Fekete pólót vett fel, egy sima piros kockás inggel, valamint fekete csőfarmerral. Magamon végignézve inkább semmit sem szóltam a szakadt, béna hosszú ujjú pólóm, és a bokszer láttán, amit a fiútól kaptam kölcsön. Jobban belegondolva pedig ez csak a viselet volt, nem pedig én magam, a rengeteg változással a vállamon. Kíváncsian gondoltam bele, hogy mi fogad majd a tükör előtt, nem tudtam hogy változtam-e tegnap este óta, vagy sem.
- Jace. - szóltam rá, mire odakapta fejét. - Te is megváltoztál régen? - néztem bociszemekkel, féltem tőle hogy ki akarja kerülni válaszom, de ettől függetlenül érdeklődő arcot vágott.
- Hát... Nem igazán. - rázta meg alig láthatóan fejét. - De nem mindenkinél következik be.
- Mitől függ? - kaptam vissza tekintetem hozzá. Furcsa jóérzés töltött el, hogy én is azokhoz az angyalokhoz tartoztam, ahová mások kevesen.
- Minél erősebb egy angyal, annál inkább változik meg külsőleg. - tette szét kezeit, mintha amolyan köztudott tényt közölt volna. Kurtán bólintottam egyet, és picit belemélyültem ennek részletezésébe. Ha már ilyen mennyiségben lettem más, hogy szinte nem is hasonlítok régi, szürke önmagamhoz, azt egy fontos jelnek veszem. Ennek történő kimondása, még ha csak magamban is, ráébresztett, hogy ugyancsak sok kérdésem lenne a fiúhoz. A probléma inkább csak az volt, hogy nem vallaná be nekem, ha ez bántaná múltját, én meg lennék olyan hülye hogy elárasztom szomorúsággal. Fogalmam sem volt milyen lehet neki, hiszen ő egy normális angyal ellentéte, amivel sok nehézség járhat, de megmertem volna esküdni rá hogy sosem fájdítaná a szívemet ezekkel. Számomra sokkal nehezebb volt ezeket mélyen eltemetni, mint felszínre hozni, de mint sok más ez sem az én dolgom volt.
