Kívülről láttam magunkat, pontosan attól a pillanattól kezdve, mikor ájultan a fiú karjaiba estem. Jace azonnal megfogott, én meg élettelenül karja között feküdve hunytam le a szememet utoljára. A fiú letett a kanapéra, majd finoman szólongatni kezdett, aztán egyre kétségbeesettebben ismételgette nevemet. Kezét nyakamra tapasztotta, erre az érzésre még emlékeztem, itt még valamennyire magamnál voltam. Pánikba esve kereste pulzusomat, majd mikor nem érezte, csuklómat kezdte el tapogatni. Idegesen felállt mellőlem, majd hajába túrva, könnyes szemmel ismételgette a "nem" és az "Istenem" szavakat. Egy darabig még ott állt mozdulatlanul, üveges tekintettel, majd mindent eldobva magától sietett ki a fürdőszobába, majd a nyaklánca kíséretében tért vissza hozzám. Egyre fehéredő arcomat gyengéden megsimította, majd fülem mögé tűrt egy hajtincset. Arcáról idegesen letörölt néhány kósza könnycseppet, majd leguggolt mellém. Számra adott egy gyengéd csókot, én pedig csak mozdulatlanul néztem a jelenetet. Nem hallott engem, és nem is látott, de minden erőmmel azon voltam hogy valami jelet adjak neki. Megszólalni nem voltam képes, amihez hozzáértem, kezem egyenesen áthaladt rajta. Én is kezdtem pánikba esni, nem akartam tovább itt maradni. Vissza akartam menni a fiúhoz, és nem számított volna mibe kerülne. Mélyeket lélegezve fordultam vissza Jacehez, és közben próbáltam megőrizni látszólagos nyugalmamat. A fiú idegesen, remegő kezekkel húzta el testem mellől az egyik kezemet, majd azt elengedve lehajolt, és bakancsa oldalában kezdett el kotorászni. Fájdalmas tekintettel húzott elő egy pengeéles, miniatűr tőrt, mire szám eltátottam. Gondolatban százszor elátkoztam már magamat, de ha most Jace miattam csinál valamit magával, én nem tudom hogy azt hogy fogom kibírni. Kezemet ismét magához vette, majd másik kezében a medált tartva sóhajtott egy nagyot.
- Sajnálom. - nézett rám szomorú szemekkel, majd az éles fémet mélyen húsomba vágta. Felszisszentem, mivel azt hittem fájni fog, de érthető okokból nem éreztem semmit. A vér kisebb cseppekben, nagyot koppanva hullott le a padlóra, majd Jace ráhelyezte a sebre a medált. Ösztönösen összerezzentem, ahogyan csak arra gondoltam milyen érzést váltott ki legutóbb a medál mikor hozzáértem, de most nem történt semmi. Unottan lecsúsztam a fal mentén törökülésbe, és egyre jobban kezdtem elveszíteni a reményt. Jace eközben pont az ellenkezőjét tette, kezét rákulcsolva összehajtott ujjaimra tartotta nálam a medált, majd várakozó teljesen pillantott fel néha arcomra. Nem tudtam mire vár, vagy hogy mit fog csinálni majd a véres nyaklánc, de Jace szemében bizonyosságot láttam. Nem mertem hinni érzéseimnek,sem pedig az övéinek, mert ha végül csalódnom kell, azt nagyon sokáig nem heverem ki. Ásítottam egy nagyot, majd éreztem hogy elálmosodok. Nem törődtem vele, egy pillanatra sem akartam szem elől téveszteni a fiút, de aztán egyre jobban megadtam magamat. Szememet résnyire nyitottam, majd mielőtt újra visszacsukhattam volna, a Jacere néztem. A medál nem volt már a kezemben, és már Jace sem volt mellettem. Az ablakpárkányon ülve, nagyjából fél méter távolságból méregetett engem. Sóhajtottam egyet, majd "lesz, ami lesz" alapon fejemet hátradöntve elaludtam.
* * *
A kanapén keltem fel, majd lassan körbetekintettem. Jace nem volt sehol, szememmel pedig őt kerestem. Fel akartam kelni, de amint letettem kezemet csípő fájdalmat éreztem. Kezemre néztem, és akkortájt esett le, hogy ismét a testemben vagyok. A nagy vágás még mindig ott éktelenkedett tenyeremen, de már legalább nem vérzett. El sem mertem hinni, hogy újra képes vagyok érezni. Imbolyogva felálltam, de gyorsan meg is támaszkodtam a kanapé szélén. Derekamra két kéz csúszott, mire kicsit megugrottam ijedtemben. Hátrafordultam, és még mielőtt megszólalhattam volna Jace a száját az enyémre tapasztotta. Olyan szorosan simult hozzám, hogy szinte éreztem szívverését. Miután nehezen elengedett magától, gyorsan hozzábújtam, és úgy kapaszkodtam bele mint egy kisgyerek, mielőtt elszédülhettem volna a csókjától.
- Soha. Többet. Ne. Csinálj. Ilyet. - mondta lassan, mire én megpusziltam a nyakát. Egy morgással jelezte ki tetszését, mire felnevettem, és továbbra is folytattam. Soha többet nem akartam elengedni, ez alatt a rövid idő alatt annyira fájt érintésének hiánya, hogy le sem tudnám írni.
- Ha most folytatod, akkor annak nem lesz jó vége. - motyogta csukott szemmel, majd eltolt magától, mire én felkuncogtam. Kézen fogott, majd magával húzva leült a kanapéra, én pedig mellkasához bújva ültem, és férfias illatával voltam elfoglalva. Sok minden járt a fejemben, amire rá akartam kérdezni, de azok után hogy majdnem elvesztettem őt, inkább csak be akartam telni jelenlétével.
- Soha többet ne sírj miattam, jó? - néztem fel rá, mire összevonta a szemöldökét.
- Ezt nem ígérhetem. - ölelt szorosabban magához. - Szeretlek, Holly. - motyogta a hajamba, majd mind a ketten lemerevedtünk. Jace azért, mert rájött mit mondott, én pedig azért, mert eljutott az agyamig amit mondott. Azt mondta, hogy szeret, vagy csak képzelődök? - Ömm... - hümmögött. - Azt hiszem elmegyek zuhanyozni. - mondta, majd felállt. Én illedelmesen megvártam, míg becsukja maga mögött az ajtót, majd kiült az arcomra a vigyor. Annyira aranyos volt ahogyan zavarba jött a végén! Még mindig hihetetlen számomra, hogy kimondta, hiszen eddig nem voltam száz százalékos az érzéseiben. Míg Jace kijött, addig én a szobámba slisszoltam, és megcsináltam az ágyamat. Egy köhögés hallatszódott mögülem, mire felvont szemöldökkel megfordultam. Jace egy szál alsóban állt előttem vigyorogva, én pedig hallottam ahogyan koppant az állam.
- Akkor... megyek én is... ömm. - zagyváltam össze-vissza, majd befutottam a fürdőbe. Tükörbe nézve láttam, hogy az arcom pirosabb mint egy paradicsom. Arcomba temettem a kezemet, majd egy szitkozódás kíséretében elmentem fürdeni. Egy fekete trikót, és egy fekete cicanadrágot választottam most ki ideiglenes pizsamának, majd megfésültem a hajamat, és fogat mostam. Mikor beléptem a szobámba, a látványtól elállt a lélegzetem is, nehezen bírtam hogy ne nevessem el magamat. Jace az ágyam másik oldalán fekve netezett telefonján, majd mikor meglátta hogy kijöttem arca felvirult, majd megpaskolta maga mellett a helyet. Vonakodva feküdtem le mellé, majd felnevettem arckifejezése láttán.
- Te nem kint alszol egyébként? - néztem rá nevetve, mire csak megrázta a fejét.
- Ma nem. - magyarázta meg röviden, mire én csak magamra húztam a takarót.
- Hát, akkor... Jó éjt. - köszöntem el.
- Neked is. - mondta, majd derekamon átvetette kezét, és közelebb húzott. Úgy feküdtem ott, mint egy faág, viccesen nézhettem ki, ugyanis levegőt is alig mertem venni. Biztonságérzettel töltött el jelenléte, de azért ez még elég új volt nekem.
- Jace.
- Hm? - kérdezett vissza álmosan.
- Én is szeretlek. - suttogtam magam elé, majd nem sokára elaludtam.
Bocsi, hogy ilyen későn hoztam a részt, de én ma írtam meg a felvételit, így elég sokat kellett készülnöm rá. Remélem így is élvezhetőre sikeredett ez a rész is. Igyekszem minél hamarabb hozni a többit is, de addig is, köszönöm mindenkinek a 250 + megtekintést! ♥
Kommentelni, szavazni ér! :3
I love you guys, bye ♥
