Ajtócsapódásra riadtam fel.
Kinnt már sötét volt. Ránéztem telefonom kijelzőjére, ami este nyolcat mutatott.
Átfeküdtem hátamra, és próbáltam visszaemlékezni, miért is aludtam el.
Fénysebességgel nyitottam ki szemeimet, mikor eszembe jutott, hogy amikor elaludtam, még egy 190 centis szőkeség feküdt mellettem.
Oldalra pillantottam, de nem találtam ott senkit.
Felültem az ágyamon, mire visszatértek emlékeim, amint körbenéztem szobámban.
Mosolyra húzódott a szám.
- Lin, itthon vagy? - hallottam apám hangját odalentről.
Ez megmagyarázza az ajtócsapódást.
- Hol máshol lennék? - forgattam meg szemeimet. - Mindjárt lemegyek!
Kicsúsztam ágyam szélére, és már mentem is kifelé, az immár berendezett szobámból.
Apát a nappaliban találtam meg, Ossyval az ölében.
Fáradtnak tűnt, bár tudtam, hogy ez nem gátolja meg abban, hogy reggel újra elmenjen dolgozni.
- Csinálok neked egy szendvicset! - mondtam, miután adtam egy puszit az arcára.
Apa mindig is imádta a szendvicseimet, sose értettem miért. Általában csak mindent belepakoltam, ami finomnak tűnt, és persze nem okoz együtt gyomorrontást.
Egy hatalmas tállal tértem vissza hozzá a konyhából, amit lehelyeztem a kanapé előtti kisasztalra.
- Köszönöm, szivem! - nézett rám egy mosolyt erőltetve az arcára. - Minden rendben veled?
Legszívesebben megmondtam volna neki, hogy nem, és jobb lenne, ha itthon maradna, de mint mindig, most sem tettem.
- Persze. Megvagyok. - nem tudtam ránézni közben.
- Akkor jó.
- Fárasztó napom volt, megyek aludni. Neked is ezt kéne! - mondtam egy szigorú pillantást vetve felé.
- Aludj jól, Lin! - szomorúan rámmosolygott.
- Jó éjt, Apa!
Ezzel sarkon fordultam, és a szobám felé vettem az irányt.
Mivel a pakolást délután letudtuk, semmi dolgom nem volt, így nyugodtan el tudtam menni zuhanyozni.
Bő fél óráig engedtem magamra a vizet, miközben gondolataim utat törtek maguknak.
Miért, vagy egyáltalán hogy tudtam olyan felszabadultan viselkedni a közelében?
Nem hittem volna, hogy valaha is képes leszek ennyire önmagam adni, mintha semmi gondom nem lenne.
De akkor úgy is éreztem.
Mintha az a pár óra, amit vele töltöttem, kiszakított volna a két éve megszokott napi rutinomból, és elfelejtette volna velem minden rossz emlékem.
Gondolataimból a víz hirtelen elváltozása rázott vissza a valóságba.
Apa... biztos ő is zuhanyozik.
Elzártam a vizet, és kiléptem puha szőnyegemre.
Magamra tekertem egy törülközőt, amíg előkerestem egy több számmal nagyobb pólót és egy shortot, majd átöltöztem.
Telefonommal együtt visszasétáltam ágyamhoz, ledőltem, és magamra húztam a takarót.
Mikor feloldottam telefonom, szemeim kitágultak, a sok értesítést látva.
Három twitter követés, egy új facebook jelölés. Előbbivel nem is törődve megnyitottam facebookomat.
Cameron Blake.
Mosolyogva nyomtam meg az "elfogad" gombot.
Egy másodperccel később kaptam egy új üzenetet.Lin, először is. Holnap magyarázatot kérek az elrohanásodra, de ez most mellékes. Ami fontosabb, hogy hallottam, hogy láttak téged a szőke porcelánbabával együtt elsétálni a sulitól, és azt akarom, hogy minden egyes részletet elmesélj.
Várj, honnan tudsz te erről?
Vannak kapcsolataim ;) Ne húzd az időt! Várakozok!
Cam, nincs mit mesélni. Elkísért bevásárolni, mivel megkérdeztem, merre találok a közelben egy boltot.
OMG. Utállak!
Cam!
Jó-jó. De ennyivel nem ráztál le ;)
Jó éjt, Cam! ;)
Álmodj szexi szőke félistenekkel ;) :*
A végére már nem bírtam ki nevetés nélkül.
Már épp letettem volna telefonom, mikor az csengett egyet, ezzel egy kisebb szívinfarktust okozva nekem.
Két olvasatlan SMS.
Zelótól.
Megnyitottam az elsőt, amit, ahogy az időből néztem, akkor küldhetett, mikor még aludtam.Jól éreztem magam, Corelin! Tudom mennyire szörnyű, ha felébresztenek, ezért inkább hagytalak aludni. Remélem nem bánod, hogy magammal vittem azt az ennivaló képet rólad, amit a legfelső fiókodban találtam ;) xx
Tenyeremmel homlokomra csaptam, ahogy megpróbáltam felidézni, melyik képre gondolhat.
Ahogy eszembe jutott, arcomat párnámba temettem.
Azon a képen éppen eszek! Kb mindent, amit akkor megtaláltam...
Szörnyülködve nyitottam meg a második üzenetet, amiben csak ennyi állt:" álmodj szépeket "
Ahogy elolvastam, szinte azonnal elnyomott az álom, és fel sem keltem reggelig.
YOU ARE READING
Learn to love again. //B.A.P// [Befejezett.]
RomanceVan egy röpke pillanat amikor felébredünk, és még nincsenek emlékeink. A boldog üresség, mikor még nem gondolunk semmire. De nem tart soká és hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy es mi az, amit el akarsz felejteni. Azt hittem, ezeket a dolgokat soha...