Learn to love again. //B.A.P// [Befejezett.]

I don't feel anything, do I?

Szinte fizikailag fáj az embernek, ha magán érzi annak a személynek a tekintetét, akiét pont nem kéne.
Tudni szerettem volna, hogy akaratlanul jöttem valami miatt zavarba, vagy testem érzékelte a közeli veszélyforrást.
Erre viszont nem kaptam választ, mikor körbenéztem minden irányba a folyosón, az informatika terem felé haladva.
Öt percem volt kezdésig, így a gépterem ajtaján berobogva, az egyik, középen lévő szabad helyre pakoltam cuccaim sietve.
Tanárunk, érkezése után monoton géphangon, mindenkit túlkiabálva adta ki az utasításokat.
Élvezetes lesz ez az óra is, úgy érzem!
Mikor épp támadt egy jónak tartott ötletem az egyik lehetetlen feladat megoldásához, a háttérben megnyitott "sulitársalgó ablak", amibe óra elején kötelező bejelentkeznünk, hogy a tanárunk át tudjon küldeni minden szükséges dokumentumot, villogni kezdett.
Megnyitottam.
Cameron Blake sent you one message.

Lin! El sem hiszed mi történt velem reggel! *-*

Neked is infód van?

Nincs, de tudom, hogy neked igen, ezért bejutottam a könyvtári géphez, mert sehogy sem tudtam várni vele az ebédszünetig!

:) :) rendben, Cam, figyelek!

Himchan reggel ott volt a bejáratnál, mikor mentem!!!

Wow *-* És, történt is valami, vagy csak elaléltál a látványától?

Haha, nagyon vicces -.- Lin!!! Engem várt!

Hát, én ezen a tegnapi után meg sem lepődök ;)

Nagyon sok közös témánk van, szinte az egész szünetet végigbeszélgettük :O

Cserkészd be, Tigris! xxx

Nem fogsz csalódni ;) xx

Arcomon széles mosollyal zártam be az ablakot, majd tértem vissza az érdekfeszítő órai feladathoz.

---

Zeloval reggel megbeszéltük, hogy az ebédszünetet együtt fogjuk tölteni, bár, azt mondta, nem árulja el, hol, majd megtudom.
Meglepődtem, mivel arra számítottam, hogy tegnaphoz hasonlóan asztaluknál fogunk enni a többiekkel.
Kíváncsi gondolatokkal telve lépkedtem a folyosón, majd eddig alig használt szekrényemhez érve, kipakoltam táskámból pár könyvet, amit semmi kedvem nem volt magammal cipelni egész nap, majd feloldva annak zárját, kinyitottam, és behelyeztem tancuccaimat.
Szemem sarkából láttam, ahogy valaki szorosan elhalad mögöttem, közben megállva egy pillanatra.
Mintha felvenne valamit a földről.
Mikor hátrapillantottam, a tömeg hatására nem láttam senkit, ezért egy vállrándítással lerendeztem a dolgot, majd becsuktam szekrényem ajtaját.

---

Ebédemmel kezemben sétáltam ki a főbejárat hatalmas, barna ajtaján.
Semmit nem hallottam Zelo felől az utolsó két órám alatt, még most, a szünetben sem keresett meg.
Minden egyes alkalommal, mikor érkezett egy értesítőt telefonomra, összeszorult gyomorral vettem azt kezembe, remélvén, hogy a szőkeség üzent valamit.
Viszont vágyaim nem teljesültek, csak a Twitteren általam követett személyek unalmas napi posztjait olvastam le feloldóképernyőmről.
Elfelejtette volna?
Ne lepődj meg ezen, Lin, nem csak körülötted forog a világ!
Adtam magamnak egy képzeletbeli pofont, majd folytattam utam egy eldugottabb helyet keresve, ahol nyugalomban elfogyaszthatom aznapi ebédemet a kellemesen meleg levegőn.
Mikor kiszúrtam szemeimmel a tökéletes célpontot, a suliudvar egyik fája alatt megpillantottam Zelot...
Egy másik lánnyal.
Egy hosszú, fekete hajú lánnyal.
Összeszorítottam szemeimet, remélvén, hogy ha kinyitom, a kéjesen mosolygó Cassidie eltűnik, és Zelot egyedül találom majd, rám várva.
Reményeim csődöt mondtak, mikor újra előre fókuszálva látásommal, nemhogy nem lett jobb a helyzet, de még az angyalarcú tekintetét is az enyémen találtam.
Hirtelen fordultam meg, ezzel kissé elveszítve egyensúlyom, majd szapora léptekkel indultam el a nem sokkal ezelőtt elhagyott épület felé.
Arcomon egy számomra megmagyarázhatatlan könnycsepp folyt végig, amit azonnal le is töröltem.
Azt mondta, túllépett rajta.
Miért hazudott erről nekem?
Nem értettem, miért nem tudta felvállalni, hogy még mindig szereti.
Ehelyett mindent letagadott.
Nem zavart volna a tudat, hogy érzései nem enyhültek volt barátnője iránt, hiszen semmi sincs köztünk, ami miatt én rosszul tudnám magam érezni ez ügyben.
Vagy...talán mégis?