Learn to love again. //B.A.P// [Befejezett.]

You'll find out.

Junhong hatalmas franciaágya leírhatatlanul meleg volt, a párnák vattához hasonlóan puhák, én meg azt kívántam, bárcsak ott tölthetném életem hátralevő részét.
Ennek ellenére sehogy sem tudtam elaludni.
Tartottam tőle, ha becsukom a szemem, és beszippant álmaim kiszámíthatatlan világa, valami szörnyűség fog történni velem.
Már hosszú órák óta figyeltem a mellettem egyenletesen szuszogó angyalarcút.
Képtelen voltam betelni a hibátlan arca nyújtotta látványból, féltem, ha engedek fáradt szemhéjaim lecsukódásra vágyódásának, mire újra felnyitom majd őket, az előttem lévő békés alak nem lesz már helyén.

" Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme. "

Amint eszembe jutott tegnap este nekem szegezett mondata, ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódtak, majd anélkül, hogy észrevehettem volna, szemhéjaim engedtek az őket kínzó nyomásnak, és lassan álomba merültem.

---

Fehér mennyezet.
A hátamon fekszem, alattam valami szokatlanul puha dolog terül szét.
A körülöttem lévő helyet egy keskeny fénycsík teszi láthatóvá, ami a függönyök apró széthúzódásának köszönhetően vándorolt be udvariatlanul a szobába.
Várjunk... függönyök?! Szoba?!
Hirtelen sebességgel ültem fel, majd a meglepődöttségtől tágra nyílt szemekkel vettem tudomásul, hogy még mindig abban a helyiségben vagyok, ahol tegnap álomra hajtottam fejem.
De... mi volt az álmomban?
Semmire nem emlékszem belőle..
Összezártam szemeimet, hátha vissza tudok emlékezni egy apró részletre, majd szép lassan az egészre.
Semmi.
Semmit sem tudtam felidézni, mintha egy láthatatlan fal blokkolta volna bejutásomat.
- Aish. - mormogtam magam elé.
Hátravetődtem a matracon, majd fejembe húztam az egyik lágy érintésű párnát.
Lehetséges, hogy nem is álmodtam semmit.
Elemeltem arcom elől az anyagot, majd szélesen elmosolyodtam a feltételezésem hatására.
- Jó reggeelt! - hallottam meg az ajtón tálcával a kezében belépő barátom számomra oly kellemes hangját. - Mi történt, amitől ilyen boldog vagy? - jelent meg arcán egy mosoly, miközben leült ágya szélére, reggelinket az ölembe adva.
- Nem álmodtam semmit! - nevettem fel kicsit túlzottan lelkesen, mire egy kíváncsi, és egyben értetlen tekintettel ajándékozott meg.
- De hiszen álmodni jó! - nevetett ő is.
- Hát nem az én esetemben... - motyogtam magam elé, majd egy nagy falatnyi tükörtojást tettem számba villámmal. - Hmmm.. ezt honnan rendelted?!
- Nagyon vicces! - húzta el száját, majd átmászva felettem befeküdt a takaró alá, és ő is falatozni kezdett. - Mihez lenne ma kedved? - kérdezte, majd egy darab kenyeret tömött szájába.
- Délután találkoznom kell valakivel, addig elmehetnénk sétálgatni. - válaszoltam mosollyal az arcomon.
Még tegnap este elterveztem, hogy ma mindenképpen megkérem Casst, hogy találkozzunk valahol, ahol nyugodtan meg tudom vele beszélni a látottakat.
Fúrta az oldalam a kíváncsiság, miért titkolja annyira a kapcsolatát valakivel.
Bár ha jobban belegondolok, egy kicsit meg tudom érteni miért...
- Lin, figyelsz? - egy, az arcom előtt elsuhanó kéz hatására összerándultam, majd tulajdonosa felé kaptam tekintetem, aki kérdő arckifejezéssel nézett rám.
- Sajnálom... hogy mondtad? - sütöttem le szemeimet figyelmetlenségem miatt.
- Van okom féltékenységre? - éreztem mindent átható tekintetét oldalamon.
- Nem is tudom... - húztam játékos mosolyra szám szélét, majd mint aki valamin nagyon töri a fejét, a plafon felé néztem.
Egy erős kéz érintését éreztem hasamon, majd egy másodperccel később hátamon találtam magam, egy szakadatlanul oldalamat csiklandozó szőke kisördöggel fölöttem.
- Neee! Hagyd abba kéérlek! - nevetésem hatására könnyeim is megeredtek. - Choi Junhong! Fejezd bee! - szóltam rá erőteljesebb hangon, bár úgy is tudtam, hogy semmit sem érek el vele.
- Addig ne is számíts rá, amíg ki nem mondod, mennyire csodálatos vagyok! - nevetett velem ő is, kicsit sem enyhítve ujjai ide-oda cikázásán hasamon és oldalamon.
- Arra ne is várj!
- Hát jó, akkor még egy darabig itt maradunk! - állt meg egy pillanatra, majd újult erővel esett neki újra gyengepontjaimnak.