Learn to love again. //B.A.P// [Befejezett.]

Love you passionately.

A kórházból három nap után hazaengedtek, pihenésre ítélve.
Zelo megígérte az orvosoknak, hogy ő majd gondoskodik róla, hogy ágyban maradjak.
Azalatt a három nap alatt amit bennt töltöttem, végig velem volt.
Természetesen suliidőn kívül, mert mikor hétfőn reggel megjelent ajtómban, iskolába parancsoltam.
Nem hiányozhat miattam.
Így is mérhetetlenül hálás vagyok neki, hogy mellettem van.
Apám egyszer sem jött be, fogadni mernék, hogy itthon se járt.
Örömmel teli mosollyal léptem át házunk bejárati ajtajának küszöbét.
Ossy a boldogságtól mámorosan rohamozott meg az ajtóban állva.
- Szia drágám! Mit csináltál itthon ennyi ideig egyedül? El sem tudom képzelni miken mehettél keresztül. - dögönyöztem nyakánál, majd hirtelen elugrott kezeim elől, és hátam mögé iszkolt, ugrálva fogadva a szőkeséget mögöttem.
- Mikor lettetek ilyen jóban? - fordultam hátra még mindig négykézláb.
- Párszor beugrottam megetetni. - mosolygott rám, majd lenyújtotta karját nekem.
- Köszönöm! - álltam immár előtte.
- Lin, nem kell megköszönnöd! Szivesen tettem. - helyezte fülem mögé hajam.
Lábujjhegyre emelkedtem, ezzel elérve mézédes ajkait.
Ezt az érzést sosem fogom megunni...

---

Szerda este van, Zeloval a kanapén ülünk, fejemmel ölében, a szokásos unaloműző filmeket nézve.
Khm...
Pontosítva, egymást.
Csak feküdtem ott, biztonságot nyújtó teste melegében, miközben arca minden egyes porcikáját újra és újra emlékeimbe véstem.
Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy az életem részeként tekinthetek rá.
- Kezdek elálmosodni. - törtem meg a csendet egy ásítás kíséretében.
- Aludhatok veled? - kérdezte tekintetét el sem mozdítva rólam.
- Eddig egyszer sem kérdezted meg, mégis mindig osztoztunk az ágyamon, most mi más? - kérdeztem vissza, miközben pólója alját kezdtem piszkálni.
- Csak szeretném tőled is hallani. - simított végig hajamon.
- Zelo, szeretném, ha velem aludnál. - néztem mélyen szemeibe, amik mondatom hallatán örömmel teltek meg.
- Junhong.
- Tessék? - kérdeztem meglepetten.
- Choi Junhong. A nevem.- felelte mosollyal az arcán.
A szavak nem jöttek nyelvemre.
Elmondta nekem, mikor mindenki másnak fogalma sem volt valódi neve felől.
Egy kisebb örömkönycsepp indult útra szememből, amit hüvelykujjával azonnal letörölt.
- Miért sírsz? - cirógatta meg arcom.
- A boldogságtól. - feleltem mosolyogva, mire lehajolva hozzám gyengéden megcsókolt.

---

Szemeimmel a fény forrását kerestem, ami miatt felnyitottam őket.
Oldalra pillantva, a fürdőből enyhén kiszivárgó lámpafényt fedeztem fel.
Órámra néztem.
21:47.
Elaludtam volna?
A mosdó ajtaja halkan kinyitódott, majd a mögötte magának utat törő fény miatt, tekintetem találkozott a frissen lezuhanyzott Junhongéval.
Pontosabban meztelen felsőtestével...
Lefelé pillantva csak egy törölközőt láttam derekára tekerve.
Arcom rákvörös lett.
Pillangók. Pillangók mindenhol...
Rámvezette a tekintetét, minek hatására arcom még sötétebb árnyalatban kezdett pompázni.
- Lin! Azt hittem, alszol. - vette le fekete pólóját székem háttámlájáról.
Nem válaszoltam semmit, ugyanis a szavak egyáltalán nem akartak kibukni torkomból.
Nagyot nyeltem, majd annak tudatában, hogy már négy napja nem tudtam rendesen lefürödni, és hajat mosni, a fürdő felé vettem az irányt.
Idegességemben elfelejtettem bezárni az ajtó zárját, rögtön a zuhanyrózsa alá álltam, miután levettem magamról ruháimat.
Hosszú percekig folyattam magamra a kellemesen meleg vizet, homlokommal a csempének támaszkodva.
Egy tompa zajra kaptam fel fejem, majd tengelyem körül megfordulva, egy szintén nedves bőrű angyallal találtam szemben magam.
Akin hozzám hasonlóan, nem volt semmi...
- Junhong! Mégis mit csinálsz?! - szegeztem neki a kérdést, miközben kezeimmel testemet próbáltam takargatni, amiket óvatos mozdulatokkal lefejtett rólam.
- Gyönyörű vagy, Lin! Nem kell takargatnod magad! - simított végig kezem vonalán, majd kézfejemhez érve összekulcsolta ujjainkat. - A világ legboldogabb emberévé teszel csupán csak a jelenléteddel. - ért hozzá másik kezével arcomhoz. Érintése felperzselte bőröm. - Szeretlek, Corelin Young! - mondta mélyen szemeimbe nézve, majd ajkait enyémekre helyezte.
Ez az alkalom más volt.
Lágy, és óvatos, mégis szenvedéllyel teli.
Nyaka köré fontam kezeim, ezzel közelebb húzva magamhoz.
Tenyerei vizes hátamat simogatták, ezzel elérve, hogy belesóhajtsak csókunkba, amire egy apró mosollyal reagált.
Tolni kezdett a csempével lerakott fal felé, majd annak nekinyomva folytatta ajkaim kényeztetését.
Akartam őt.
Mindennél jobban.
Mintha megérezte volna lángoló testem vágyódását, elzárta a mellettem lévő csapot, ezzel megszüntetve a ránk folyó vizet, majd lábaimnál fogva csípőjére emelt, és kilépett velem a kabinból, egy pillanatra sem szüntetve csókunkat.
Egész testemmel hozzásimultam, mire belenyögött csókunkba, majd folytatta utunkat szobám felé.
Óvatosan hátamra fektetett ágyamon, majd felettem elhelyezkedve újra kezelésbe vette duzzadt ajkaimat.
- Junhong... - suttogtam bele csókunkba, mire száját elemelte enyémtől, homlokainkat összeérintve. - Én...én még nem. - mondtam neki félénken, elhaló hangon.
- Ne aggódj emiatt, nagyon óvatos leszek. - nézett mélyen szemeimbe, végigsimítva arcomon.
A következő pillanatban kezemmel a matrac szélébe markoltam.
Összeszorított szemeim előtt láttam az arcot, ami már egyenesen beleégett retinámba.
- Semmi baj. - hallottam Junhong folyamatos mondatát fülembe suttogva, újra és újra.
Hátam ívbe feszült, majd a felettem lévő fiú hátába kapaszkodva húztam közelebb magamhoz, sóhajait hallva fülem mellett.
Újra neki nyomta homlokát enyémnek, majd kezét arcomhoz érintve nézett mélyen szemeimbe.
- Szeretlek, Lin! - hajtotta le fejét egy újabb csók érdekében, viszont megállt, mikor mutatóujjamat szájára tettem.
- Szeretlek, Choi Junhong! - mondtam szemeibe mélyedve.
Eddig ajkán tartott ujjamat elemeltem helyéről, majd tenyeremet nyakára téve húztam közel magamhoz.