Learn to love again. //B.A.P// [Befejezett.]

That's for loving me.

Fehér falak.
Virágok mindenh...várjunk csak.
Hova tűntek a virágok?
Megfordultam tengelyem körül, mire egy fehér öltönybe öltözött alakot találtam magam előtt.
- Hol vannak a virágok? - kérdeztem a bennem feltörekvő kérdést.
Ujjával hátam mögé mutatott.
Követtem keze vonalát, mire szemeim elkerekedtek.
- Ez...gyönyörű! - lépkedtem a földre kör alakban helyezett virágok sokasága felé.
A körnek közepén egy szál vörös rózsát pillantottam meg.
Odasétáltam, majd leguggoltam mellé, szemügyre véve annak varázslatosságát.
Jobb kezemet kinyújtva szerettem volna felvenni, hogy mámoros illatában is részem lehessen, amiben egy vállamra helyezett kéz érintése akadályozott meg.
Felálltam, majd a szürkeszeműre néztem kérdően.
- Még ne.

---

Kinyitottam szemeim.
Testemet gyengének, erejétvesztettnek éreztem, végtagjaimra mázsás súly nehezedett.
Torkomban mintha ezernyi kés járt volna táncot.
Fájdalmasan oldalra fordítottam fejem, rápillantva az éjjeliszekrényemen található órára.
11:08.
Szemeim eredeti méretükhöz képest kétszer olyan naggyá nőttek.
Sosem aludtam még eddig.
Még hétvégéken sem.
Hétvége...
Szombat van?!

--- Visszaemlékezés ---

- Corelin! - hallottam meg mögülem Cam hangját, mire megfordultam, ezzel szemben találva magam a még megszokottabbnál is szűkebb farmert viselő fiúval. - Zeloval az egész sulit felkutattuk utánad! Merre voltál?!
Nem válaszoltam, csak az előbb elhagyott női mellékhelyiség felé mutattam ujjammal.
- Oh... - nézett irányába. - Hát, kivéve ezt a helyet. - mosolyodott el kínosan.
- Zelo merre van? Szeretnék beszélni vele... - mondtam én is mosolyogva.
Viszont az én mosolyom nem kínos volt, sokkal inkább izgalommal teli.
- Mikor legutoljára láttam a bejárat felé rohant.
- De hát még hátra van egy óra. - néztem karórámra.
- Szerintem ez érdekelte legkevésbé. - bólogatott. - Mindenképpen meg akart találni. - jelent meg édes mosolya arcán, mire mondata hatására elpirultam. - Menj utána! Gyerünk!
- De...de mégis merre mehetett? - néztem rá kérdően.
- Lin, erre te is tudod a választ. - fogta meg kezem. - Egy percet se várj tovább, indulj!

---

Szakad az eső.
Alig látni valamit az utcából, és hát miért is lenne nálam esernyő?!
Még egy rohadt pulcsit sem hoztam magammal...
Teljesen átázva szeltem az utcákat futólépésben.
Senki, egy árva lélek sincs az utcákon.
Csalódottsággal telve sétáltam át egy átjárón, az esőben még festőibb szökőkút felé, amitől már csak pár lépés van házunkig.
Közeledve észrevettem, hogy a szélén valamin megtörik az eső.
Egy alak.
Egy nagyon ismerős alak.
Kíváncsiságomtól vezérelve rohanni kezdtem felé.
Nem tévedtem, Zelo ült a szökőkút párkányán, csurom vizesen, összegörnyedve.
Mikor a pocsolyákban vizet csapó lépéseimet meghallotta, felpillantott, majd hirtelen mozdulattal felállt ültéből, ezzel szemeim elé tárva teljesen átázott fehér pólóját, ami izmai vonalát követve tapadt testére.
Lin, koncentrálj!
- Lin! Mindenhol kerestelek, én nagyon sajnálo... - ölelésemmel belé folytottam szavait.
Csak álltunk a zuhogó esőben, egymást ölelve.
- Semmiért nem kell bocsánatot kérned! - mondtam mellkasához bújva.
- De igen, én...
- Nem, Zelo, hidd el! - néztem fel nedves hajával beborított arcára. - Cass mindent elmondott. - rámosolyogtam, bár a hideg, vizes ruháimtól dideregve, ez eléggé érdekesen sikerült.
- Lin, te reszketsz! - ült ki arcára aggódó tekintet.
- U...ugyan! Ez cs...csak egy kis eső. - remegő ajkaim miatt a beszéd igencsak nehezemre esett.
Egy pillanatra elveszítve egyensúlyom, újra mellkasának borultam.
- Nem fogom hagyni, hogy miattam fázz meg! - mondta, majd felemelt karjaiba, és elindult.

---

Ólomnehéz szemhéjaimat csak egy pillanatra nyitottam fel.
Ágyamban voltam, mellettem egy szőke hajjal rendelkező alak ült, kezében valami isteni illatú dologgal.
- Lin, ezt edd meg! - nyújtott felém egy kanállal a gőzölgő finomságból. - Gyerünk, nyisd ki a szád!
Kérése szerint cselekedtem, mire egy kellemesen forró nedű folyt le torkomon.
Az elsőt követte a második, és ez így folytatódott, amíg az edényből el nem fogyott a titokzatos mennyei dolog.
- Pihenj. Itt leszek melletted.
Szemeim maguktól engedelmeskedve csukódtak le.