Learn to love again. //B.A.P// [Befejezett.]

Part of our life.

- Szép reggelt, Lin! - hallottam meg a hangot, amely minden alkalommal zene volt füleimnek.
Kivéve, ha nem épp hajnalban próbál kiszedni az ágyból...
Lassan felnyitottam jobb szemhéjam, hogy rájöhessek, mi késztette az ilyen korai ébresztésre.
Ahogy látásom egyre jobban tisztult, tekintetem találkozott egy szélesen mosolygó arccal.
Pont olyan, mint amilyen a cheshire macskáé volt az Alíz Csodaországban.
- Mmm... - fordultam egy nyöszörgés közepette másik oldalamra, ám ez nem segített lerázásában, ugyanis teljes testsúlyával rámnehezedett, mire eddig kómásan lézengő pilláim egy tizedmásodperc alatt kipattantak. - Eltöröd a hátaam, mássz le rólam! - emeltem fel nyöszörgő hangom, amit párnám sikeresen eltompított, így a fogvatartóm nem érzékelhette a benne lévő fenyegetést. - Junhoong! - szóltam rá újból, amennyire lehet felemelve fejem fekvőhelyemről.
- Ha felkelsz utána, már itt sem vagyok. - közölte nyugodtan, mire csak még jobban felment bennem a pumpa.
- Rendben, csak szállj le, nehéz vagy! - ígértem meg egy apró nyögés kíséretével, mire érezni kezdtem, ahogy súlya lassanként lecsúszik testemről, majd mikor teljesen eltűnt, kapkodva magamra húztam takaróm, eltakarva minden porcikámat.
- Jó, legyen. Akkor hiába hoztam neked reggelit! - hallottam meg távolodó lépteit, mire azonnal lerántottam fejemről a paplant, és felugrottam a pihe-puha ágyból.
Bájos mosolyával állt a szoba közepén.
Francba! Gyenge vagy, Lin!
- Nincs is reggeli. - sóhajtottam hatalmasat, mire mosolya egyre szélesedett.
- Lesz, ha végre felkelsz, felöltözöl, és lemegyünk az étterembe. - mondta hevesen bólogatva, mire megforgattam szemeimet, és gyomrom éles hangú morgásának enyhítése érdekében a fürdőbe vettem az irányt.

---

- Liin! - szaladt felém Sophie édesen mosolyogva, majd szorosan hozzám bújt, derekamnál átölelve apró kezeivel. - Hiányoztál!
- Te is nekem, Kistündér! - simogattam végig selymes haján.
- Ez pontosan olyan, mintha most találkoztatok volna egy hosszabb időkihagyás után. - szólalt meg William, egy kicsit messzebbről figyelve jelenetünket.
- Mindenki álljon meg ott, ahol van! Ezt meg kell örökítenem! - utasított mindenkit felemelt kezekkel és csillogó szemekkel a férje mellett álló Kate, majd vállára akasztott táskájából előkapta fényképezőgépét, és szeméhez emelte.
- Anyuu, muszáj ezt? - nyöszörögte a még mindig engem ölelő apróság.
- Igen! - vágta rá ellentmondást nem tűrő hangon édesanyja, amit a gép kattanó hangja követett. - Kész is! - csapta össze maga előtt tenyerét, majd sarkon fordult, és megindult az ellenkező irányba. - Indulás reggelizni! - szólított fel mindenkit hátra sem nézve.
Kérésének eleget téve halkan nevetve megindultunk utána, hogy aztán nekikezdhessünk a nap legfontosabb étkezésének.

---

- Mihez lenne ma kedvetek? A Golden Gate híd, vagy az Operaház inkább? - tette fel szokásos reggeli kérdését Kate, miközben egy nagy tálnyi finomsággal helyet foglalt asztalunknál.
- Nem pihenhetnénk egy kicsit? Holnap úgy is megyünk haza, és egész héten csak a városban mászkáltunk reggeltől estig. - kérlelte az előtte ülőt Sophie, kiskutya szemekkel. - Nagyon fárasztó volt! - folytatta anyja győzködését, mire mindannyian heves bólogatásba kezdtünk egyetértésünk kifejezéséül.
- De, még annyi mindent megnézhetnénk! - kezdett bele a "támadott fél" csalódottan, ám kérlelő arckifejezésünk láttán hatalmasat sóhajtott, majd elmosolyodva nézett egyenként mindannyiunkra. - Jó, legyen! - adta be derekát. - Halljam az ötleteket! - mondta, majd nekikezdett tányérja tartalmának.
- Hmm... mi lenne, ha a tengerparton töltenénk az utolsó napunkat? Nagyon meleget mondanak mára. - vetette fel ötletét William, mire felcsillant a szemem, majd reményekkel telve néztem körbe.
- Jóó! - lelkesedett a szőke apróság.
- Nagyon jó ötlet. - pillantott felém barátom mosolyogva, majd sietve folytattuk reggelink elfogyasztását, hogy aztán minél hamarabb indulhassunk a hívogató tengerhez.