Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 10.~

Sziasztook! Meghoztam a 10. fejezetet! Jó olvasást és ha tetszett, nyomjatok egy Vote-ot vagy szóljatok hozzá kérlek, kérleek! Puszii! Xx

Faith szemszöge:

Amint bekanyarodok a parkolóba, a reményeim mind elszállnak, ugyanis ott áll Ő, a fekete Range Rover-nek dőlve, karba tett kezekkel és kapucnival a fején. Leparkolok egy szabad helyre és a biztonság kedvéért, mint egy idióta, háromszor beleverem a fejemet a kormányba.

- Faith, ne gyengülj el - motyogom magamnak és egy nagy levegőt véve kiszállok az autómból. Lezárom, és lassú léptekkel odasétálok.
- Szia - mosolyodik el azzal az átkozottul kívánatos szájával.
- Szia - ejtem ki a szavakat ajkaimon, talán a kelleténél kicsit bátortalanabbul. Nem tudom, hogy mit mondjak vagy tegyek, így csak esetlenül álldogálunk és várunk ...
- Felőlem itt is magyarázkodhatok, de öt perc múlva paparazzik tömkelege lesz itt - mondja egy féloldalas mosollyal.
- Persze...menjünk fel - habogom és az ajtó felé veszem az irányt. Lenyomom a gombot, ami beenged a lépcsőházba és kínos csöndben felsétálunk az emeletemre. Miért egyeztem bele ebbe az egészbe? A nővérem ki fog nyírni... Őrült vagyok.
A kulcsomat a zárban elfordítva könnyedén bejutunk a lakásba, ahol leöltözünk.
- Öhm..hozzak valamit esetleg inni? - udvariaskodom, bár nem tudom, hogy minek.
- Nem, kösz. Inkább had kezdjem el - sóhajt gondterhelten.
- Rendben, gyere - intek neki és a nappaliba megyünk, ahol megfelelő távolságra egymástól helyet foglalunk.
- Faith...ha nagyon el akarsz zavarni, még most tedd meg. Tudom, hogy rossz ötlet volt Louis-val üzenni, de máshogy nem tudtam a közeledbe jutni.
- Ahh...légy szíves mondd! Ne húzzuk egymás idejét - közlöm semleges hangnemben és látom rajta, hogy a szavaim nem éppen simogatják a lelkét. Helyes. Fájjon úgy neki, ahogyan nekem is. Na, jó Faith, gyerekes vagy... Megrázom a fejemet és próbálom a gondolataimat visszafogni.
- Tudom, hogy erre nincs megfelelő magyarázat és azt is tudom, hogy nagyon dühös vagy rám, de értsd meg, hogy a szakításunk nem az én döntésem volt - csendben hallgatom, és mikor látja, hogy nem akarok közbevágni, folytatja.
- Három évig benne voltál ebben az egészben és tudod nagyon jól, milyen hatásköre van a Modest-nek... - fúrja tekintetét az enyémbe, mire aprót bólintok.
- Mielőtt hazajöttem, a főnök megmondta, hogy két választásom van. Vagy szakítok veled, vagy kirúg.
- Mi van? Ennek mi értelme lenne?
- Az Faith, hogy a reklám kedvéért botrányokat akartak és minden áron azt szerették volna, ha melegnek tettetem magamat.
- Ez... Mégis hogy lehetnek ilyen szívtelenek? - mondom teljesen ledöbbenve.
- Tudod milyen a show biznisz. A srácokat nem hagyhattam cserben, hisz számítottak rám. Faith, én nagyon sajnálom, hogy így döntöttem és majd megszakadt a szívem, mikor a nyakamba ugrottál aznap. El akartam mondani, hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyire hiányoztál, de nem tehettem - rázza meg a fejét és szemében az őszinte megbánást látom.
- Miért nem mondtad el? – suttogom, hisz a torkomban az elmúlt két percben akkora gombóc keletkezett, hogy a nyelés sem megy zökkenő mentesen.
- Barom voltam. Azt gondoltam, hogy ha azt hiszed, hogy már nem szeretlek, könnyebb lesz neked.
- Nem lett az! - mondom és visszanyerem a hangomat, ami most ellenségesen cseng a feszült légkörű szobában.
- Tudom, hogy elbasztam. De még mennyire! Nem bírtam nélküled. Kerestelek, mindenhol de nem találtalak meg. Hiába mentem el a nővéredhez vagy a barátnőidhez... Senki sem mondott semmit.
- Tudom - sóhajtom, és az ujjaimat kezdem tördelni.
- Ennyi? Nem mondasz semmit?
- Harry... Mit akarsz, mit mondjak? Most tudtam meg, hogy igazából a média tette tönkre a kapcsolatunkat...
- Oké. Igazad van. Én most megyek. Gondolkozz... A telefonodban benne van a számom. Hívj, ha jutottál valamire.
Bólintok, és mikor feláll, én is követem egészen az ajtóig, majd miután kilép, magamra zárom azt. Érzelmek és gondolatok kezdenek cikázni az elmémben és fogalmam sincs, hogy most mit tegyek, vagy hogy mit kéne tennem. Igazából már nem is érzek akkora dühöt. Vagyis de. De nem Harry iránt, hanem a média és a menedzsment iránt. Tönkre tették az életemet. Elvettek tőlem egy olyan embert, akit feltétel nélkül, teljes szívemből szerettem. Csupán azért, hogy nekik több pénzük legyen. Hova fajul ez a világ, hogy az üzlet előbbre való, mint két ember szerelme? Érzéketlen barmok. Remélem egyedül fognak megkeseredni, ha már rám is ez vár... Ajj, Faith már megint hülyeségeket beszélsz. 25 éves vagy, előtted áll az élet, van egy csomó pasi Londonban nem csak Ő. Kit akarok becsapni? Még mindig szeretem, és nem tudnék mással lenni... Hiába, az iskolában nem tanítják, hogy mihez kezdj, ha összetörik a szívedet. Magad kell megtanulnod a saját bőrödön, hogy hogyan szedd össze a szilánkos darabokat.

✖Másnap✖

A sminkecseteimet tisztítom és rendezem sorba, mikor valaki hangos robajjal tör be az én kis smink birodalmam ajtaján. Rögtön megpördülök a tengelyem körül, hogy láthassam a vendégemet, és mikor a nővérem arcával találom magamat szemben, elmosolyodom.
- Faith Harris! Miért az újságokból kell megtudnom, hogy többször is találkoztál Harry-vel és Louis-val? - szemei villámokat szórnak felém, miközben közelebb jön.
- Sok volt nekem a hétvége. Gondoltam, ma munka után beugrom – pillantok rá angyalian és egy elfojtott mosoly kíséretében a számba harapok.
- Na, nem! Ne add az őzikeszemű jó kislányt nekem! Azonnal leülsz, és elmondod, hogy mi volt! - parancsol rám és a kanapéra mutat.
- Alice, ez egy munkahely. Különben is... Hogy jutottál be? - vonom össze a szemöldökömet.
- Áh, az a recepciós csaj tudja, hogy a lökött nővéred vagyok - forgatja meg a szemét, ahogyan szokta.
- Jó... most éppen úgyis szünetem van - sóhajtom és lehuppanok a fekete bőr kanapéra, ahogyan ő is.
- Tudod, voltam abban a buliban. Egy férfi rám mászott, Harry pedig ott termett és segített. Kicsit becsiccsentettem, így nem engedte, hogy egyedül hazamenjek, ezért hazavitt - nem nézek a szemébe, mert tudom, hogy utálja, ha iszok, főleg ha annyit, hogy nem tudok teljesen magamról.
- Hol volt April?
- Egy fiúval. Tegnap este felhívott és bocsánatot kért, hogy otthagyott.
- Ahha - morogja, hangjából pedig süt a megvetés.
- Louis rávett, hogy hallgassam meg Hazz-t, így tegnap feljött és elmondott pár dolgot - veszek egy nagy levegőt és hátradőlök.
- Mégis miket?
- Azért szakított velem, mert a Modest reklámot és botrányt akart csinálni azzal, hogy Harry meleg. Egy barátnő pedig eléggé lehúzza a kialakult képet.
- Mi van? A menedzsment?
- Igen - bólintok.

- Ezt te elhiszed?
- Figyelj Alice...én voltam ott. Tudom mikor őszinte és most az volt. A Modest amúgy is csinált már ettől nagyobb aljasságot is.
- Húgi...te tudod. De kérlek, mondj el mindent, és ha úgy döntesz, hogy adsz egy esélyt annak, akkor én támogatlak, csak már boldognak akarlak látni... - néz a szemeimbe aggódóan, mire bólintok egyet.
- Mennem kell Rosie-ért az oviba, de majd ugorj be - áll fel a kanapéról.
- Rendben. Délig itt vagyok, mert a főnöknek valami megbeszélése lesz.
- Mázlis! - kacsint, majd színpadiasan a haját hátradobva kilép az ajtón. Őrült. Csendben elnevetem magamat, majd még befejezem az ecseteim takarítását és leülök a kanapéra. Kiveszem a büfében vásárolt szokásos szendvicsemet a táskámból és a telefonomat nyomkodva táplálkozni kezdek. Tíz perc Angry Birds-özés után csörögni kezdek, ezért végig húzom az ujjamat a képernyőn és beleszólok.
- Igen? Itt Faith.
- Hello Faith! - szól bele Louis, mire megforgatom a szememet. Mit akar már megint?
- Szia Lou - mondom unottan, mire felnevet.
- Ennyire ne örülj nekem!
- Nem arról van szó, csak tudom, hogy Harry miatt hívsz!
- Igazából azért hívlak, mert megyünk Freddie-vel focizni egy kicsit és jöhetnél velünk!
- Nincs neked barátnőd? Kettő is!
- Egy van és nem ér rá. Forgat.
- Csak hárman leszünk? - kérdezem az egyik szemöldökömet megemelve.
- Persze! - nevet fel furcsán. Ahh Tomlinson mindig is rosszul hazudtál...
- De ha nem, a fiad előtt fogom letépni a...
- Jó jó! Értettem! - nevet fel szórakozottan.
- Mikor? Hol?
- Egy órakor, és megyünk érted!
- Rendben! Szia! - köszönök el és lerakom. Miért gyanús nekem ez az egész?
Pufogva visszacsomagolom a kajámat és átmegyek Lora-hoz, aki éppen a mellettem lévő szobában dolgozik.
- Halihó! Zavarhatok? - kukkantok be, de amint meglátom, hogy a kanapén ücsörög és eszik, széles mosolyra húzom a számat és odaszökdécselek.
- Persze! Gyere! Mi ez az éles hangulatváltozás? Az utóbbi időben olyan borús voltál, most meg jó kedved van!
- Hát, pedig sok okom nincs rá, de ez most magától jön! - nevetem el magamat és lehuppanok mellé.
- Láttam az újságban, hogy Louis-val meg Harry-vel lógtál..
- Tudom.. Ne rontsd el a kedvem! - dőlök hátra és lehunyom a szemeimet.
- Egy óra, és letelik a munkaidőnk! Nincs kedved este meginni valamit valahol?
- Piára gondolsz?
- Mi másra?! - nevet fel.

- Persze, hogy van! Mikor, hol? - csillannak fel a szemeim. Rég volt már ilyen "sűrű" időbeosztásom..
- Mondjuk itt pár utcányira abban a bárban? És hét óra körül.
- Benne vagyok! Jön még vendéged?
- Már nem.
- Akkor lustuljunk! - kuncogok, majd felteszem az üveg asztalra a lábaimat és pihenni kezdek.