Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 52.~

Sziasztook! Nyugi nem tűntem el, csak az ünnepek meg egyéb dolgok kicsit elvették az időmet, de igyekszem! Remélem mindenkinek jól telt a karácsony, mindenki jó sok ajándékot kapott és végig ette a három napot meg persze a családjával tudott lenni!:) Haa esetleg szilveszterig nem jelentkeznék, vigyázzatok az ivászattal és épségben hazaérni reggel! Jó olvasást, el ne felejtsetek hozzászólni és Vote-olni! Puszii! Xx

Faith szemszöge:

✖Egy hét múlva✖

- Megkérjük a hatszázötvenhetes járat utasait, hogy kössék be magukat. Leszállás következik - motyogja monoton hangon a légi utaskísérő, én pedig hálát adok istennek, hogy végre landolunk. Hazz-ra pillantok mellettem, aki durmol, majd baloldalra nézek Dan-re és Lou-ra, akik összebújva, suttogva beszélgetnek. Éjszaka van, és mi csak most fogunk leszállni. Tíz teljes órája utazunk, és elültem a terhes seggemet, ahogyan szerintem Danielle is. Hát igen... Kiruccanunk egy hétre L.A-be, amit azért hoztunk össze, mert Danielle Amerikában szeretne szülni, így addig itt lesznek, mi pedig Harry-vel kicsit nyaralunk. Bár nem lesz ez olyan felhőtlen, ugyanis két teljes napja orrol rám, ami nála már elég komolynak számít, feltéve hogy általában két perc alatt elszáll a dühe.
- Szívem - pislogok a vőlegényemre, aki összeráncolja a homlokát és kinyitja a szemeit.
- Leszállunk?
- Igen - mosolygok rá, de nem kapok viszonzást, csak egy mogorva tekintetet. Kifújva magamat hátradőlök és várom, hogy lemehessünk a gépről.

- Úúgy várom, hogy bezuhanhassak az ágyba! - mondja vigyorogva Dan már a kocsiban.
- Akkor egy hétig együttlakunk? - kérdezem.
- Pontosan! - bólogat Lou a kormány mögött. Mi csajok hátra lettünk száműzetve...
- Ti még mindig nem beszéltek egymással? - kérdezi Lou.
- Muszáj ezt hajnali háromkor megbeszélni? - morogja Hazz.
- Seggfej - motyogom.
- Nem én találkoztam a volt pasimmal úgy, hogy a vőlegényemnek egy rohadt szót nem szóltam róla! - csap a műszerfalra mire kicsit megugrok.
- Nem akartam, hogy veszekedjünk.
- Mert ez most tényleg kibaszottul jobb! - fújtat.
- Harry, fejezd be! - szól rá Lou.
- Persze, védje csak mindenki őt! Anya is... Gemma is... Persze nekem nincs ebbe beleszólásom, igaz??
- Abba, hogy kivel találkozhat? Nem, nem igazán - mondja Dan flegmán.
- Ahha, te is érts vele egyet! Csak ezt tudjátok, védeni egymást!
- Harry, állíts már magadon! - szól rá Lou, és leállítja a motort mivel megérkeztünk.
Hazz kipattan a kocsiból, és bemegy a nyaralóba, mi pedig követjük.
- Segíts bevinni a bőröndöket, te hisztis picsa! - kiált utána Louis.
- Kapd be! - hallatszódik a válasz bentről. Sóhajtva megfogom az én bőröndömet, és kiemelem a csomagtartóból.
- Faith, jó lenne, ha nem emelnéd meg magadat! Tudod, a baba.. - mondja Dan.
- Vigyázok rá, nyugodjatok meg - mosolyodok el halványan.
- Tedd le. Beviszem - sétál ki a hisztis az ajtón.
- Felviszem - motyogom rá sem nézve.
- Azt mondtam, hogy tedd le! Mi a fasz van? Nemzetközi szarjuk le Harry-t nap? - kiabál, én pedig inkább leteszem a bőröndöt és besétálok.
- Mi van tesó? Menstruálsz? - hallom Lou-t mire kuncogni kezdek.
Felmegyek Hazz szobájába, ahová pár perc múlva feltalál ő is, a két bőrönddel.
- Megyek zuhanyozni - morogja és bemegy a fürdőbe.
- Jajj, drágám! Jöttem jó éjszakát kívánni! Holnap beszélünk! - sétál be Dan mosolyogva.
- Jó éjt! Már lassan át se érlek! - kuncogok, mikor megölelem.
- Ne szomoríts el! - görbíti le a száját.
- Buta vagy! - mosolygok, és a hasamra simítom a kezemet.
- Jó éjt pocaklakó! - integet a hasamnak.
- Jó éjt nektek is! - köszönök el, majd mikor bezárja az ajtót, lehuppanok az ágyra. Hogy fogom kibékíteni ezt a zsiráfot? Hallom, hogy elzárja a vizet, szóval már végzett is. Gyorsan felkötöm a hajamat, majd leveszem a ruháimat és törölközőbe csavarom a testemet. Nyílik az ajtó és megjelenik egy szál bokszerben. Végigvezetem rajta a tekintetemet és lehajtott fejjel elindulok felé. Mikor mellé érek, kezét az ajtófélfának támasztja, így megakadályozza, hogy átjussak az úti célomhoz.
A csípőmre csúsztatja a kezét és a falnak nyom, a másikkal pedig a fejem mellett támaszkodik meg.
- Miért csinálod ezt folyton velem? - néz a szemembe.
- Nem értelek...
- Mindig olyan butaságokat csinálsz, amikkel teljesen kiakasztasz, aztán őzike szemekkel ártatlanul nézel rám a nap huszonnégy órájában, amitől egyszerre indulok be és gyengülök el.
- Én nem...
- Deee, te nagyon jól tudod, hogy mit csinálsz... Kikészítesz... - dörmögi.
- Ez most az elemlámpád vagy ennyire örülsz nekem? - nevetek fel.
- Nincs elemlámpám - vigyorog rám.
- Nehéz eset vagy - sóhajtok, és lehajtom a fejemet.