Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 17.~

Sziasztok! Tudom kicsit későn, de megérkezett az új rész! Jó olvasást nekteek!  Ui.: Ha tetszett, nyomjatok egy Vote-ot vagy szóljatok hozzá bátran!;) Puszii!! Xx

Faith szemszöge:

- Hol a fenében van Styles? - nézelődik Steve, az őrünk, a reptér hatalmas épületében a rengeteg ember között.
- Elment a slozira - mondja Louis.
- Most komolyan elment a nyilvános vécére? - kérdezi ledöbbenve.
- Egy kérdés. Te még mindig meglepődsz rajtuk? - nézek szórakozottan a férfira, aki sóhajt.
- Nem. Csak unom, hogy folyton elkóvályognak!
- Itt vagyok! - sétál ide és napszemüvegét a felfogott hajára tolja, majd elvigyorodik. Felkuncogok, és a cipőmet kezdem nézni.
- Indulás! - int unottan a biztonsági, mi pedig utána indulunk.
- Mindig kikészítitek szegényeket – mondom, miközben a hosszú géphez vezető folyosón sétálunk egymás mellett.
- Megszokták már - von nevetve vállat. A tegnapi csók óta valami megváltozott köztünk és ezt a srácok is észrevették, miután szétvertük őket a bezárásunk miatt. Louis szavaival élve, ragyogok a boldogságtól, Harry-ről pedig lesüt, hogy szerelmes. Ha arra gondolok, hogy lehet újra valami köztünk, hihetetlen jóérzés és melegség önti el a szívemet és vigyorogni kezdek, mint valami gyogyós. Szeretem ezt az idiótát itt mellettem, de mindent elölről kezdeni és felépíteni ennyi idő után nem lesz könnyű dolog. A repülőre felérve mindenki helyet foglal, én pedig még utoljára felhívom a nővéremet, aztán pedig kényelembe helyezve magam, aludni kezdek.

  ✖ ✖✖    

- Faith! Te mindent átalszol? - rázza meg a vállam Niall.
- Hm? - nyitom ki a szemeimet.
- Leszálltunk csipkerózsika! - néz rám Hazz nevetve.
- Tényleg? Upsz.. - motyogom és kikapcsolom az övemet.
- Heló Londooon! - hallom Louis üvöltését már a talajról. Én is gyorsan megfogom a bőröndömet és lesétálok a lépcsőn. Az idő borús és esőfelhők takarják el a napot. A szél összevissza borzolja a hajamat, de nem bánom, hisz végre hazaértem. Nem volt rossz L.A, de már honvágyam volt.
- Faith, hazavigyelek? - kérdezi Harry.
- Ha nem baj..
- Dehogy! Köszönj el a srácoktól!
- Oké! - mondom, majd mindegyiket egyesével megölelem és megígértetem velük, hogy hívni fognak. Ketten átvágunk a tömegen, majd a kocsihoz érve beszállunk és elindulunk.
- Louis tud a csókról - szólal meg kissé rekedt hangon.
- Gondoltam - mosolyodok el.
- Nem bántad meg? Én.. tudod, csak elragadott a hév és...
- Harry! Nyugi! - nevetek fel.
- Nem baj?
- Nem.
- És? Még mindig jól csókolok? - kérdezi, mire vállon ütöm.
- Nem. Nagyon rossz vagy! – mondom, mire vérig sértve rám néz.
- Ez nem volt szép! - durcizik be, én pedig felkuncogok.
- Köszi ezt a kiruccanást. Jó volt kiszakadni a szürke hétköznapokból.
- Akkor nem bántad meg? - sandít rám.
- Dehogy! Semmit..vagyis...talán egy dolgot.
- Mit? - pillant rám kíváncsian.
- Zayn.
- Megbántad?
- Ahha – mondom, mire egy halvány mosoly átsuhan az arcán.
Pillanatok alatt a házunkhoz érünk. Megállunk a parkolóban és csönd keletkezik az utastérben.
- Szóval most mi lesz? - szólal meg elsőként ő.
- Hát...tulajdonképpen van egy ablakom, amit meg kéne szerelni - motyogom nevetést visszafojtva.
- Most komolyan ezzel az olcsó trükkel próbálkozol? - nevet felszabadultan.
- Próbálkozni kell? - nézek rá, mire kikapcsolja a biztonsági övét és kipattan a kocsiból.
- Dehogy! Jössz már?
Felkuncogok, majd én is kiszállok, és a bejárathoz sétálunk. Megnyomom a kis gombot, ami beenged minket a lépcsőházba és csendben felbotorkálunk a lépcsőn.
- Honnan van ez a lakás? - kérdezi, mikor beérünk.
- Abból a pénzből, amit anya a halála előtt rám, és Alice-re hagyott.
- Ahha.. Apád?
- Harry, muszáj? - nézek rá kérlelően és ledőlök a kanapéra.
- Csak tudni akarom, hogy miről maradtam le.
- Apám még mindig iszik, és még mindig nem beszélek vele.
- Nem zaklat? - kérdezi és a hajába túr, amit elég szexinek találok. Jézusom Faith...
- Nem. Igazából már rég nem jelentkezett.
- Akkor jó! - von vállat.
- És Gemma? Jól van?
- Hiányzol neki. Egyébként jól van.
- Ő is nekem! Még megvan a vőlegénye? Nem hallottam esküvőről.
- Titokban csinálták.
- Ohh..
- Ha elszomorodsz, mert nem hívtak, leszúrom magamat! - nevet fel.
- Hülye! - kuncogok és lehunyom a szemeimet.
- Fárasztó a repülés - jelentem ki.
- Nem mondod? - kérdezi gúnyosan, mire kinyújtom a nyelvemet.
- Tényleg nem bántad meg a csókot?