Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 36.~

Halihóó! Meg is jöttem a kövi résszel! Jó olvasást és várom a Vote-okat! Pusziii! Xx

Faith szemszöge:

Telefoncsörgésre kelek.
- Igen? - szólok bele, mikor sikerül megtalálnom és felvennem a készüléket.
- Faith! Negyed óra múlva landolok. Ki tudsz jönni értem a reptérre? - szól bele Danielle.
- Louis hol van?
- Azt mondtam neki, hogy ne jöjjön ki. Majd elmesélem!
- Rendben! Sietek! - mondom, majd kinyomom és lerúgom magamról a takarót. Várjunk... Valami nem stimmel.. Hol van Hazz? Kisietek a folyosóra, majd bemegyek a stúdióba. A bőrkanapén találom, kidőlve. Sóhajtok egyet, elveszem a plédet, amit a széken találok és betakarom őt. Kisietek a stúdióból és a fürdőbe megyek. Megmosom az arcomat, megfésülködöm és felfogom a hajamat, ugyanis L.A eléggé meleg. Kiveszem a bőröndömből a fehér has pólómat, hozzá felveszem a kantáros farmer rövidnadrágomat és készen is vagyok. Lesietek, felhúzom a cipőmet, majd elveszem a BMW kulcsát és a garázsba megyek. Beülök az autóba, leengedem a tetejét és elindulok a reptér felé. Tizenöt perc múlva már a kapuk előtt állok és várom, hogy valahol megjelenjen a barátnőm, ami nem sokkal később meg is történik. Ideszalad, majd átölel.
- Gyere, menjünk, nehogy lekapjanak a paparazzik - mondja, majd kézen ragad. Beteszem a csomagtartóba a bőröndjét és beülünk a kocsiba.
- Na, mondd mi történt... - szólalok meg, miközben beindítom az autót.
- Miután beszéltél vele, felhívott és bocsánatot kért. Aztán elmondta, hogy rámászott Briana, én pedig kiakadtam és rácsaptam. Azóta nem veszem fel neki.
- Miért vagytok ennyire önfejűek mindketten? - forgatom meg a szemeimet.
- De ő féltékenykedik a nagy semmiért, én meg ne szóljak semmit, hogy az ex barátnője vagy kije, akitől gyereke van, rámászott... Minek ment oda?
- Ebben igazad van..
- Na, köszönöm! - teszi karba a kezét, én pedig megcsóválom a fejemet.
- De mesélj, miért hívta fel Harry, Louis-t kétségbeesve tegnap?
- A menedzsere bekavart és új számokat kért, ezért ő ideges lett és hát... veszekedtünk, aztán akaratom ellenére rám mászott, én pedig lekevertem neki egy pofont..
- Akaratod ellenére? Harry nem ilyen...
- Én is tudom. De valami ezt váltja ki belőle..
- Taylor, Kendall meg az a sok pénzéhes fruska, amelyik átvágta. Ő nagyon jószívű és hamar szeret meg embereket, akik átverik...
- Tudom.. A csalódások megváltoztatták..
- De, nem ütött meg?
- Dehogyis. Csak ezeket csinálta - mutatom meg neki a csípőmet és a nyakamat.
- Aucs! - húzza el a száját.
- Nem fáj - nevetek fel.
- Akkor jó!
Hamar visszaérünk a nyaralóba. Dan felviszi a bőröndjét a vendégszobába, én pedig a stúdióba megyek. Leülök Hazz mellé a kanapéra és végigsimítom az arcát. Kinyitja smaragdzöld szemeit és rám néz.
- Mikor aludtál el?
- Öt felé - motyogja.
- Kilenc óra van. Menj át a hálóba, és aludj még - mosolyodok el.
- Miért vagy ilyen korán fent? - kérdezi, miközben felül.
- Kimentem Daniellért a reptérre.
- Ja... Oké - mondja, majd feláll és átsétál a szobánkba.
Lent beszédre leszek figyelmes, ezért lesietek.
- Mikor jöttél? - hallom meg Louis hangját, később pedig meg is látom a konyhában Dan mellett. A barátnőm éppen kávét csinál, és látszólag nem érdekli Louis jelenléte.
- Nemrég.
- Miért nem mehettem ki eléd?
- Mert.
- Kicsim.. nem tudtam mit csinálni Briana-val...ellöktem, amint rájöttem, hogy mit akar...
- Jó.
- Picsába.. - mondja, majd a pultra csap és kirohan az ajtón.
- Ez meg mi volt? - kérdezem.
- Dühroham - von vállat.
- Hagyod elmenni?
- Mit csináljak? Nem fogok utána rohanni..
- Hát persze, nehogy megsérüljön a büszkeséged... - forgatom meg a szemeimet.
- De..
- Azt akarod, hogy így vezessen?
Fújtat egyet, majd ledobja a kezében lévő kávés kanalat és kisiet az ajtón, éppen, mikor Louis beindítja az autót. Megcsóválom a fejemet, majd öntök magamnak kávét és belekortyolok. Tíz perc után bejön Danielle, Lou-val a háta mögött.
- Megbeszéltétek? - emelem fel a szemöldökömet.
- Ma este külön akar aludni.. - forgatja meg Lou a szemét.
- Pontosan! - helyesel Dan. Homlokon csapom magamat és lerogyok a kanapéra.
- Ez most mire is jó? - kérdezem.
- Egy kis bünti!
- Nem fogjátok bírni.. - rázom meg a fejemet.
- Tudjuk - vágják rá egyszerre.
- Akkor meg.. - kezdem, de inkább elhallgatok.