Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 13.~

Halihóó! Már itt is vagyok a 13.résszel! Jó olvasást és ha tetszett, várom a Vote-okat és a hozzászólásokat! Puszii! Xx 

Faith szemszöge:

Reggel a los angelesi napfény kellemes sugarai tűznek be a hatalmas ablakokon. Imádok erre kelni. Kinyitom a szemeimet és rájövök, hogy bármennyire is imádom a tűző napot, korán reggel ébredés után mégsem kéne kinyitnom a szemeimet, mert kiég a retinám. Nyújtózok egyet és ráveszem magam, hogy a fürdőbe sétáljak. A reggeli szokásos rutinomat elvégzem, de sminket nem teszek most fel, majd kifésülöm a hajamat és lófarokba fogom, ugyanis rohadt meleg van.

Az öltözékemet nem viszem túlzásba, így felkapom a bikinimet, felé pedig egy farmershortot és egy topot. Úgy döntök, megnézem, hogy a srácok hazataláltak -e, és ha már ott vagyok, visszaadom Louisnak a tegnapi medencés incidenst és megviccelem. Sorban benyitogatok mindegyik szobába és meglepődve látom, hogy semelyikük sincs kiütve. Ez náluk nagy szó.. Lesétálok a konyhába, majd kiveszem a hűtőből az ásványvizes palackot és felmegyek Louis-hoz. A szobájába érve csendben az ágyához lopózok, majd felé állok, lecsavarom a kupak tetejét és vigyorogva az arcába öntöm a vizet. Először fel sem fogja, hogy mi van, aztán mikor az orrába kerül egy kis víz, köhögni kezd és felül.
- Megöllek! - sziszegi és abban a pillanatban fel is pattan. Sikítva leugrok az ágyról és a szobámba sprintelek. Teljes erőmmel próbálom nyomni az ajtót, aminek a másik oldaláról Louis próbál bejutni. Mivel én gyengébb vagyok, sikerül neki betörni és rögtön a vállára dob.
- Tegyél le! - kezdem ütni a hátát, de mindhiába. Lemegyünk a földszintre és én sikítani kezdek, ugyanis felismerem az útvonalat. Bele akar dobni a medencébe.
- Meg fogok fulladni! - figyelmeztetem.
- Nem fogsz! - nevet fel, majd elvesz egy vödröt, tele meríti vízzel és letesz az egyik napozó ágyra.
- Kérlek! Jó leszek! - teszem magam elé könyörögve a kezeimet.
- Ejnye Faith! Hát nem ismersz? - kérdezi fejcsóválva és arcon borít a jéghideg vízzel. Köhögni kezdek, majd megdörzsölöm az arcomat.
- Szörnyű vagy Tommo! - nevetek fel és bemutatok neki.
- Hát te sem vagy piskóta!
- De hát én csak jót akartam! Gondoltam másnapos vagy és kicsit fel akartalak frissíteni! - vigyorodok el.
- Mi ez a nagy ricsaj? - lép ki Liam álmosan, őt pedig követi a két srác, szintén nyúzott fejjel. Rájuk pillantunk csurom vizesen, mire felröhögnek.
- Styles! Te tanítottad ilyenekre? - kérdi Louis, mire Harry megrázza a fejét, a mosolyát pedig visszafojtja.
- És most...megyek átöltözni.. - mondom és a srácok mellett bemegyek az ajtón. A szobámba felérve kiveszek a bőröndömből egy újabb topot és magamra kapom. A vizes felső részt kiteszem az erkélyre és visszasétálok a szobába. A nadrágom annyira nem lett vizes, meg amúgy is meleg van és megszárad rajtam. Lesietek a lépcsőn és a konyhába megyek valami kajáért. Kinyitom a felső szekrényt és észreveszek egy nutellás üveget, amire gyorsan le is csapok. Megkeresem a kenyeret, majd megkenem és a finomságot csócsálva megyek ki a medencéhez. A fűben Harry-t látom meg fetrengeni, Liam pedig röhögve áll felette.
- Mi történt? - ülök le az egyik kinti bútorra.
- Megrúgtam véletlenül a labdával - mutogat a mellettük lévő focilabdára.
- Uhh. Én is megrúgtam valamelyik nap - húzom el a számat, mire Hazz felnyög.
- Hogy fogsz így gyereket csinálni? - nevet fel Lou.
- Fogd be! - nyögi Hazz és feláll nagy nehezen.
- Milyen volt a buli? - fordulok a napágyon elnyúló Lou felé.
- Nem volt rossz - vonja meg a vállát és hunyorítva rám néz, mivel a tűző nap pont a szemébe süt.
- Csajoztál?
- Dehogyis. Danielle ki is nyírna! - nevet fel.
- És gondolom nem is éreztél kísértést! - kuncogok.
- Jó, azért vak nem vagyok! - vigyorodik el.
- Na, azt gondoltam! - harapok egy újabb falatot a reggelimből. Harry mellém sétál és leül.
- Fáj? - kérdezem, mire bólogatni kezd.
- Adj rá gyógy puszit! - pimaszkodik Louis, mire hozzávágok egy úszógumit, ami pont a lábamnál hever.
- Miért nem tudtok inkább fejbe rúgni? - panaszkodik, én pedig felnevetek.
- Nem direkt volt az enyém! - öltöm rá a nyelvemet.
- Tényleg Harry! Mit beszéltetek Kendallel a klubban? - szólal meg Lou, én pedig egy másodpercig megállok a rágásban és várom a választ.
- Átjön ma kicsit. Lehet, elmegyünk valahova.
- Kendall Jenner? - kérdezem.
- Ahha! Mert? - néz rám érdeklődve Harry és már hirtelen nem is fáj semmilyen testrésze sem.
- Csak...kérdeztem - nevetek fel zavartan. A francba is Faith! Nem számít neked semmit! Hidegen hagy! Hiába győzködöm magamat. A kép a fejemben, ahogy elképzelem őket együtt, felemészt és egy mardosó fájdalom kezd úrrá lenni a szívemben.