Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 21.~

Sziasztook! Pici csúszással, de itt vagyok és meghoztam a következő részt, aminek remélem örültök és kapok pár Vote-ot vagy esetleg hozzászólást! Jó olvasást, puszii! Xx

Faith szemszöge:

Reggel Harry szuszogására ébredek. Kinyitom a szemeimet és rápillantok. A takaró a derekáig le van csúszva, ezzel tökéletes kilátás nyílik izmos felsőtestére és az azt borító tetkókra. Hogy lehet alvás közben is ilyen szexi? Keze a hasamon pihen, én pedig teljes biztonságban érzem magamat, mint mindig mikor a karjai közt vagyok. Megdörzsölöm a szemeimet és a mozdulatsor közben villámcsapásként ér a gondolat, hogy ma hétfő van, ami egyenlő azzal, hogy dolgoznom kell. Az órára pillantok, ami fél kilencet mutat. Kilencre be kell érnem... Harry-re nézek, majd óvatosan leemelem karját a hasamról, vagyis próbálnám, de erősen fog.
- Harry, engedj el, mennem kell dolgozni - suttogom az arcára. Dörmög valamit, majd magához húz.
- Harold! - szólok rá hangosabban.
- Mi? - kapja fel a fejét, én pedig aranyosnak találom elaludt kómás arcát, reggeli hangjától pedig rögtön megborzongok.
- Hétfő van, és nem lazsálhatok, mint egyesek - mosolyodom el, miközben visszateszi a fejét a párnára, de nem veszi le a szemeit rólam.
- Elintézem, csak maradj – mondja rekedten.
- Harry... Megyek - mondom, majd kicsúszok karjai közül és besétálok a fürdőbe. Gyorsan elvégzem a reggeli teendőimet, a sminket kihagyom, hisz itt nincsenek cuccaim, majd felöltözök a tegnapi ruhámba mivel más nincs, és készen is állok az indulásra. Kilépek a hálóba, ahol Hazz még hason szundikál. Elnevetem magam, majd odasétálok.
- Szia, álomszuszék - simítok végig borostás arcán, mire megfogja a csuklómat.
- Mikor végzel? - néz fel rám.
- Kettőkor.
- Érted megyek.
- Oké - kuncogok, majd kifelé indulok. Szerencse, hogy mindig magamnál tartom a táskámat, amiben sok hasznos dolog lapul, többek közt az érintőkártyám, ami egyfajta bérletként szolgál a piros buszokon. A buszmegállóban nem kell sokat várakoznom, máris megérkezik a busz, amire fel is szállok és mivel nincs tömeg, kényelmesen helyet foglalok. Húsz perc és tizenkét megálló után megérkezek a hatalmas épülethez. Leszállok és gyors tempóban a bejárat felé indulok.
- Szia, Mary! - intek a recepciósnak, akitől elveszek egy gőzölgő kávét és lehúzva a kártyámat, a liftbe szállok. A folyosón szembejön velem Patrick, ami miatt kicsit megszeppenek.
- Jó reggelt! - köszönök neki és lapítva a sminkbirodalmam felé veszem az irányt.
- Neked is Faith! Ne felejtsd el, hogy egy óra múlva jön Ariana egy címlapfotózásra az augusztusi laphoz! - kiabál még utánam.
- Persze! - mosolyodom el, majd berontok a menedékhelyemre és kifújva a levegőmet dőlök le a kanapémra és a kávém kortyolgatásába kezdek. Ez is egy hosszú nap lesz, úgy érzem...

✖ ✖✖    

Kapkodva pakolok össze, majd a folyosóra lépve egyből a liftbe szállok. A földszinten intek Mary-nek, majd amilyen gyorsan csak lehet, távozok a munkahelyemről. Ennek két oka is van. Az első, hogy már rohadtul fáradt vagyok, és nem akarom, hogy valami munkát még a nyakamba varrjanak, a másik pedig, hogy Harry reményeim szerint eljött értem. Ha nem, az csúnya pofára esés és ráadásul mehetek busszal. A parkolóba érve a fekete Range Rover után kutatok a szemeimmel, amit hamar kis is szúrok nem messze. Nem olyan nehéz azt a böhömnagy kocsit észrevenni. Az autó oldalának dőlve áll Hazz és azzal a perverz mosolyával rendesen végigmér úgy ötször. Mikor odaérek, nagy mosollyal üdvözlöm és megölelem, amitől teljesen meglepődik, de a kezdeti sokk után szorosan von magához és egy puszit hint a hajamba.
- Szia, gyönyörűm. Milyen volt a napod?
- Fárasztó. Menjünk légyszi - motyogom a mellkasába.
- Gyere - mondja, majd a baloldalra terel és kinyitja nekem az ajtót. Behuppanok és bekötöm magamat. Megkerüli a kocsit, majd ő is bepattan és pár másodperccel később kihajtunk a parkolóból.
- Akkor este randi? - kérdezi, mire aprót bólintok és elmosolyodom a feje láttán, ami teljes bizonytalanságot tükröz.
- Igen. Várom - nyugtatom meg mire halkan kifújja a levegőt.
- Valami rövidbe gyere - jegyzi meg.
- Hamar túltetted magad a beszari éneden! - nevetek fel.
- Nálad sosem lehet tudni mikor gondolod meg magad - mondja pimaszul.
- Mert rendszerint mindig csinálsz valamit, amivel kiakasztasz! - közlöm fapofával, de a szám sarkában ott bujkál a mosolyom.