Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 27.~

Halihó! Pici késéssel a suli miatt, de megjöttem az újabb résszel, ami remélem tetszeni fog nektek!^^ Szerencsére már vége lesz a börtönnek egy napon belül és csak a gyakorlatom van hátra, így remélem majd sűrűbben fogok tudni írni és a részeket hozni!:D Várom a Vote-okat és a hozzászólásokat! Jó olvasást, Puszii! Xx

Faith szemszöge:

Másnap reggel elég jó kedvvel ébredek fel ismét, a Styles rezidencián. Már úgy hozzászoktam, hogy itt kezdem a reggeleimet.. Péntek van, ami azt jelenti, hogy utolsó munkanap a héten és az egész hétvégét reményeim szerint Harry-vel és a srácokkal tölthetem, aminek a gondolatától nagy vigyor kúszik az arcomra főleg úgy, hogy holnap van az ötödik évfordulónk és szuper meglepit találtam ki a göndörömnek. A másik oldalamra fordulok, ahol Hazz még mélyen alszik. Karja, ami eddig az oldalamon volt, most a hasamra kerül és ezáltal magához tud húzni, aminek én kevésbé örülök, ugyanis indulnom kéne a munkába. Lassan, két ujjal megfogom a csuklóját és megpróbálom leemelni magamról, de felmorog álmában és még erősebben magához présel. Fújtatok egyet, majd amilyen erővel csak tudok, kigurulok a keze alól, azonban nem számolok azzal, hogy az ágy vége irtó közel van, így azzal a lendülettel le is esek. Ijedten kukucskálok fel Hazz-ra, aki mocorogni kezd.
- Faith.. - motyogja, mire turbó gyorsasággal teszek egy nagy párnát a karja alá, amit szorosan magához ölel és mélyet sóhajt.
Felkuncogok, aztán óvatos léptekkel a fürdőbe indulok készülődni...

✖ Délután ✖

Most is, mint máskor, sietősen hagyom el a munkahelyemet. A kártyámat lehúzva kicsörtetek a hatalmas üvegajtókon és a parkolóba veszem az irányt, mivel azt mondta Hazz, hogy értem jön. Hát igen... Reggel nem jött be a párnás trükk sokáig, ugyanis miután kész lettem, felkelt és ragaszkodott hozzá, hogy behozzon, így most várhatok rá.
- Faith! - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
Ajjaj... Ugye nem hallom jól? Ugye nem David az egy éjszakás kalandom fut utánam? Megtorpanok, majd mosolyt erőltetve a számra fordulok felé.
- Szia! - lihegi, mikor ideér.
Végig nézek rajta és konstatálom, hogy most is rohadt jól néz ki. Barna túrni való haj, kék szem, kis borosta, kidolgozott test... kétségtelenül jó pasi és igen népszerű a lányok körében.
- Szia - köszönök az ajkamba harapva és összefonom mellkasom előtt a karjaimat.
- Mit szeretnél? - emelem fel a szemöldökömet.
- Ahh, figyelj Faith... Én.. Huh.. szóval mióta lefeküdtünk, egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Nagyon csinos, okos, kedves lánynak tartalak és hát...szeretném, ha esetleg több is lenne abból az egy éjszakás kalandból! - villantja rám tökéletes mosolyát.
- Öhm...figyelj Dave, nekem.. - kezdem, de kocsiajtó csapódásra leszek figyelmes, ezért arra fordítom a fejemet. Hazz-t látom meg erre felé sétálni és kicsit megijedek a villámokat szóró tekintetétől.
Mikor ideér, védelmezően a háta mögé utasít.
- Kopj le - közli mély hangon Dave-vel, aki meglepődötten pislog az én hercegemre.
- Bocs haver, én csak.. - kezd mentegetőzni.
- Szállj le Faith-ről vagy kénytelen leszek helyretenni az arcodat! - morogja, amitől még én is megijedek.

Harry mikor lett ilyen...erőszakos?
- Bocs - teszi fel Dave a kezeit, majd mikor kikukucskálok Harry mögül, bocsánatkérően rápillantok. Dave elsiet, én pedig minden bátorságomat összeszedve Hazz elé pattanok.
- Ez mégis mi volt? - tárom szét a karjaimat.
- Szállj be a kocsiba - mondja mogorván, majd az autóhoz indul és beül. Mivel nincs jobb ötletem, én is bepattanok mellé és bekötöm a biztonsági övemet.
- Elmondanád, hogy ez mégis ki a fene volt? - csap a kormányra.
- Hát...egy munkatárs.. - mondom bizonytalanul.
- Ne hazudj nekem! - emeli fel a hangját.
- Harry...mikor lettél te ilyen? Nem így ismerlek... Hol a romantikus, aranyos, életvidám Harry?
- Sok minden történt azóta Faith! Válaszolj inkább a kérdésemre - mondja, majd padlógázzal elindul.
- Lefeküdtem vele - nyögöm ki, mire egy hatalmasat tapos a fékbe.
- Mi van? Azt mondtad nem volt senkid! - kezd el kiabálni.
- Nem akartam elmondani, pontosan ezért - jelentem ki nyugodtan.
Nem válaszol, csak ismét elindul. Annyira utálom a hangulatingadozásait...
- Nem csináltam semmit, amiért így kellene viselkedned velem - jelentem ki.
- Hazudtál!
- Te meg a sztárvilág összes csaját megdugtad! Örülnöm kéne, hogy nem kapok el valami betegséget tőled! - nem gondolkozok, a szavak csak úgy kibuknak a számon, a következményeivel pedig egyáltalán nem számolok. Nagy ívben kanyarodik be a házamhoz, majd fékcsikorgással megáll.