Where Do Broken Hearts Go; [H.S]

~Chapter 40.~

Halihó! Meg is hoztam a következő részt! Bocsi a kis csúszásért, de az igazság, hogy nem nagyon vagyok itthon, amikor meg itthon vagyok, erőm nincs ideülni, szóval sorry! Jó olvasást és várom a Vote-okat! Puszii! Xx

~ - Faith Elizabeth Harris... Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - néz fel rám egy gyűrűvel a kezében reménykedve, én pedig nem tudok megszólalni... ~

- Bébi, kérlek küzdd le a stresszhelyzetes leblokkolásod, mert mindjárt elájulok - mondja, én pedig felnevetek.
- Igen, ezerszer is, te buta! - vigyorodok el mire feláll és a remegő kezemre húzza a gyűrűt. A derekamnál fogva közelebb húz, majd a számra tapad. A hajába túrok és belemosolygok a csókba.
- Azt hittem már sosem teszed meg - suttogom.
- Régóta terveztem.
- Nem kellett volna izgulnod. Tudod, hogy igent mondok - kuncogok fel.
- Nem voltam biztos benne a sok hülyeségem miatt, de nem volt miért tovább húzni, hisz teljesen biztos vagyok benne, hogy csakis te vagy az, akit akarok a nap végén, életem hátralévő részében minden egyes nap...
- Szeretlek! - nyomok puszit a szájára.
- Fordulj meg bébi - mondja, én pedig teszem amit kért és leesett állal nézek végig a medencén. Mindenhol rózsaszirmok és gyertyák helyezkednek el. Gyönyörű és romantikus.
- Megyünk medencézni? - tartja a kezét Hazz, amit én elfogadok. Annyira boldog vagyok, hogy megkért... Olyan aranyos és úgy szeretem ezt a lükét.. A nagy izgalmak után egészen éjfélig medencézünk, majd úgy döntünk, hogy az éjszaka hátralévő részét kettesben töltjük a hálószobában, immáron mennyasszony és vőlegényként...

✖ December 23. ✖

- Olyan izgatott vagyok! - vetődök az ágyra már alvós cuccban.
- Kb. mint egy négy éves.. - motyogja Hazz és mellém dől.
- Fogd be! - kuncogok fel.
- Öm..mintha valamit elfelejtettem volna.. - gondolkozik el.
- Nem lepődök meg!
- Bébi, ha nem tudod mivel foglald el azt a csinos kis szádat, én adnék tippeket! - vigyorog rám perverzen.
- Ne is álmodj róla! - öltöm rá a nyelvemet.
- Ohh, megvan! A meglepidet felejtettem el!
- Milyen meglepi? - csillannak fel a szemeim.
- Lehet hamarabb eszembe jutna, ha fehérneműben aludnál.. - húzza fel a pólómat, ami igazából az övé. Felnevetek, és a párnába fúrom az arcomat.
- Zsarolsz.. - motyogom.
- Én? Dehogy! Akkor lenne zsarolás, ha szolgáltatásokat kértem volna!
- Menj a fenébe! - csapok a fejére egy párnával, majd még egyszer és még egyszer.
- Oké Harold! - emelem fel a szemöldökömet, majd megfogom a póló szélét és lehúzom magamról, így elé tárul a fekete, csipkés melltartóm és tangám.
- Húha... Jó, ezt nem gondoltam át - pillant a boxerére. Felkuncogok és felpattanok.
- Hol a meglepim? - vigyorodok el.
- Na, gyere! - mosolyog rám és ő is feláll.
Kimegy, én pedig követem egészen a nappaliig, ahol egy csupasz fenyőfa áll.
- Úú de szupii! - kezdek ugrálni.
- Annyira készültél a karácsonyra, hogy elfelejtetted a fát! - nevet fel.
- De nézd! A nappali feldíszítve, a kandalló gyönyörű, az ajándékok becsomagolva, már csak ez kellett, na meg a hó!
- Bébi, ha tehetném, havat is hoznék neked - sétál a hátam mögé, majd egy puszit nyom a fejem tetejére és átölel.
- Díszek?
- A csomagtartóban!
- Feldíszítjük?
- Most? Este tíz van!
- Nem baj! - görbítem le a számat.
- Megyek a díszekért - sóhajt egy kis mosollyal és kisétál. Mikor visszatér, a dobozokhoz szökdécselek.
- Akkor kezdjük! - vigyorgok rá és díszíteni kezdem a fát.

✖ ✖✖

Éjfélre kifáradva dőlünk mindketten a kanapéra. Elégedetten a csodaszép fára nézek, és sóhajtok egyet.
- Segítesz felrakni a csillagot? - fordítom a fejemet Hazz felé.
- Gyere! - ül fel, én pedig a nyakába ülök. A kezembe nyomja a csúcsdíszt, amit én óvatosan a tetejére helyezek.
- És most megyünk aludni! - mondja, majd megindul felfelé.
- Harry, az ajtónál hajolj le! - kuncogok fel, miközben az arcán vannak a kezeim, hisz valamibe kapaszkodnom kell.
- Jól van, bébi! - mondja és a combomról feljebb csúszik a keze. Megcsóválom a fejemet és lehajolok, mert vészesen közel van a lámpa.
- Bukj le! - mondja az ajtónk előtt, én pedig engedelmeskedek és be is jutunk a hálóba. Ledob az ágyra és mellém fekszik.
- Ezt finomabban is lehetett volna! - nézek rá unottan.
- Bocsi szívem! - vigyorog, majd betakar.
- Álmos vagyok! - bújok hozzá.
- Aludj - motyogja, miközben a meztelen oldalamra teszi a kezét.
- Jó éjt - mondom, majd egy puszit hintek a mellkasára és lehunyom a szemeimet, pár perc múlva pedig el is nyom az álom..